„Fiatalkorúként”, 14 évesen kezdett repülni, elsõ körben gyalogsárkánnyal. Több mint tíz éve siklóernyõzik, ’97 óta oktató is. Jelentõs szerepe volt a csörlõstart megteremtésében Hajdú-Bihar megyében. Néhány éve motoros ernyõvel bõvítette az általa repült légi jármûvek „repertoárját”, és az akrórepüléssel kapcsolatosan is vannak tervei...
Igaz, hogy jó indítást kapott: édesapja, Torkos Sándor – a Debreceni Könnyûrepülõ Sport Egyesület egyik alapítója – évtizedek óta „benne van” a repülésben. ’65-ben kezdte vitorlával, a ’80-as években – azaz a „hõskorban” – váltott gyalogsárkányra. Az õ nevéhez fûzõdik az ország elsõ – ma már hagyományosnak mondott – egydobos fix csörlõje. Késõbb a motoros sárkány mûfajban megszerezte a szakoktatói jogosítást, egykori növendékei közé tartozik Juhos István és Smidróczki Zoltán – egyiküket sem kell bemutatni UL-es körökben. Többek között a hajdúszoboszlói nõi sárkányrepülõ-világbajnokságon is „közremûködött” mint vontatópilóta. Otthoni mûhelyében építette meg két lepörgõs csörlõjét, melyek gyalogsárkány és siklóernyõ számára egyaránt alkalmasak. Sosem kereste a konfliktust – igazi Halak-szülött –, valahogy mindig „középen” tudott maradni, nem csoda, hogy bármelyik reptéren szívesen látott vendég.|
|
Sikeresen megfertõzte a gyalogsárkányozással Tamás fiát és annak néhány társát is, utóbbiak közül Hencz Krisztián neve bizonyára sokaknak ismerõs. Ernyõzni már Tamás tanította édesapját – körülbelül 150 más növendéke mellett, akik részben tandemutasai közül kerültek ki. Ha az önkéntes hajlandó volt egy kis „mókára”, merülõspirálban is része lehetett – az ilyesmi pedig nem kis vonzerõvel bír… Néhány éve a motoros ernyõzést is felvette a repertoárjába, jó ideje oktatja is. Házilag faragott repülõvel kezdte, majd több társával Parapowerre váltott – ennek a típusnak már õ a forgalmazója Debrecen környékén. Azon vannak, hogy fellendítsék a hátimotorozást a helybeli siklóernyõsök körében – már csak a körülményekbõl adódóan is, a „hortobágyi Alpok szédítõ magasságaiban” viszonylag kevés a megfelelõ starthely.
 |
– Tavaly Erdélyben, az avasi medencében találtunk egy hegyet, ahol még senki nem repült – meséli. – A csúcs a tengerszinttõl számítva 1200 méter magas, a szintkülönbség 700 méter. A pocsolyák kora délután kezdtek olvadni, pedig még csak õsz volt… Hol traktorral, hol egy ARO-val jutottunk fel, meg persze szétgyalogoltuk az agyunkat, de megérte, már csak az ott termõ áfonya miatt is, nem beszélve a szép repülésekrõl. Van a közelben egy másik hegy is – következõ erdélyi utunk során ezt szeretnénk felfedezni –, 670 méteres szintkülönbséggel, a lábánál egy nagy tóval… Ott aztán lehetne safety- vagy akrógyakorlást csinálni... Egyelõre én is inkább csak gyakorolom a manõvereket. A SAT és a földig merülõ már elég jól megy, a helikopter is alakul. Tervezek még útvonalrepüléseket Debrecen és Tokaj környékén, nyíregyházi növendékeim félúton becsatlakozhatnának.
Nagy álma, hogy – ejtõernyõs tapasztalatait is hasznosítva – hõlégballonból ugorhasson ki 1200 méter magasan – azaz a levegõben kell „kiteregetnie” és repülésre alkalmas állapotba hoznia az ernyõt. Ilyesfajta mutatványra mostanáig a világon sem sokan vállalkoztak, Magyarországon pedig – bár hallani sikeres kísérletekrõl – legálisan még senki. Ennek az egyetlen oka az, hogy a hõlégballonból – vagy más repülõeszközbõl – történõ siklóernyõs ugrás hazai engedélyezése „folyamatban van” – ami nagyjából azt jelenti, hogy Tamás valószínûleg Ausztriában lesz kénytelen a szükséges dokumentumot beszerezni. A hõlégballonos akció után – a változatosság kedvéért – szeretne majd motoros sárkányból, merevszárnyú UL-bõl és tandemtrájkból is ugrani.
M.
Fotók: Torkos-archív
Fotók: Torkos-archív
További információ:
Torkos Tamás, a Vampair-termékek és a Wings of Change siklóernyõk forgalmazója
Tel.: 06 30 985 90 53
E-mail: torkost@enternet.hu
Internet: www.tomfly.hu
A számok tükrében
89 ugrás ejtõernyõvel, reló kettes, hármas formációban
Repült órák gyalogsárkánnyal: 50
Repült órák siklóernyõvel: 700–750
Repült órák motoros ernyõvel: 150
