Az ausztriai Greifenburgban Torkos Tamás 3800 méterre emelkedett siklóernyõvel. Nyert magassága 2700 méter volt, ami 500 méterrel több a bejegyzett rekordnál. Ezt a repülését Tamás eredetileg nem rekordnak szánta, ezért mûszert sem vitt magával – de megy még õ Greifenburgba...
Greifenburgtól – melynek jelentése: rablóvár – alig egy-két völgynyire található az olasz és a szlovén határ. Körülötte az Embergeram hegy két-háromezer méter magas csúcsai, melyeket természetesen ilyenkor is hó borít. Maga a falu repülõ- és síparadicsom. Lakói rácáfolnak a nem éppen bizalomgerjesztõ elnevezésre: a siklóernyõsöket és a sárkányosokat egyaránt szívesen látják. A starthely szintkülönbsége 1130 méter. Kezdõknek is jó helyszín, mivel egy-egy lesiklás körülbelül húsz percig tart. A Greifenburg közelében lévõ Stubai völgy pedig a híres Stubai-kupák és az osztrák nemzeti bajnokságok helyszíne; 150 kilométereket szoktak repülni arrafelé… – Elõször voltam Greifenburgban – mondja Tamás. – Egy Kölnben élõ barátom ajánlotta a figyelmembe, aki különbözõ németországi iskolákkal többek között itt is járt. Ott volt velem édesapám és testvérem, Csaba is, akik szintén sokat repültek, bár nem olyan magasra, mint én.Azon a bizonyos napon nem rekordkísérlet szándékával startoltam el, bár elõtte azért felvettem a távrepülõfelsõmet, hátha összejön… Néhány sárkányossal együtt sikerült kitekerni, majd pár perces keresgélés után két-háromszáz méterrel a starthely szintje alá merültem, de aztán „lightos” hét-nyolc méterekkel fel tudtam ugrani felhõalapra. Ekkor már egyedül repültem: a többiek elmerültek, esetleg eltaktikázták magukat, de az is lehet, hogy nem is igazán akartak repülni. Több völgyet berepültem – közben több keresztet is láttam – a Weinesee tónak, ami felülrõl úgy néz ki, mint egy vízzel teli völgy, egészen a közepéig bementem. Néhány körön keresztül egy nagy sassal tudtam termikelni… A starthelyen nulláztam, a legnagyobb érték, amit a mûszer mutatott, 2700 méter volt, azaz 3800 méteren voltam. Olyan két és fél órányi repülést adott ki, a szállásunk mellett szálltam le.
Mint utóbb megtudtam, a hivatalos rekord 2200 méter, amit én 500 méterrel múltam felül. Mivel nem volt nálam GPS, nem tudom dokumentálni, de aki ismer, tudja: nem mondanám, ha nem úgy lenne.
Ha minden igaz, legközelebb júniusban szervezek egy túrát Geifenburgba. Akkor már GPS-t is viszek…
– m –
Fotók: Torkos Sándor
Fotók: Torkos Sándor