„Fiatalkorúként”, 14 évesen kezdett repülni, első körben gyalogsárkánnyal. Több mint tíz éve siklóernyőzik, ’97 óta oktató is. Jelentős szerepe volt a csörlőstart megteremtésében Hajdú-Bihar megyében. Néhány éve motoros ernyővel bővítette az általa repült légi járművek „repertoárját”, és az akrórepüléssel kapcsolatosan is vannak tervei...
Igaz, hogy jó indítást kapott: édesapja, Torkos Sándor – a Debreceni Könnyűrepülő Sport Egyesület egyik alapítója – évtizedek óta „benne van” a repülésben. ’65-ben kezdte vitorlával, a ’80-as években – azaz a „hőskorban” – váltott gyalogsárkányra. Az ő nevéhez fűződik az ország első – ma már hagyományosnak mondott – egydobos fix csörlője. Később a motoros sárkány műfajban megszerezte a szakoktatói jogosítást, egykori növendékei közé tartozik Juhos István és Smidróczki Zoltán – egyiküket sem kell bemutatni UL-es körökben. Többek között a hajdúszoboszlói női sárkányrepülő-világbajnokságon is „közreműködött” mint vontatópilóta. Otthoni műhelyében építette meg két lepörgős csörlőjét, melyek gyalogsárkány és siklóernyő számára egyaránt alkalmasak. Sosem kereste a konfliktust – igazi Halak-szülött –, valahogy mindig „középen” tudott maradni, nem csoda, hogy bármelyik reptéren szívesen látott vendég.|
|
Sikeresen megfertőzte a gyalogsárkányozással Tamás fiát és annak néhány társát is, utóbbiak közül Hencz Krisztián neve bizonyára sokaknak ismerős. Ernyőzni már Tamás tanította édesapját – körülbelül 150 más növendéke mellett, akik részben tandemutasai közül kerültek ki. Ha az önkéntes hajlandó volt egy kis „mókára”, merülőspirálban is része lehetett – az ilyesmi pedig nem kis vonzerővel bír… Néhány éve a motoros ernyőzést is felvette a repertoárjába, jó ideje oktatja is. Házilag faragott repülővel kezdte, majd több társával Parapowerre váltott – ennek a típusnak már ő a forgalmazója Debrecen környékén. Azon vannak, hogy fellendítsék a hátimotorozást a helybeli siklóernyősök körében – már csak a körülményekből adódóan is, a „hortobágyi Alpok szédítő magasságaiban” viszonylag kevés a megfelelő starthely.
 |
– Tavaly Erdélyben, az avasi medencében találtunk egy hegyet, ahol még senki nem repült – meséli. – A csúcs a tengerszinttől számítva 1200 méter magas, a szintkülönbség 700 méter. A pocsolyák kora délután kezdtek olvadni, pedig még csak ősz volt… Hol traktorral, hol egy ARO-val jutottunk fel, meg persze szétgyalogoltuk az agyunkat, de megérte, már csak az ott termő áfonya miatt is, nem beszélve a szép repülésekről. Van a közelben egy másik hegy is – következő erdélyi utunk során ezt szeretnénk felfedezni –, 670 méteres szintkülönbséggel, a lábánál egy nagy tóval… Ott aztán lehetne safety- vagy akrógyakorlást csinálni... Egyelőre én is inkább csak gyakorolom a manővereket. A SAT és a földig merülő már elég jól megy, a helikopter is alakul. Tervezek még útvonalrepüléseket Debrecen és Tokaj környékén, nyíregyházi növendékeim félúton becsatlakozhatnának.
Nagy álma, hogy – ejtőernyős tapasztalatait is hasznosítva – hőlégballonból ugorhasson ki 1200 méter magasan – azaz a levegőben kell „kiteregetnie” és repülésre alkalmas állapotba hoznia az ernyőt. Ilyesfajta mutatványra mostanáig a világon sem sokan vállalkoztak, Magyarországon pedig – bár hallani sikeres kísérletekről – legálisan még senki. Ennek az egyetlen oka az, hogy a hőlégballonból – vagy más repülőeszközből – történő siklóernyős ugrás hazai engedélyezése „folyamatban van” – ami nagyjából azt jelenti, hogy Tamás valószínűleg Ausztriában lesz kénytelen a szükséges dokumentumot beszerezni. A hőlégballonos akció után – a változatosság kedvéért – szeretne majd motoros sárkányból, merevszárnyú UL-ből és tandemtrájkból is ugrani.
M.
Fotók: Torkos-archív
Fotók: Torkos-archív
További információ:
Torkos Tamás, a Vampair-termékek és a Wings of Change siklóernyők forgalmazója
Tel.: 06 30 985 90 53
E-mail: torkost@enternet.hu
Internet: www.tomfly.hu
A számok tükrében
89 ugrás ejtőernyővel, reló kettes, hármas formációban
Repült órák gyalogsárkánnyal: 50
Repült órák siklóernyővel: 700–750
Repült órák motoros ernyővel: 150
