A májusi vitorlázóműrepülő-nemzetin Gálfi Gergő állhatott a dobogó csúcsúra az alap műrepülő-kategóriában. A figyelemreméltó eredményért „cserébe” a Horizont Aero kedvezményesen biztosította számára a teljes műrepülő-kiképzést. A sokoldalú pilóta a teljesítményvitorlázást sem hagyja abba, és nemrég a motorosszakszót is megszerezte.
Gergő gyerekként kapott „ihletet”; édesapja
sokat utazott, jó néhányszor megfordultak Ferihegyen. Középiskolásként maga is szívesen kézbe vette volna a botkormányt, de akkoriban a szemüveg kizáró oknak
számított. Azóta a törvény – legalábbis e tekintetben – enyhült valamelyest, így Gergő is elvégezhette a vitorlázórepülő-tanfolyamot. A
klasszikus „forgatókönyv” szerint, Góbéval kezdett repülni Fahegyen.
Kezdő pilótaként versenyeken segédkezett, a tavalyi Horizont Kupán már „élesben” – és eredményesen – vett részt. Az idei kupa kevésbé „jött be” neki:
– Egy klubtársammal váltva, Cirrussal versenyeztem; közvetlenül előtte csináltam meg a típusátképzést. A Cirrus „jó idős” gép, a verseny alatt pedig – finoman fogalmazva – elég felemás időjárás volt.
Gergő távolabbi célja eredetileg is a műrepülés volt. Tóth Ferit már a világbajnoki cím megszerzése előtt ismerte a médiából, vele – és egy Z–726-ossal – műrepült életében először. Az első benyomások hatására hamarosan megkezdte az alap műrepülő-kiképzést. Egy évig Grob Acróval repült, aztán megérkezett a Horizont vadonatúj Fox típusú műrepülőgépe, ami már olyan figurák végrehajtására is alkalmas, mint a taucher, a háton kinyomás és az amerikai forduló.
Nagyjából ezek voltak a feladatok az idei péri nemzeti bajnokság alapműrepülő-kategóriája (ahogy a Horizontosok nevezik: a „gyíkkategória”) számára, amelyben Gergő is nevezett.
– Az elején még elején estünk-keltünk – meséli.
– Bár a felkészülés során igyekeztünk a körülbelül 1 kilométer hosszú fahegyi pályához viszonyítva helyezkedni, igazából nem repültünk még boxban.
Aztán a verseny végére belejöttünk. Mindegyikünk nyert egy-egy számot, és összesítettben én kaptam a legtöbb pontot.
Az első helyezésért „cserébe” a Horizont Aero kedvezményesen biztosította Gergő számára a teljes műrepülő-kiképzést.
– Repülőiskolánk – az üzleti tevékenység mellett – felvállalta a tehetségkutatás és az utánpótlás ügyét is – magyarázza Fejes Attila, a Horizont Aero igazgatója. – A magunk eszközeivel támogatjuk azokat a kezdő pilótákat, akik kellőképpen motiváltak, képesek összpontosítani, hajlandók időt és energiát szánni a gyakorlásra. Jelen esetben egy alapokkal már rendelkező fiatal tehetség számára igyekeztünk anyagiak tekintetében kellemesebbé tenni a teljes kiképzést – szeretnénk, ha ő is úgy érezné, hogy az „adok” és a „kapok” arányban áll. Új versenyzőt nyertünk, és reményeink szerint többen követik majd a példáját.
Gergő a műrepülésben elért sikerei ellenére sem lett hűtlen a teljesítményvitorlázáshoz. A tavasz és az ősz a műrepülésnek kedvez, a nyár a teljesítményvitorlázásnak; bár a pilóta szabadideje erősen korlátozott, valahogy összehangolja a kettőt. Tervezi, hogy motoros műrepüléssel bővíti repertoárját, egyelőre a gyűjti az órákat Cessna 152-esen.
Addig is szeretné megrepülni a 300 kilométert vitorlával; egyszer már közel járt hozzá, 270 kilométer megtétele után szállt terepre. E tekintetben ragaszkodik a Pirathoz – a nem túl korszerű típus kihívást jelent számára.
Gergőt nemrég az egyesült államokbeli Harvard egyetemre hívták programozónak, várhatóan egy évig lesz távol. Persze ott sem a földön járók életét éli majd; nyilván feltalálja magát a motoros repülés hazájában. Visszatérve pedig már nem gyíkkategóriában folytatja a versenyzést.
Mezei Kati írása, Fotók: Horizont-archív
