Hátimotor Hátimotor Motoros sárkány Kezdőlap Merevszárnyú UL Forgószárnyú UL Műrepülés Videók Galéria

Magyar változat Versiunea în româneste
 
Forgószárnyas UL

Rotor Wing Days


Dr. Michael Ullrich az MT 03-ast mutatja be
Mostanáig Magyarországon három kategĂłriát kĂĽlönböztettek meg az ul-repĂĽlĂ©sen belĂĽl: merev szárnyĂş ul, motoros sárkány, illetve motoros ernyõ. A negyedik testvĂ©r, az autogiro – ha nem is volt teljesen ismeretlen – nem tartozott az elfogadott lĂ©gi jármĂ»vek közĂ©.

Smuk Anett Ă©s Helmut Stern, valamint csapatuk, a Q’taifly klub valamennyi ul-mĂ»faj kĂ©pviselõit szerette volna a levegõben látni, lehetõleg egyidejĂ»leg. Ennek jegyĂ©ben rendeztĂ©k meg Rotor Wing Days elnevezĂ©sĂ» találkozĂłt szĂ©khelyĂĽktõl, a sitkei placctĂłl nem messze lĂ©võ Tokorcson, közelebbrõl az Aero-Center repĂĽlõtĂ©ren.
Vittorio Magni, a Magni Gyro alapĂ­tĂłja Ă©s tulajdonosa munkatársával, Renato Chinetti oktatĂłval – Ă©s egy M16 „közremĂ»ködĂ©sĂ©vel” – autogiro-átkĂ©pzĂ©st tartott nĂ©hány önkĂ©nt jelentkezõnek. Ennek alapkövetelmĂ©nye volt, hogy a növendĂ©k rendelkezzen valamilyen (de termĂ©szetesen nem akármilyen) pilĂłtajogosĂ­tással, mint pĂ©ldául PPL, A3 oktatĂłi vagy akár (osztrák) hátimotoros „jogosĂ­tvány”. A szorgos növendĂ©kek között volt Helmut, Szilágyi JĂłzsef – mint a Q’Taifly egyik oktatĂłja – Ă©s maga Andi Siebenhofer is, aki lassan már hazajár Magyarországra. A frissen vĂ©gzett autogiro-pilĂłták Ă©rtelemszerĂ»en olasz „papĂ­rt” kaphattak VittorióéktĂłl. Egy rövid látogatás erejĂ©ig a nĂ©met MT 03 autogiro is bemutatkozott. Ezek a repĂĽlõeszközök EurĂłpa-szerte egyre nĂ©pszerĂ»bbek (Franciaországban több mint száz, NĂ©metországban nagyjábĂłl harminc ĂĽzemel) – elõbb-utĂłbb talán nálunk is meghonosodnak.
A forgĂłszárnyas napok megnevezĂ©s ellenĂ©re a hagyományos gĂ©posztályok is jelen voltak, bár ezek az ordas szĂ©lnek köszönhetõen leginkább statikusan szerepelhettek. A merev szárnyĂş ul-eket egy hazai gyártmányĂş Apollo Fox, illetve a már más igĂ©nyszintet megtestesĂ­tõ Bacauban gyártott Murphy-koppintás, a full alulemez Wild Thing kĂ©pviseltĂ©k. A motoros sárkányok kategĂłriájában az osztrák XX-Style Power Cruiser nĂ©vre keresztelt futurisztikus sárkány – fedĂ©lzetĂ©n TĂłth JĂłzseffel, vagyis Totyával – egy olyan lehetsĂ©ges evolĂşciĂłs irányt mutatott, melyet látva a „savanyĂş a szõlõ” pofájĂş nagyvaspilĂłták azt szeretik jĂłl megaztmondani, hogy: na ezek a sárkányosok elõbb-utĂłbb felfedezik a repĂĽlõgĂ©pet. A motorosernyõ-tĂ­pusok közĂĽl jelen volt a Parapower Ă©s a Fresh Breeze, valamint Szilágyi JĂłzsi Air Chopper-ihletĂ©sĂ», de azt mindenben fölĂĽlmĂşlĂł saját Ă©pĂ­tĂ©sĂ» paratrájkja.

