Erdélyi kirándulás Movitokkal és UL-ekkel

Hónapok óta tervezgették az Alföldi Repülőklub pilótái az Erdélyi körrepülést. 12 repülő jelentkezett Utasként a meghívást én is örömmel vettem.

2004.Május 14. reggel felhős, borongós időre ébredtünk, felmerült bennem a kérdés, vajon indulhatunk- e, ebben a rossz időben? Igaz, kicsit megnyugtatott a tudat, hogy az Alföldi Repülőklub pilótái már sok mindent átélt, tapasztalt repülő fiúk biztosan nem hagyják ki, ezt a nagyszerűnek ígérkező túrát.

Az Olt völgyében repülünk

Reggel 8 órakor a reptéren már sorakoztak a repülők és pilótáik. Valaki a felhőket figyelte, valaki azon mesterkedett, hogy minden csomagja (kaja, pia, maximum egy váltás ruha) elférjen a nagynak éppen nem mondható csomagtartóban.
Metárok lekérése után, túravezetőink megbeszélésre szólítottak bennünket, ahol átbeszéltük együtt az útvonalat, az időjárást, a kötelék sorrendjét és a kötelék rádiózás szabályait. Közben megtörtént az útlevél kezelés és a vámellenőrzés is. Minden rendben volt, indulhattunk!
Így, a sötét felhők ellenére, záporokat, zivatarokat kerülve elindulunk, kockáztatva a kényszerű visszafordulást is.
A 12 repülőgép (5 MotoFalke, 2 Dimona, 1 Sinus stb.) felsorakozott a szegedi felszállópályára. A "Falke vezér" felszállási engedélyt kért. A felszállás rendezetten történt, de egy Storch műszaki gondok miatt a földön maradt.
Arad irányába indultunk. A határt Battonyánál léptük át. A határvonalon az olajkutak mindkét oldalon tömött sorokban állnak, mintha mindkét ország a másik olaját akarná elszívni.
Aradon a leszállás után útlevél ellenőrzés, a helyi pilóták kávéval, frissítővel és szendvicsekkel fogadtak bennünket. Baráti beszélgetés után egy óra múlva már levegőben voltunk.

Naplemente a dévai reptéren

A Maros vonalát követtük. Már Arad után csodáltam a Maros folyását. Folyószabályozásnak nincs nyoma, jobbra-balra kanyarogva, kacsázva folydogál. Felülről egy tekergőző kígyóra hasonlít, hajózásnak nincs nyoma, homokpadok gázlók és zátonyok uralják az alsó folyás vonalát.
A Maros vize simán, szelíden ballagott medrében, mintha nem akarta volna, hogy a felhők közül, kiki bújó nap sugára megbotoljon fodrában. Csak egy két tehenet engedett meg vízében fürdőzgetni. Megszűnt a sík vidék, balról a Zarándi hegység vezette utunkat.
A Maros-híd után Lipova város fölött egy szép, a XVIII. századi ferencrendi kolostort láthattunk. Nem messze Solymos vára következett, mely a Marosra néző, kiugró sziklafalon áll. A várat a tatárok támadásának elhárítására építették. 1446- tól Hunyadi Jánosé, később a Báthory családé, majd a törökök kezére jutott.
Az erős szélben a repülőgépek, mint a vadludak követték a vezérgépet a hegyek és dombok szorításában. Majd tartós emelés a hegylánc mentén, nem kell a motor! Hosszan lehet lejtőzni a hegylánc mentén. A Sinus motor nélkül is tartotta a tempót a többiekkel.
Elértük Dévát, a Ruszka havasok északi lejtői alatt a Maros völgyében épült. A város fölött nagy betűk hirdetik a dévai vár romjait. Vár áll itt a tatárjárás óta. Sokszor lerombolták, nehezen építették újjá a 370 méter magas hegyen. Csak egy gyors fotóra van idő. Éppen le tudunk szállni a vihar előtt, a pálya felázott és vizes, figyelni kell a fékezésnél. Gyors nyűgözés és indul a zivatar, az ablakból rimánkodunk amikor elkezd kopogni a jégeső. Nem károsodott egyik gép sem. Déléután 5 óra van , ma már nem érünk Brassóba. Déván kitűnő szállást ajánlottak a reptéren. Elővettük készenléti csomagjainkat és kellemes, baráti ismerkedési est vette kezdetét. (Persze a másiké is finom volt) A vihar felhői távolodtak de az ég még fekete volt, alatta felcsillant a világító naplemente, ami csak néhány percig tartott a hegyek között.

Jobbról kezdődnek a Ruszka havasok

A társaság minden tagja kiszaladt és nyugatra tekintett. Gyönyörű volt a dévai vár mögötte a széteső Óriás vörös fényeivel. Ezzel a ritka látvánnyal emlékezett meg a természet Kőmíves Kelemen balladájáról.
Miközben a fényjelenség hatása alatt lecövekelve álltunk, egy kisfiú elkiabálta magát: "Szivárvány." Keleten pedig dupla szivárvány kápráztatott el bennünket. Emlékszem régebbi gondolataimra, vajon át lehetnee alatta repülni?(Már tudom, hogy nem.) Eszembe jutott a tarka-barka fizika:

"Vágyaid elérhetetlen tartományba vonzanak,
Az, ami után futsz epedve,
Csalfa, tünde fényalak.
Egy sugár a nap szeméből...
Büszke diadalmosoly,
Mely a sírva futó felhőn, megtörik,De nincs sehol."

