A biztonságos siklóernyőzés a megfelelő, mondhatni kompetens oktatással kezdődik.
Jelenleg Magyarországon csak az oktathat szabályosan siklóernyőzést, akinek az oktatói jogosítását a Szabad Repülők Szövetsége (Hungarian Free Flying Assotiation – HFFA) adta ki. A mérce magas – igen komoly repülőtapasztalat birtokában, oktatói tanfolyam elvégzése után, elméleti és gyakorlati vizsgák sikeres letételét követően válhat valaki oktatóvá. Oktatónak lenni rangot és persze felelősséget jelent a siklóernyős-társadalomban.
Az oktatói képzés és a majdani oktatói tevékenység sarkalatos pontja, hogy a képzés biztonságos keretek között történjen, kialakítva a növendékben a biztonságos repülésre való igényt.|
|
Az oktatás a légügyi hatóság által elfogadott kiképzési tematika alapján zajlik. Ebben az oktató számára kötelezettségként írják elő, hogy a tanfolyamon milyen biztonsági rendszabályokat kell betartania, milyen feltételeket kell biztosítania. A teljesség igénye nélkül említünk meg néhányat.
Meg kell követelnünk az egyéni védőfelszerelés használatát. Alapnak tekinthető, hogy a terepen a növendék bokát védő bakancsban, alkalmas ruházatban, bukósisakban gyakoroljon, mivel így a nagy ritkán előforduló, kisebb eséseknél a sérülés valószínűségét a minimálisra csökkentjük. Korszerű, a célnak megfelelő ernyővel és a gerincet védő protektoros beülővel kell oktatni.
Csak megfelelő időjárási és terepviszonyok között oktathatunk. A szélerősség és a szélirány, a lejtő meredeksége és hossza, a növényzettel tagoltsága stb. nem kerülheti el az oktató figyelmét.
A gyakorlati tanulás során az egyre nehezebb, illetve bonyolultabb feladatokat csak a megelőző alapozó feladatok biztonságos begyakorlása után – a fokozatosság elvét szem előtt tartva – végeztetjük el, ügyelve arra, hogy a növendéket se fizikailag, se mentálisan ne terheljük túl.
A növendékek elméleti oktatása is a biztonságos repüléshez szükséges ismeretekre koncentrálódik. Meteorológia, aerodinamika, felszerelésismeret, veszélyhelyzetek – csak néhány témakör, melyek alapos körüljárása értelemszerűen az egyre inkább élménnyé váló repülés biztonságát is szolgálja.
A tanfolyamon a növendék azt is megtanulja, hogy repülés közben milyen veszélyek leselkednek rá, hogyan kerülheti el őket, illetve azt, hogy hogyan tudja megoldani az esetleges vészhelyzeteket. Természetesen a mentőernyő kezelése is oktatási téma.
A növendék javaslatot kap arra vonatkozóan is, hogy milyen felszerelést vásároljon – elsődleges szempont ekkor is a biztonság. A nagyobb teljesítményű ernyőt, a versenybeülőt, a túl erős motort elég lesz majd akkor megvennie, ha mindezeket már kezelni is tudja. Az alapképzést követően is felügyelet alatt repülhet, így egyre rutinosabbá válik. Gyakorlórepülései előtt tapasztaltabb pilóta jóváhagyását kell kérnie. Oktatói felügyelet mellett gyakorolhatja a pilótavizsgához szükséges feladatokat. Pilótajogosítást – azaz lehetőséget az egyedülrepülésre – csak az kaphat, aki már jelentős repülőtudásra tett szert, s erről sikeres vizsgával győzi meg oktatóját.
Nagy tapasztalatú oktatók rendszeresen szerveznek úgynevezett biztonságtechnikai tréningeket, melyeket továbbképzésnek is tekinthetünk. Ezeken a már egyedül repülő növendékek is részt vehetnek, de különösen ajánlott azoknak, akik nem túl régen tették le a pilótavizsgát. Pár évente még az igazán óvatos „öreg” pilóták is elmennek ilyen oktatásra. A „tanulók” pedig próbálgathatják, mit „tud” a felszerelésük, illetve begyakorolhatják a különleges (durvább) repülési helyzetek – értsd: vészhelyzetek – megoldását.
Az ilyenkor érvényes szigorú szabályok közül csak néhányat emelünk ki: a mentőernyő kötelező; a különleges repülési helyzet előidézése és megoldása az oktató rádiós irányítása mellett történik; a gyakorlatot biztonságos (több száz méteres) magasságban kell kezdeni, kellően mély tó vagy tenger fölött, ahol csónakban, járó motorral vár a mentőszemélyzet (arra az esetre, ha mégsem sikerülne megoldani a fellépő problémákat, és a pilóta vízbe esne).
Úgy gondoljuk, az oktatásokon, az elméleti és gyakorlati továbbképzéseken részt vevők olyan ismereteket, irányelveket kapnak, illetve olyan rutint, tapasztalatokat szereznek, melyek igazán biztonságossá teszik a repülést.
A siklóernyős számára a biztonság legfontosabb eleme, hogy saját korlátait csak körültekintéssel, kis lépésekben, tapasztaltabb pilóta megkérdezése után, annak figyelme mellett feszegesse, és ne önfejűen, „hűbelebalázs módjára”. Ekkor válik számára a repülés extrém sportból élménysporttá, igaz: extrém nagy élményeket nyújtó, de biztonságosnak tekinthető sporttá.
További információ:
Kiss István (tel.: 06 20 934 05 44) és Szalma Gábor (tel.: 06 20 969 78 28) siklóernyős (PG-) és segédmotoros siklóernyős (PPG-) oktatók
Internet: www.ppg.hu
Kiss István, Szalma Gábor