Mezei Kati írása
Helmut Stern fotĂłi
BalrĂłl jobbra: Andi Siebenhoffer, Vittorio Magni, Renato Chinetti, Ferinc Vince

Megmondom õszintĂ©n…

Megmondom õszintĂ©n…
Ahogy mostanában ezt mindenki reflexszerĂ»en fĂ»zi hozzá kĂ©tes Ă©rtĂ©kĂ» Ă©s valĂłságtartalmĂş állĂ­tásaihoz: megmondom õszintĂ©n…: mindig volt bennem egy ösztönös irtĂłzás a forgĂłszárnyas repĂĽlĂ©ssel kapcsolatban. Amikor a szárny gyorsabban repĂĽl, mint a törzs, az nem vezethet jĂłra, fogalmazĂłdott meg bennem az Ă©rzĂ©s, azt hiszem arrĂłl lehetett szĂł, hogy számomra a repĂĽlĂ©s a madarak kedvenc helyváltoztatási mĂłdjával asszociálĂłdott, forgĂłszárnyas madarat pedig mĂ©g Darwin sem bĂ­rt felfedezni. A repĂĽlĂ©sben a termĂ©szetessĂ©get kerestem, a helikopter vezetĂ©se tĂşlságosan technikásnak, agyafĂşrtnak tĂ»nt.
Az autogiró, mint érvényes repülési eszköz a tavalyi Kárpátok túrán ejtette az elsõ sebet ellenállásomon. Az idei marokkói túrán ismét konstatálnom kellett, hogy a benne rejlõ lehetõségek sem motoros sárkánnyal, sem merevszárnyúval nem közelíthetõek meg. Amikor mi motoros sárkányosok két-háromezer méteres magasságban dideregtünk, hogy ne törje szét gépeinket a turbulencia, a Magni M16 öt és száz méter közötti magasságon cikázgatott gondtalanul, semmibe véve a légköri viszonyokat. Leszállás után elsõ dolgunk mindig az volt, hogy szárnyainkat földre fektessük és jól megpakoljuk kõvel, a gyro pilótája pedig csak épp szembe fordította gépét a széllel. Amikor június közpén felhívott Helmut Stern, hogy maga Vittorio Magni úr jön Tokorcsra bemutatni az autogírót a magyar repülõsök tanulékony társadalmának, már nem is haboztam. Az idõjárás az olaszok kezére játszott, egész nap 25-30 km/h-s szél fújt, 40 km/h-s befúvásokkal. Ez a próbarepüléseket abszolút nem zavarta, a lökéses széltõl gyakorlatilag el lehetett vonatkoztatni. Szombaton délután a hátsó ülésbõl kóstolgattam a botkormányt, meglepetésemre teljesen ösztönösen, magától értetõdõen ment minden. Semmivel nem volt komplikáltabb a Magni M16 vezetése, mint egy merevszárnyú repcsié.
Másnap aztán az elsõ ĂĽlĂ©sbõl repĂĽltem közel egy Ăłrát, az már kikĂ©pzĂ©s volt. És annak ellenĂ©re, hogy a gyári pilĂłta nagyon szigorĂşra Ă©s katonásra vette a dolgokat, kimondottan Ă©lveztem. A „TrĂ©neres” precizitás kimondottan jĂłl jött a sebessĂ©gek tartásánál, de kb. tĂ­z perc után pont azt csinálta a gyrĂł, amit Ă©n akartam. Az Ă©rzĂ©s nem csak amiatt volt csodálatos, mert egy Ăşj játĂ©kszerrel ismerkedtem, (hogy ne azt Ă­rjam: Ăşj partnerrel voltam egyĂĽtt elsõ alkalommal) hanem azĂ©rt is , mert az egyik legalapvetõbb elõítĂ©letem feletti gyõzelmet ĂĽnnepeltem.

Szabó György írása
Helmut Stern fotĂłja


 
Identification
   

Liens connexes
   

Article Rating
   

Options
   

Associated Topics

Forgószárnyas UL

Tartalomkezelõ rendszer: © 2004 PHP-Nuke. Minden jog fenntartva. A PHP-Nuke szabad szoftver, amelyre a GNU/GPL licensz Ă©rvĂ©nyes.
_PAGEGENERATION 0.08 _SECONDS