Tízéves koromban a modellezés kapcsán kerültem a repülésbe Székesfehérváron.
Óriási érzés volt gyerekként akkora fesztávú gépet a levegõbe engedni, mint saját magam, és damillal felcsörlõzni 40–50 m-re…
magasabbra, mint egy 10 emeletes ház, ami egy városi gyerek fejében a legmagasabb épület, amit ismer…
A családomban senki nem repült, nem volt családi alapindíttatás, mint most nálunk.20 évesen leugrottam az ejtõernyõs alapkiképzést AN–2-esbõl, Dunaújvárosban.
Nagyon tetszett a repülés, bármivel, bárhogy, de az ejtõernyõzést nem éreztem annak.
Szárny nélkül az ember sajnos nem tud repülni, amit az ugrásnál tökélyre tud vinni, az nem repülés, hanem kontrollált zuhanás. Az ejtõernyõsök ezt az érzést keresik.
Jó volt egy ernyõ alatt ülni, nézni a tájat, levegõben lenni kabin, pilótafülke nélkül… ez tetszett, ez kellett nekem… csak mindig túl gyorsan vége lett.
A Honvédség ölelõ karjai után valami független és szabad repülésforma után néztem.
Fogalmam sem volt, hogy siklóernyõzés van Magyarországon, véletlenül akadtam egy tanfolyami hirdetésre. Ez 97-ben volt, már akkor hallottam olyat, hogy hátimotorral is lehet siklóernyõzni. El tudtam képzelni, hogy az mekkora függetlenséget jelenthet, de repülni nem láttunk ilyen eszközt. Megkerestem egy ismerõs ismerõsét, akinél volt egy hátimotor, amit repülni sose látott még senki… meg is néztem egy autó csomagtartójában.
Akkor nem nagyon értettem hozzá, ma már tudom, hogy egy Egerben gyártott Rotax motoros cucc volt. Persze hogy tetszett. Nem nézett ki szépen, és nagyon nehéz is volt. Az elsõ ernyõmet 97-ben úgy vettem meg, hogy a súlyhatár (méret) megválasztásánál azt számolgattam, hogy beleférjek motorral is.
Ez egy érdekes momentum számomra, sok termik elfakadt, és pár ernyõ lecserélõdött a fejem fölött, mire ez valóra vált. A szólórepülés jó néhány évig sok olyan élményt adott, amit nem cserélnék másra. Felsétálni egy hegyre, a fûben fekve várni, hogy kipattanjanak az elsõ gomolyfelhõk, 6 kiló ronggyal a fejed fölött elstartolni, termiket tekerni, sok száz métereket emelkedni, felhõk alá repülni, falu szélén leszállni, gyalogolni, stoppolni hazafele… nekem ez ma is a CSODA.
2001-ben ismertem meg a feleségemet, akivel együtt repülünk, de külön szárnyakkal, és a talált termiket megosztjuk egymással. Erre büszke vagyok, és szerencsésnek érzem magam, hogy olyan társat találtam, akivel az életünk minden területén ilyen harmóniában tudunk élni.
Tatabányán állapodtunk meg, jól érezzük magunkat itt, ahonnan 4 km a vértesszõlõsi starthely, és odalátni a lépcsõházból. A hazai repülések mellett nyaranta rendszeresen repültünk a Júliai-Alpokban, télen holt szezonban sok honfitársunkkal együtt pedig a monte-carlói sziklákon kerestük a termikeket.
Közben oktatói jogosítást szereztem, siklóernyõs szakosztályt alakítottunk, mára 20 pilóta repül nálunk a környékrõl. Óvatos és szabálytisztelõ vagyok, nem kockáztatok, és a növendékeimnek is ezt tanítom. Repülni jó, de egy repülés nem ér meg egy sérülést vagy annak a kockázatát sem. A siklóernyõzés megfelelõ elméleti és gyakorlati képzéssel biztonságos. Felháborít a média, aki hírt lát egy repülõeseményben, ugyanakkor a közúti morál és a közúti balesetek megszokottak és nem hírértékûek.
2004-ben házasodtunk össze, a nászutunk természetesen Európa egyik legjobb repülõterületére vezetett, Spanyolországba, Piedrahitába… Csak a hazaúton tudtuk meg hogy, a lányunk is velünk volt egész úton, az édesanyja hasában… Jó kezdetnek látszik, ha repülni akar.
Ági most egyéves múlt, nagyon élénk és határozott gyerek. Bármilyen repülõ dolgot messzirõl meglát, és felhívja rá a figyelmünket. Hogy fog-e késõbb repülni, azt nem tudom, de ha akar, akkor jó helyen van hozzá.
Az idõbeosztásunk és a család miatt jött újra szóba hátimotor.
Olyan megoldást kerestünk, ami ismert gyártó ismert motorja (tehát nem zsákbamacska), magyarországi kereskedõtõl, szolgáltatásokkal és esetlegesen fogyó alkatrészek gyors, korrekt pótlásával együtt, és mindez még a piac áraihoz képest olcsó is legyen.
Így találtuk a Parapowert.
A motor óriási szabadságot nyújt, ismert helyeken repülve is új dolgokat, új nézõpontból mutat meg. Egy megbízható motorral pedig a ráfordított idõbõl a repült idõ aránya magasan tartható.
Hétköznap munka után a tolóerõ és a szárny kiemel a napi gondok közül. Csak pár száz méter és máshogy látod a világot.
Ez az érzés olyan felemelõ, hogy úgy döntöttünk: másoknak is segítünk megismerkedni vele.