Korlátok nélkül

A kezdet, Vanyó Imre és Nagy Ernő

A közelmúltban két mozgáskorlátozott pilótával bővült a sárkányrepülő-társadalom. Kardos Miklós nevét bizonyára sokan ismerik a hőlégballonozásból, Vanyó Imre mindenféle repülőtapasztalat nélkül kezdte meg a kiképzést.

Kardos Miklós hőlégballon-pilótaként Európa-bajnokságot nyert ’96-ban, a következő évben felállított 260 kilométer és 540 méteres magyar távolsági rekordját a mai napig sem döntötték meg. A törökországi Légi Világjátékokra utazva autóbalesetet szenvedett, bal lábát amputálni kellett.

„Véletlenül” lett sárkányos
Egy pillanatig sem gondolta, hogy emiatt le kellene mondania a repülésről:
– A mai napig hőlégballonozom – mondja. – Két ballonom van, a nagyobbal ejtőernyősöket ugratok, és műkedvelő klubtagokat reptetek, a kicsivel eljárogatok versenyekre. Oktatok is, nemrég vizsgázott az egyik volt növendékem, vele – még a vizsgája előtt – az Alpokban, a gosaui versenyen egy hét alatt 14 órát repültünk, 600 és 3000 méter közötti csúcsok fölött…
Kevesen engedhetik meg maguknak ezt a viszonylag drága sportot – mi a magunk eszközeivel igyekszünk életben tartani. Nagy segítségünkre van ebben a dunaújvárosi Suzuki Allegro, illetve annak egyik vezetője, Hutvágner József, aki maga is repülőember. Mikor elhagytam a lábamat, a budaörsi lakótelepről kiköltöztünk Sukoróra. Az utcánk végén tudok fel- és leszállni. Gyakran átrepüljük a Velencei-tavat, tiszta időben 500 méterről már ellátni a Balatonig és a fővárosig egyaránt…
Szinte véletlenül került a sárkányrepülésbe. Egy lufis barátjának kosár kellett volna, és Mikinek akadt is egy „pluszban”. Vevője nem volt bővében a pénznek, de volt egy négykerék-meghajtású terepjárója, ami viszont egy sárkányosnak kellett. A kör bezárult… Miki hosszabb ideig Határhegyen tárolta a Rotax motoros sárkányt, szíve szerint eladta volna, de nem akadt komoly jelentkező. Jó viszonyban volt a börgöndi pilótákkal, ők ajánlották neki Bánhidi László sárkányos oktatót.
– Igazi úriember – mondja egykori oktatójáról. – Én csak a repülés szürke eminenciásaként szoktam emlegetni. Ha jobban odafigyelünk, még a szárnyak kivehetők a hátán. De nem dicsérem, mert a jó embereket gyorsan magához szólítja az Úristen… Szóval a Laci a legrosszabb!
2004 októberében levizsgáztam sárkányra. Mostanra közel ezer startom van, repült óráim száma még nem éri el a kétszázat, általában iskolakörözni szoktam. Egyelőre távot se nagyon repültem, egy balatonfőka-jári túrát leszámítva. Egyszer motorhiba miatt volt egy kényszerleszállásom – szerencsére csak iskolakörön. Nem estem pánikba, hiszen Laci a vészhelyzetekre is kiképzett, és egy pilótának egyébként is minden körülmények között tudnia kell higgadtnak maradni.
Jelenleg is azzal a bizonyos léghűtéses Rotax motoros sárkánnyal repülök. Az orrfutóművet egy lábbal is tudom kormányozni, a féket kézzel működtetem. Az eredeti 21 m2-es CX tandemszárnyat – bár élvezet volt vele a repülés – mostanra egy gyorsabb C15 TN-re cseréltem. Ami viszont igen gyors, igényelné az erősebb motort... Ha sikerült, átnyergelek egy Suzukira.

