2005. 11. 18. újabb kilométerkõ a Corvusair-craft és egyben a magyar repülõgépgyártás rögös-kátyús országútján.
Több mint háromszázötven vendég részvételével felavatták az új 800 négyzetméteres gyártócsarnokot, így már több mint 1200 m2-en folyik a gyártás és az összeszerelés, mindez gyakorlatilag a reptérre nyíló hangárajtókkal.A vendégek között a hazai polgári, katonai és UL-repülés reprezentatív képviselõinek kvázi teljes leltárát el lehetett végezni, ami ismét azt bizonyítja, hogy Voloscsuk Andrásék marketingben is legalább olyan jók, mint repülõgép-álmodásban és -gyártásban. Voltak amerikai, német és japán vendégek is, akik természetesen nem a puszta koktél kedvéért estek be. A német légügyi hatóság képviselõje olyan jól érezte magát, hogy megígérte: a Magyarország és Németország között idevágó bilaterális egyezmények hiánya nem fogja megakadályozni abban, hogy Punka György munkájára alapozva odahaza végére járjon a Corvus certifikációjának. A Corvus Aircraft US emberei kivételesen nem az FAI-engedélyek beszerzésén és az LSA kategóriás tengerentúli értékesítésen fáradoztak.
A csarnokban öt kiállított gépen a méhsejt-technológián túl a gyártás különbözõ stádiumait lehetett megcsodálni.
A tavasszal bemutatott elsõ repcsi egész nap repült, szemet és fület gyönyörködtetõen. Volt rajta egy-két újdonság, például a háromtollú, reverz módra is alkalmas állítható szögû Woodcomp légcsavar, de a lényeges változások, módosítások az apró részletekben rejlenek, melyeknek köszönhetõen egy gyakorlatilag új gép lett belõle. Az üres tömege például közel 120 kg-mal csökkent, ezáltal gyakorlatilag megoldódik a hagyományos UL-verzió sorsa, a 100 lovas Rotax motoros változat szárazon már nem fogja meghaladni a 275 kg-ot, ami világcsúcsnak tekinthetõ a gép méreteit figyelembe véve. A Dynaero például 240 kg körül jár hasonló paraméterek mellett, de az õ MCR UL-jük méreteit tekintve átlag jó egyharmaddal kisebb, mint a Corvus. De ne lõjük le a poént, ha minden igaz, a közeljövõben sor kerülhet a régóta várt tesztrepülésre, részletek majd azután…
Szabó György írása és fotói