A repülõ autó gondolata szinte egyidõs a repülés történetével. Eddig csak képzeletben létezett, könyvben, filmben jelent meg, mint „tudományos fantasztikum”. Mára azonban létezik, gurul és repül a Roland Magallon nevéhez fûzõdõ prototípus, s reméljük, a folytatás sem marad el!
Az elõdök|
|
1917-ben az amerikai Vanity Fair magazinban mutatták be Glenn Curtis repülõ autóját, a Flying-Limousine-t, amely azonban túl nagy súlya miatt a valóságban csak némi „szökdécselésre” volt képes…
1949-ben Moulton Taylor megépítette az Aérocar prototípusát, melyet a következõ években több példány követett, ráadásul ezek 25 000 dolláros áron vevõre is találtak. A szárnyakat és a gép farkát az autó utánfutón vontatta maga után, maximális sebessége az úton 80, a levegõben 150 km/h volt. Taylor 1967-ben eladta a feljavított prototípust a Ford Motor Companynak. Sajnos az amerikai közigazgatás nem bizonyult elég rugalmasnak az ügyben, így adminisztratív okokból a sorozatgyártás végül nem valósulhatott meg annak ellenére, hogy egy piackutatás körülbelül 25 000 ezer potenciális vevõt jósolt.
 |
Roland Magallon – a történet
„1969-ben Thierry Krotoff barátommal építettünk egy kisautót, melyet négykerekû motoros jármûként gond nélkül engedélyeztek is. Nagy sikerünk volt vele Párizsban, a gyalogosok és turisták körében. Egy rendõr meg is kérdezte, elektromos autó-e, miközben derék kétütemû Sachs motorunk buzgón köpte az arcába a sûrû, fehér füstöt. Fellelkesedve a sikeren, el is kezdtünk legyártani egy kis ötdarabos szériát, és nagyszabású terveket szõttünk a jövõre… Hamarosan feladtuk õket, mert a napi munkánk mellé nem tudtuk hosszú távon beilleszteni ezt a tevékenységet.
Amióta 1962 decemberében olvastam a Rogallo szárnyról, Laurent fiammal egyre nagyobb papírsárkányokat fabrikáltunk. 1970-ben a francia Élet és Tudomány hírül adta, hogy Christian Paul Depasse körberepülte az Eiffel-tornyot egy autóval vontatott sárkányrepülõvel.
 |
1976-ban az új szárny, a Strato kikísérletezése során tesztelni akartuk a keresztmerevítõ ellenállását, ezért a szárnyat elõször 400 kg homokkal terheltük meg, majd egy négy csõbõl álló piramissal a régi miniautó alvázához rögzítettük. A terv szerint egy autóval vontatva csak néhány centiméterre akartuk a levegõbe emelni az összeállítást. Nagy meglepetésünkre a szerkezet 300 métert repült 5 méter magasan, és tökéletesen landolt…
Hét évvel késõbb, 1983-ban Hugo és Zouzou barátommal egy 504-es Peugeot-val vontatva sikerült a nagy, kétüléses Samourai gépünket mintegy 200 méter hosszan fél méter magasan megreptetni. Minden arra sarkallt, hogy nekiveselkedjek egy igazi repülõ autó megépítésének, de 1990 elõtt nem volt vállalkozásom mellett elegendõ szabad kapacitásom ahhoz, hogy komolyan belevágjak a megvalósításba.
 |
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy barátom, Laurent Lefèvre egy évre hozzánk költözött. Mint repülõmérnök és pilóta, érdeklõdött a terv iránt. Végül úgy döntöttünk, François-val hármasban társulva mégis megvalósítjuk…
2000 decemberében Laurent hajtotta végre az elsõ tesztrepüléseket Meaux-Esbly repterén.
Feltétlenül meg kell említenünk Vincent Farville, a cég páratlan képességekkel megáldott technikusa nevét is, akinek lelkesedése és hozzáértése meghatározó jelentõségû volt a sikerben.
Eddig a repülõ autó csak a képzelet játéka volt, 2000. december 17. óta megvalósult álom. Laurent 6 repülést hajtott végre vele, a kis utakon 100 km/h sebességgel robogott. Szinte könnyekkel a szemünkben ünnepeltük ezt a napot.
 |
A koncepció
A repülõ autó egy könnyû, erõs kisautóból és egy delta típusú szárnyból áll.
Az autó:
– poliészter karosszéria
– 65 lóerõs motor
– négysebességes „földi” hajtómû, differenciálmû, kardáncsuklók
– „légi” hajtómû fordulatszám-csökkentéssel és áttétellel
– gázrugós futómû és felfüggesztés
– csúszókörmös rendszer a két üzemmód közti váltáshoz
– Cessna típusú, hidraulikus munkahengerekkel és csatlórudakkal ellátott kormánymû
– a „földi” üzemmódhoz kormány és fogaskerék-meghajtás.
A szárny
Ingamozgáselven irányítható, árboc nélküli deltaszárny, karbonszálas kereszttartóval, Gérard Thévenot (La Mouette) tervezése. Tíz perc alatt összehajtható, hossza 3,5 méter, gyakorlatilag nem nyúlik tovább az autón, melyre a közúti közlekedés idõtartamára rögzíthetõ. A mûveletet nagyban megkönnyíti, hogy minden „emberi” magasságban van, a latnik könnyen felrakhatók, a szárny szabadon hordó, nem kell megemelni a felszereléshez, mint egy trájk esetén.
A közúti közlekedés klasszikus módon történik, az egyetlen különleges tényezõ csak a súly-teljesítmény arány, mely egy Porsche 911-éhez hasonló.
A levegõben való irányítás nagyon egyszerû, autóvezetõk számára szinte ösztönösen elsajátítható. Az irányításra a jobb oldalon elhelyezett, az autóéval külsõre teljesen, mûködésében is majdnem tökéletesen azonos második kormány szolgál. Jobbra forduláshoz jobbra kell tekerni, emelkedéshez gáz-adás, süllyedéshez gázelvétel. A gázmennyiséggel meghatározott ívû röppálya változtatásához a kormányt kell elõretolni vagy magunk felé húzni.
 |
Elõnyei
A „kaméleon” repülési sebessége 160 km/h, és 60 km/h órás szélben is jól boldogul. Elõdeihez ké-pest nagy elõnye, hogy a tetõre behajtott szárnnyal közvetlenül a földön folytathatja az utat. Az úton irányíthatósága és méretei megegyeznek egy normál személyautóéval. Nem okoz már gondot az idõjárás, sem a napnyugta, bárhol leszállhatunk és közúton mehetünk tovább, hogy alkalmas helyen és idõben ismét a levegõben folytassuk az utat. Nincs több tárolási probléma sem, elég egy klasszikus garázs. Nagyobb túráknál nincs szükség földi asszisztenciára a tankoláshoz és egyéb logisztikai feladatokhoz. A helyben lebegés kivételével a repülõ autó mindenben kiválthatja a helikoptert, sõt, még több elõnnyel jár. Például a reptérrõl begurulhatunk a városba ebédelni…
Játékos, némileg „fantasztikus” jellege ellenére nem csak szabadidõs tevékenységre használható, munkaeszközként is jó szolgálatot tehet.
 |
És most?
A sorozatgyártás meghaladja a prototípust elõállító csapat anyagi lehetõségeit. Keresik tehát a megfelelõ partnert, aki fantáziát lát ebben a lehetõségben, és betársulna ebbe a nem mindennapi vállalkozásba. Aki hallja, adja át!
Szöveg és képek: Roland Magallon
Fordította: Kádár Andrea