Ez az öt perc volt a nap fénypontja! Az est további része nem publikus...
Másnap a reggelit követően Brassó időjárását figyeltük, kedvező meteorológiai jelentést kapva indultunk tovább.
A Szebeni havasokat még mindig a Maros mentén északról kerüljük. Nagyszeben után elérjük az Olt völgyét, jobbról a Fogarasi havasok csúcsai felhőbe burkolóznak, de a hegy vonulata vezet bennünket Brassó felé. Nagyon szép egymást követő leszállás után, sok kíváncsi repülést kedvelő érdeklődő is várt bennünket.

Marosvölgy a Zarándi hegységnél

Tankolunk (szagos, piros benzinnel) eszünk, iszunk, majd indulunk, mert néhány óra repülés még hátra van. Be kell hozni a tegnapi napot is. Ezen a reptéren van az IS repülőgépgyár. Két motoros IS csatlakozik a túrához természetesen helybéli magyar pilótákkal. Brassó után gyönyörű út következett, az általam zöld országnak nevezett légtérben.
A Baróti havasok mentén Tusnádfürdő felett a keskeny szurdokban libasorban halad át a kötelék. Felhőalapon repülünk. Az Olt, az út és a vasút egymáshoz simulva fér csak el a keskeny szurdokban. Magasságunk 3500 láb, sebességünk 140-150km/h.
Csíkszereda felett kötelékben húzunk át. Balról a nagy hegy a Hargita. A hegyek ölelésében, minden komor zöld. Mindenfelé kecskék, birkanyájak legelésznek fekete pásztor kutyák figyelő tekintete mellett. Egy kis fabódé, a menedékház sejteti, hogy pásztor is van a közelükben. Jobbról a Csíki-havasok vonulata látszik. Az Olt egyre vékonyabb erecske csupán, egyszercsak megszűnik. Ugyanannak a hegynek a másik oldalán pedig egy másik forrásból indul egy másik folyó. 800 m magasságból délnek az Olt, északnak a Maros indul hosszú útjára. A kis falu neve Marosfő. A folyó sok kis érből, csokorszerűen szedődik össze. Gyorsan hízik a folyó, jobbról a Gyergyói havasok, balról a Görgényi havasok táplálják.
A csúcsaikon a zöld szín mellett megjelent egy másik szín is, a fehér. Május derekán még hófödte csúcsok között zümmögünk tovább aprónak tűnő repülőinken .
Vonzanak a fehér csúcsok, egyre közelebb húzódunk a hegyhez. Lehűlt a levegő is, kabinfűtés is kell. De ennek ellenére is csattogtattuk a fényképezőgépeket. Erre játszódik Wass Albert elragadó regénye "A funtineli boszorkány".
Elhagyva a havasokat, Szászrégent érintve leszállunk Marosvásárhelyen.
A repteret a város és a Maros között találtuk meg. Kávéval egy kis harapnivalóval és rengeteg kérdéssel itt is vártak már bennünket. Sok magyarul beszélő érdeklődő vette körül a repülőgépeket. Marosvásárhely a romániai magyarság egyik legfontosabb szellemi központja.

A Fogarasi havasok felhőbe burkolózó bércei között bújik meg Talmács

Jól esett a pihenő, a több óra repülés után, aminek a nagy részét élménybeszámolóval töltöttünk el. Vissza Dévára a kurzus megint a Maros völgyében vezetett, Gyulafehérvárat érintjük. (Gyulafehérvár a Dózsa György féle parasztfelkelés emlékezetes helyszíne volt, a város kapujára szögezték fel Dózsa György fölnégyelt testének egyik darabját.) Újabb zivatarfelhő alakul előttünk. A gyulafehérvári várat a csapat fele tekintette csak meg a később indulók már csak másik oldalról az Erdélyi Érchegység vonulatait kerülgetve jutott el Dévára. Finom vacsora, kellemes beszélgetések következtek. A dévai éjszakában bizony előjött Trianon témája. Ittunk finom, házi szilva pálinkát, hallgattunk székely viccet, és meséltek nekünk Drakuláról. Ki is volt ő valójában? Vlad Ccepesi, aki 25 ezer törököt húzott karóba és így lett belőle -Vlad Dracul - a nagy karóbahúzó.
Meséltek nagy szegénységről, amit sajnos mi is láttunk, de tapasztaltuk a lehetőségek szerinti kedves fogadtatást is. Haza indulás előtt, mindenki igényt tartott juhsajtra vagy juhtúróra, amit pár millió lej kifizetésével meg is szereztünk. A jó időjárási feltételeket megvárva Arad felé indultunk vissza.
Mégegyszer egy utolsó pillantás a dévai várra...
Bár Nucával, a funteneli boszorkánnyal nem találkoztam, de a természet leányát, és lelki szépségét gyakran éreztem magam körül.