Gyerekként messziről csodálta a hajdúszoboszlói fürdő fölött köröző gépeket, aztán - hogy, hogy nem - a reptéren találta magát. Bár a repüléshez még ekkor fiatal volt, amennyire lehetett, igyekezett részt venni benne, ami többek között géptologatás formájában nyilvánult meg. 1965-ben szerezte kezdett vitorlázni, és még ebben az évben el is vitték katonának. Leszerelése után - már C vizsgásként - három hónapig repült Szoboszlón, aztán a reptér - több más placcal egyetemben - "feketelistára" került, ami tízegynéhány éves kényszerű moratóriumot jelentett.
 |
| A tavalyi szoboszlói ernyős találkozón |
Hétvégeken Sándor Nyíregyházára járt át
vitorlázni. A
versenyzésnek - bár Czigler Miklós oktató biztatta erre -
nem tulajdonított különösebb jelentőséget.
A 80-as években - a
magyarországi sárkányrepülés
hőskorában - Héjával, majd az első Struccal repült,
melynek előző tulajdonosa Deleff István, Sándor
sárkányos oktatója,
volt. Az akkori szokásnak megfelelően
hegyről startoltak, később Sándor egy tömbház
pincéjében építette meg az országban is első - ma
már
hagyományosnak mondott - egydobos fix csörlőjét;
a berendezés Egerbe, onnan pedig külföldre került.
Nemsokára Erdelics Zoltán is készített egy
ugyanilyen
rendszerű kétdobos csörlőt, amely ma is üzemel.
 |
| Torkos Sándor és Tamás |
89-ben Miskolczi József révén - aki Sándorhoz hasonlóan szakoktató volt a debreceni nehézgépkezelőszakiskolában - jutottak hozzá egy Molnár Zoli-féle motoros sárkányhoz; a jobb sorsra érdemes technika előtte az egykori Hódgépé volt. Nyári szünetekben oktattak és utast repültettek vele.
Időközben sikeresen megfertőzte a gyalogsárkányozással Tamás fiát és annak öt hasonló korú társát is, utóbbiak közül Hencz Krisztián neve bizonyára sokaknak ismerős. Tíz magasstarton volt túl Tamás, amikor bevonult katonának Szolnokra, ezután váltott a siklóernyőre. Édesapját már lényegében ő tanította ernyőzni.
A szoboszlói motoros sárkányosok átjártak a közeli debreceni reptérre. Szívesen látták őket, sőt, rendelkezésükre bocsátottak egy hangárt is, amely elég nagy volt ahhoz, hogy a gépeket nyitva tárolják. Át is települtek a cívisvárosba és megalakították a Debreceni Könnyűrepülő Sport Egyesületet. Nem haraggal jöttek el Szoboszlóról, egyszerűen csak könnyebb volt az élet Debrecenben.
96-tól Sándor a műszaki üzemeltetői és energetikusi feladatokat is ellátta, ezáltal még közelebb került a repüléskiszolgáló-technikához, a kiképzést részben Ferihegyen kapta.
 |
| A Héja |
Otthoni műhelyében építette meg Sándor két lepörgős csörlőjét, melyek gyalogsárkány és siklóernyő számára egyaránt alkalmasak. Levizsgáztatta rá a fiát és még két "gyereket" - vigyázzanak egymásra, mondja. A tavalyi siklóernyős találkozón két nap alatt 179 csörlést hajtottak végre a két berendezéssel. Mostanra a tökéletes technikához meglett az új csörlőautó is.
Gyalogsárkánnyal 100, motorossal 350 órája van. A tavalyelőtti BAZUL Kupán Deleff István navigátora volt; párosban harmadik helyezést értek el a DKSE színeiben. Az aktív repülés és az oktatás mellett pénztáros és a műszaki vezető egyesületében. Csapatmunka, mondja - igazán csak így működik a repülés. Sosem kereste a konfliktust - igazi Halak-szülött -, valahogy mindig "középen" tudott maradni, így aztán bárhová megy, szívesen fogadják.
Tervezi, hogy gyalogsárkányát motorral szereli fel és trájkot épít hozzá; Debrecenben Erdelics Zoltán foglalkozik még hasonlóval. Szeretne eljutni minél több csörlős rendezvényre - felmérni a helyzetet, mások hogyan, milyen technikával csinálják - és persze minél több jó hangulatú csörléses üzemnapot szervezni. Elsősorban és mindenekelőtt továbbra is a fiait támogatja a repülésben és az oktatásban.
Mezei Katalin
Fotó:
Torkos-archív
 |
| Csörlőépítés a tömbház pincéjében |
 |
| BAZUL Kupa, 2002. Torkos Sándor, Molnár Imre, Magyar Márta, Smidróczki Zoltán,Deleff István, Sipos Ágnes, Juhos István |
 |
| A földet érés |
 |
| A csörlőüzem |
