Mostanáig Magyarországon három kategĂłriát kĂĽlönböztettek meg az ul-repĂĽlĂ©sen belĂĽl: merev szárnyĂş ul, motoros sárkány, illetve motoros ernyõ. A negyedik testvĂ©r, az autogiro – ha nem is volt teljesen ismeretlen – nem tartozott az elfogadott lĂ©gi jármĂ»vek közĂ©.
Smuk Anett Ă©s Helmut Stern, valamint csapatuk, a Q’taifly klub valamennyi ul-mĂ»faj kĂ©pviselõit szerette volna a levegõben látni, lehetõleg egyidejĂ»leg. Ennek jegyĂ©ben rendeztĂ©k meg Rotor Wing Days elnevezĂ©sĂ» találkozĂłt szĂ©khelyĂĽktõl, a sitkei placctĂłl nem messze lĂ©võ Tokorcson, közelebbrõl az Aero-Center repĂĽlõtĂ©ren.Vittorio Magni, a Magni Gyro alapĂtĂłja Ă©s tulajdonosa munkatársával, Renato Chinetti oktatĂłval – Ă©s egy M16 „közremĂ»ködĂ©sĂ©vel” – autogiro-átkĂ©pzĂ©st tartott nĂ©hány önkĂ©nt jelentkezõnek. Ennek alapkövetelmĂ©nye volt, hogy a növendĂ©k rendelkezzen valamilyen (de termĂ©szetesen nem akármilyen) pilĂłtajogosĂtással, mint pĂ©ldául PPL, A3 oktatĂłi vagy akár (osztrák) hátimotoros „jogosĂtvány”. A szorgos növendĂ©kek között volt Helmut, Szilágyi JĂłzsef – mint a Q’Taifly egyik oktatĂłja – Ă©s maga Andi Siebenhofer is, aki lassan már hazajár Magyarországra. A frissen vĂ©gzett autogiro-pilĂłták Ă©rtelemszerĂ»en olasz „papĂrt” kaphattak VittorióéktĂłl. Egy rövid látogatás erejĂ©ig a nĂ©met MT 03 autogiro is bemutatkozott. Ezek a repĂĽlõeszközök EurĂłpa-szerte egyre nĂ©pszerĂ»bbek (Franciaországban több mint száz, NĂ©metországban nagyjábĂłl harminc ĂĽzemel) – elõbb-utĂłbb talán nálunk is meghonosodnak.
A forgĂłszárnyas napok megnevezĂ©s ellenĂ©re a hagyományos gĂ©posztályok is jelen voltak, bár ezek az ordas szĂ©lnek köszönhetõen leginkább statikusan szerepelhettek. A merev szárnyĂş ul-eket egy hazai gyártmányĂş Apollo Fox, illetve a már más igĂ©nyszintet megtestesĂtõ Bacauban gyártott Murphy-koppintás, a full alulemez Wild Thing kĂ©pviseltĂ©k. A motoros sárkányok kategĂłriájában az osztrák XX-Style Power Cruiser nĂ©vre keresztelt futurisztikus sárkány – fedĂ©lzetĂ©n TĂłth JĂłzseffel, vagyis Totyával – egy olyan lehetsĂ©ges evolĂşciĂłs irányt mutatott, melyet látva a „savanyĂş a szõlõ” pofájĂş nagyvaspilĂłták azt szeretik jĂłl megaztmondani, hogy: na ezek a sárkányosok elõbb-utĂłbb felfedezik a repĂĽlõgĂ©pet. A motorosernyõ-tĂpusok közĂĽl jelen volt a Parapower Ă©s a Fresh Breeze, valamint Szilágyi JĂłzsi Air Chopper-ihletĂ©sĂ», de azt mindenben fölĂĽlmĂşlĂł saját Ă©pĂtĂ©sĂ» paratrájkja.