„Senki se bízza el magát”
Vanyó Imre ’72 márciusában, frissen avatott tisztként, közlekedési baleset következtében veszítette el jobb lábát. Harminchárom évig volt hivatásos katona, mozgáskorlátozottként végezte el a főiskolát és számos tanfolyamot, járta végig a honvédségi ranglétrát – Magyarországon mindössze két hasonló esetről lehet tudni –, és alezredesként ment nyugdíjba. Egyetemi diplomáját már nyugdíjasként szerezte meg. Jelenleg egy fővárosi kórház munka- és tűzvédelmi vezetője.
Sokáig elérhetetlennek tűnt számára a repülés. Hévízen – ahová rendszeresen jár gyógykezelésre – gyakran látott motoros sárkányokat a levegőben. 2004 nyarán barátnőjével és egy baráti házaspárral ellátogatott Serleg Józsi hévízi repterére. Az első ember, akivel ott találkozott, Nagy Ernő volt – már tolta is ki a sárkányt a hangárból. Perceken belül a levegőben voltak.
– Azelőtt mindössze kétszer repültem katonai kisgéppel – emlékszik vissza Imre. – Repülőmúltam nem volt, csak a vágy... Leszállás után kiderült, hogy Ernő is katona, a pápai ezrednél volt vadászpilóta. Mostanra jó barátok lettünk.
Kardos Miki ajánlotta Imrének Bánhidi Lászlót. Az emlékezetes utasrepültetés után két nappal már Imre is ott volt a friss tanfolyamosok között Börgöndön. Az orvosival sem volt probléma, dr. Melles Imre hatósági főorvos sok sikert kívánt neki. A sárkányon némi módosítást kellett végrehajtani. Kikötötték a fékbowdent, a fékpedált pedig keresztben áthegesztették a gázpedálhoz egy gömbvassal, így bal lábbal is lehetett gázt adni.
– A kiképzéssel ugyanabban a tempóban haladtam, mint a többiek – mondja Imre. – Reggel vagy délután volt oktatás, három iskolakörönként váltottuk egymást. Bánhidi Laci embersége és szerénysége fantasztikus volt. Sosem szidott össze minket, igaz, nem is dicsért. „Üti-vágja” az embert, mindent addig gyakoroltat, amíg jól nem megy. Elsősorban a leszállásra „utazik”, meg a talajkövetésre – a tanfolyamon olyan alacsonyan kellett repülnünk, hogy a fűszál meghajoljon, de a kerék ne érje a földet. Igaza volt – ez a repülés alfája és omegája.
2004. október 30-án Imre is sikeresen levizsgázott. Hamarosan megvette a saját gépét – az interneten talált rá Szeleczki Károly 135 lóerős, befecskendezős, négy-ütemű és négyhengeres Honda CBR 929 RR motorral szerelt sárkányára. Mivel akkor még nem épült fel az új hangár Börgöndön, Cser Tóni úrhidai placcán tárolta, és igyekezett minél többet gyakorolni.
– Januárban visszairatkoztam Börgöndre – mondja. – Egykori tanfolyamos társaim közül szinte mindenki ott repül… Először is szeretnék megtanulni a lehető legbiztonságosabban repülni. Elvileg már most is vihetnék utast – de ez is a jövőbeli terveim között szerepel. Idővel szeretnék nagyobb túrákat tenni a barátnőmmel és a barátaimmal. „Gyereknek” számítok a repülésben, de annyit talán mondhatok: soha, senki ne bízza el magát – a levegő az úr.

Az oktató

Csaknem másfél évtizede repül, motoros sárkánnyal körülbelül 2000, merevszárnyú UL-lel 500 órát gyűjtött össze. Vallja, hogy mindenkit meg lehet tanítani repülni. Évekig versenyzett – ott volt az első BAZUL Kupán (amit mindjárt meg is nyert), a Mautner Vince-féle legendás csillagtúrákon, a lengyelországi Eb-t megelőző nyílt nemzetin, a Mura Kupán, a matkópusztai világkupán és természetesen több hazai nemzetin is.