2006. január 7-én a belga motoros ernyõs oktató, Johan Bossuyt utasával együtt meghalt a Fresh Breeze új Xcitorjával lezuhanva. Szokása volt spirálozással tarkítani a repüléseit, több mint 25 m/s-os süllyedéseket produkálva. A baleset napján nem tudott kijönni a sorozatból. Sem a gépen, sem az ernyõn nem találtak mechanikai hibát, így más magyarázatot kell keresni a tragédiára...
A hasonló helyzetekben szerencsésebben járt túlélõk beszámolói alapján kétféle hipotézis kínálkozik a magyarázatra, mindkettõ arra figyelmeztet, hogy legyünk tisztában a jelentõs gravitációs gyorsulás ernyõre gyakorolt hatásaival és következményeivel.A forduló dõlési szögével arányosan a gyorsulás is nõ. A 76 fokos dõlésszögnél elérjük az UL-ek esetében maximálisan megengedett 4 g terhelést, melyen túl már csak a konstruktõrök által „rátett” jelentõs biztonsági tartalék marad. A terhelési együttható már a dõlésszög minimális növekedésénél is megduplázódik! A 80 kg-os pilóta, aki 4 g-nél 320 kg-ot nyomott, 7 fokkal nagyobb dõlésszögnél már 640 kg súlyú lesz, ami túl van azon a határon, amit egy egyébként egészséges és edzett szervezet átmenetileg könnyen el tud viselni – még a mûrepülõk sem szívesen vállalkoznak ilyesmire. Ráadásul a mûrepülés esetében a gyorsítások idõtartama minimális, sorozatban végrehajtott spirál alatt sokkal hosszabb ideig tart az extrém terhelés, amit a vadászpilóták is csak speciális anti-g kezeslábasban teljesítenek.
Mindezt figyelembe véve az eszméletvesztés hipotézise teljesen fennálló, ha a terhelés meghaladja a 4-5 g -t.
A második lehetséges magyarázat, amely szintén a gravitációs túlterheléssel kapcsolatos, inkább mechanikai jellegû problémán alapul. A siklóernyõ fékje aerodinamikai vezérlésû, a fék mûködtetéséhez szükséges erõfeszítés az ernyõ terhelésével nõ. A fordulóból való kijövetelhez az elért gyorsulással arányos erõt kell kifejteni. A Noël Bertrand által végzett mérések azt mutatják, hogy egy 20 fokos dõlésszögû forduló megtartásához 5 kg erõt kell kifejteni. 4 g terhelés mellett ez négyszer annyi, tehát már 20 kg, ami nem épp kevés, és természetesen egy nagyobb terhelésnek kitett motoros ernyõ esetén még több, körülbelül 30 kg-ra becsülhetõ (másfélszeres szárnyterhelés). Az Xcitor esetében, amelynek szárnyfelületi terhelése ennek háromszorosa, már 90 kg-ot kapunk, ami a fékrásegítés miatti felezés után is 45 kg. Egy jó erõben lévõ pilótától ez persze elvárható, de a legkisebb gyengeség már akadály lehet. Természetesen ez a számítási módszer csak hozzávetõleges eredményt ad, és a különbözõ ernyõk sajátosságait sem veszi figyelembe, de az erõk nagyságrendjével kapcsolatosan azért nyújt némi információt.
Mi tehát a teendõ, hogy elkerüljük az ilyen vészhelyzeteket? Francis Garneur, aki túlélt egy hasonló szituációban bekövetkezett zuhanást, a következõ tanácsokat adja:
360 fokos spirálban az eszméletvesztés veszélye különösen nagy a következõ esetekben:
• a pilóta hemofíliás és/vagy híg a vére (a vér gyorsabban kimegy az agyból, nincs figyelmeztetõ jel)
• az Aszpirin és egyes algák hígítják a vért
• repülés bulizás másnapján (fáradtság, kevés alvás, alkohol...)
• alacsony vércukorszint (éhség, cukorhiány...)
• testi fájdalmak (elvonják a figyelmünket, nincs meg a kellõ mentális jelenlét és koncentráció)
• az „elraktározott” g-k is a tudatvesztés esélyét növelik
• ismételt sorozatok esetén a szervezet már fáradtabb és sérülékenyebb
• ne nézzük a variót, nézzünk mindig a lehetõ legmesszebb a talaj felé. Minden pillanatban képesnek kell lennünk a talajtól való távolság felmérésére, ha ez nem sikerül, azonnal ki kell jönni a fordulókból!
• fejfájás, látászavar, hányinger esetén azonnal hagyjuk abba
• ne felejtsük el, hogy ugyanaz az ernyõ motorral terhelve gyorsabb lesz vízszintes és függõleges irányban is
• az eszméletvesztésnek nem minden esetben van figyelmeztetõ elõjele
• a fordulók során csak arra koncentráljunk, amit csinálunk, itt és most
• sose feledjük családunk, gyermekeink iránti felelõsségünket...
Ki kell még emelnünk a legális és nem legális pszichotróp szerek hatását, mert nemcsak a gyorsulással szembeni fizikai ellenálló képességünket csökkentik, de meggondolatlan ötletekre is sarkallhatnak.
Még egy megjegyzés: a pilóta pozíciója sem mindegy! Fekvõ helyzetben a gyorsítással szembeni ellenálló képesség sokkal erõsebb, mint álló helyzetben, mikor a vér a test alsó részébe áramlik inkább.
A második hipotézisünk természetesen semmissé teszi az elsõt, hiszen még tudatos állapotban sem vagyunk képesek a megfelelõ erõkifejtésre túlzott gyorsulás mellett. Érdemes tehát kétüléses és trájkos repülés során nem kipróbálni ezt a figurát, lábról indulás esetén pedig a forduló dõlésszögét ne növeljük annyira, hogy a terhelés meghaladja a 4 g-t.
A Vol Moteur magazin nyomán
fordította: Kádár Andrea