King Küng, az „őrült”

Ugrott már siklóernyővel hőlégballonból és helikopterből. Polgári foglalkozására nézvést tesztpilóta. Minden bizonnyal a legtöbbet fotózott-filmezett siklóernyős a világon. Nem hittem volna, hogy egy bár kellős közepén felpattan a székről, és hamisítatlan tiroli táncbemutatót rögtönöz – pedig ez történt. Nem felejtette el, honnan jött, sőt büszke rá, hogy tiroli.

– A mi kultúránkban fontosak a hagyományok – magyarázza.
Tirolban a foglalkozások is generációról generáció-ra öröklődnek: bármilyen meglepő, Mike – az apai „irányvonalat” követve – valamikor tetőfedőként dolgozott, ami persze meglehetősen távol állt tőle. Baráti társaságához tartozott az Edel egyik vezetője – ezzel nagyjából el is dőlt a kérdés. Mike repülő-pályafutásának később a Nova adta meg a lendületet.
Egyre nőtt az akró iránti szenvedélye, szinte sorsszerűen kötött ki a DHV-nál. Számára ez az ideális közeg, vagy ahogy ő fogalmaz: küzdőtér. Csiszolhatja-fejlesztheti a technikai tudását, miközben folyamatosan megkapja azt a fajta stimulációt, ami a lételeme. Emellett jól is menedzseli magát. Nehéz „elkapni”, úgy tűnik, mintha mindig riporterek vennék körül. Nekem azonban szerencsém volt: egy török bárban láttam meg, éppen gyümölcslevet iszogatott. Az „eredeti” Dolce & Gabbanát kínáló kereskedők gyűrűjén áttörve igyekeztem az asztalához, hogy elfoglalhassam a mellette lévő üres széket.
A programja túlságosan hektikus ahhoz, hogy vala-miféle rutin alakulhasson ki az életében. Bemutatóról bemutatóra, országról országra jár, hogy fenntartsa a médiumok – főleg a tévécsatornák – érdeklődését, ami értelemszerűen szorosan összefügg a szponzorok adakozókedvével. Mindez – a tesztpilótasággal együtt – körülbelül évi 1000 felszállást jelent.
Maga a repülés még így is csak a kisebb része a tevékenységének – jóval több időt fordít például a lehetséges támogatók győzködésére, a jelek szerint egészen jó hatásfokkal. Hogy meg tudjon felelni a mindenkori „mainstream” elvárásainak, évente nagyjából húszórányi filmanyagot készít. Nincs is ezzel semmi baja, a stresszmentes, konszolidált életvitel a legkevésbé sem vonzza. Beszélgetés közben sem képes nyugton maradni, az amúgy is „gyenge lábakon álló” széket használja – mint kelléket – egyes manőverek bemutatására. Néha azért csak lazít ő is… Esetleg valami „női behatás”? Mint kiderül, az ausztriai Achen Lake mellett közös háztartásban él asszisztensével, Ineszel. Kapcsolatuk a munkára és a barátságra korlátozódik.
– Egy csapat vagyunk, mindketten a Mad Mike Küng-„businessben” dolgozunk.
– Tudsz főzni?
– Nem.
– Ki mossa a zoknijaidat?
– Megosztjuk egymás között a házimunkát.
Minden „turnéja” előtt kikéri egy szakértőcsapat véleményét – tökéletesen megbízik bennük –, döntéseit azonban egyedül, fizikailag is „elszigetelődve” hozza meg.
– Jó Achen Lake-ben, a természethez közel élni. Télen síelek, nyáron biciklizem és túrázgatok. Szívesen teszek-veszek a ház körül, vagy futni megyek Wilsonnal és Sheilával, a két kutyámmal. Wilson A számkivetett című film fő- (és gyakorlatilag egyetlen) szereplője után kapta a nevét, mert imád labdázni.
(A filmbeli Wilson – Tom Hanks játssza – egy hajótörés egyedüli túlélőjeként keveredik egy lakatlan szigetre. A rakományból megmenekített labdából emberfejet barkácsol, az lesz a társa az elkövetkező nem kevés magányos évében.)
– Tényleg „mad”, azaz őrült vagy? – muszáj megkérdeznem.
– Nem hinném. (nevet) Ez csak imídzs. Őrült az, aki előbb cselekszik, és csak aztán gondolkodik. Én viszont igyekszem mindent kiszámítani és kontrollálni, amennyire csak lehetséges.
– Milyen kocsid van?
– A Citroën gyárral működöm együtt, így minden 20 ezer kilométer után kapok egy új autót. Ez fontos számomra, mert évente 70 ezer kilométert teszek meg.
– Rendszeresen tárgyalsz bankárokkal, üzletemberekkel. Gondolom, más hullámhosszon vagytok… Egyáltalán, mit tudsz nekik mondani?
– Nem igaz, hogy más hullámhosszon vagyunk. Sok a közös vonásunk. Ők a döntéseikkel jelentős összegeket kockáztatnak, na meg az életemet. Én is ezt teszem, csak persze nálam fordított a sorrend... Mindenesetre nem árt nekik, ha megtapasztalják: bizonyos impulzusokat egy merőben más közegben is megkapnak. Néhányan közülük már pilóták. Az ernyőzés testre szabott sport számukra, hiszen a „megszokott” pszichikai mechanizmusaik működnek, csak éppen egy új dimenzióban.
Mike hatalmas lelkesedéssel beszél, és nagyon határozott véleménye van a világ dolgairól; többek között a siklórepülő-fesztiválok szervezőinek felelősségéről is:
– Saint Hilaire? Ó, valóban mulatságos volt – két ember meghalt.
Más pilótákról és gyártókról nem hajlandó véleményt nyilvánítani, viszont szívesen mesél az Ozone-nál töltött időről. Öt év után gyakorlatilag kötelezték a továbblépésre, hogy tesztelésnél ne merülhessen fel az elfogultság gyanúja. A DHV hosszú távon számít Mike-ra, aki gondolatban most is Monacóban jár, pontosabban repül.
– Különös világ ez… Folyamatos rálátásom van a siklóernyőpiacra. Minden elismerésem a gyártóké, akik szaktudásukat kiváló elképzelésekkel ötvözik. Számomra lenyűgöző, amit ebben a szűk szegmensben – és relatíve kevés pénzből – képesek létrehozni. Ennek köszönhetően egy olyan kis területen belül, mint az ernyőzés, meglepően sok irányzat alakult ki.
Nyilvánvalóan nem az a járt utat járatlanért el nem hagyó fajta. „Külsősként” nyakig benne van az ernyőtervezésben és -fejlesztésben – de az az érzésem támad, hogy előbb-utóbb máshová „hajtja a vére”, még ha le is kell mondania bizonyos privilégiumokról. – Nem szoktam ide-oda ugrálni. Néha persze szükség van a változtatásra, de következetes vagyok.
Vajon az élet minden területén így van ezzel? Nem tudom megállni, búcsúzóul még felteszek egy oda nem illő kérdést:
– Mondd, Mike, hűséges vagy?
– Igen… legalábbis remélem.
Talán csak Wilson és Sheila tudja a választ.