Mezei Kati Ărása
Helmut Stern fotĂłi
Helmut Stern fotĂłi
Megmondom õszintĂ©n…
Megmondom õszintĂ©n…Ahogy mostanában ezt mindenki reflexszerĂ»en fĂ»zi hozzá kĂ©tes Ă©rtĂ©kĂ» Ă©s valĂłságtartalmĂş állĂtásaihoz: megmondom õszintĂ©n…: mindig volt bennem egy ösztönös irtĂłzás a forgĂłszárnyas repĂĽlĂ©ssel kapcsolatban. Amikor a szárny gyorsabban repĂĽl, mint a törzs, az nem vezethet jĂłra, fogalmazĂłdott meg bennem az Ă©rzĂ©s, azt hiszem arrĂłl lehetett szĂł, hogy számomra a repĂĽlĂ©s a madarak kedvenc helyváltoztatási mĂłdjával asszociálĂłdott, forgĂłszárnyas madarat pedig mĂ©g Darwin sem bĂrt felfedezni. A repĂĽlĂ©sben a termĂ©szetessĂ©get kerestem, a helikopter vezetĂ©se tĂşlságosan technikásnak, agyafĂşrtnak tĂ»nt.
Az autogirĂł, mint Ă©rvĂ©nyes repĂĽlĂ©si eszköz a tavalyi Kárpátok tĂşrán ejtette az elsõ sebet ellenállásomon. Az idei marokkĂłi tĂşrán ismĂ©t konstatálnom kellett, hogy a benne rejlõ lehetõsĂ©gek sem motoros sárkánnyal, sem merevszárnyĂşval nem közelĂthetõek meg. Amikor mi motoros sárkányosok kĂ©t-háromezer mĂ©teres magasságban dideregtĂĽnk, hogy ne törje szĂ©t gĂ©peinket a turbulencia, a Magni M16 öt Ă©s száz mĂ©ter közötti magasságon cikázgatott gondtalanul, semmibe vĂ©ve a lĂ©gköri viszonyokat. Leszállás után elsõ dolgunk mindig az volt, hogy szárnyainkat földre fektessĂĽk Ă©s jĂłl megpakoljuk kõvel, a gyro pilĂłtája pedig csak Ă©pp szembe fordĂtotta gĂ©pĂ©t a szĂ©llel. Amikor jĂşnius közpĂ©n felhĂvott Helmut Stern, hogy maga Vittorio Magni Ăşr jön Tokorcsra bemutatni az autogĂrĂłt a magyar repĂĽlõsök tanulĂ©kony társadalmának, már nem is haboztam. Az idõjárás az olaszok kezĂ©re játszott, egĂ©sz nap 25-30 km/h-s szĂ©l fĂşjt, 40 km/h-s befĂşvásokkal. Ez a prĂłbarepĂĽlĂ©seket abszolĂşt nem zavarta, a lökĂ©ses szĂ©ltõl gyakorlatilag el lehetett vonatkoztatni. Szombaton dĂ©lután a hátsĂł ĂĽlĂ©sbõl kĂłstolgattam a botkormányt, meglepetĂ©semre teljesen ösztönösen, magátĂłl Ă©rtetõdõen ment minden. Semmivel nem volt komplikáltabb a Magni M16 vezetĂ©se, mint egy merevszárnyĂş repcsiĂ©.
Másnap aztán az elsõ ĂĽlĂ©sbõl repĂĽltem közel egy Ăłrát, az már kikĂ©pzĂ©s volt. És annak ellenĂ©re, hogy a gyári pilĂłta nagyon szigorĂşra Ă©s katonásra vette a dolgokat, kimondottan Ă©lveztem. A „TrĂ©neres” precizitás kimondottan jĂłl jött a sebessĂ©gek tartásánál, de kb. tĂz perc után pont azt csinálta a gyrĂł, amit Ă©n akartam. Az Ă©rzĂ©s nem csak amiatt volt csodálatos, mert egy Ăşj játĂ©kszerrel ismerkedtem, (hogy ne azt Ărjam: Ăşj partnerrel voltam egyĂĽtt elsõ alkalommal) hanem azĂ©rt is , mert az egyik legalapvetõbb elõĂtĂ©letem feletti gyõzelmet ĂĽnnepeltem.
SzabĂł György Ărása
Helmut Stern fotĂłja
Helmut Stern fotĂłja