Szerencsés ember vagyok, sikerült olyan megoldást találnom, ami nem sérti családom vakációzással kapcsolatos változatos elképzeléseit és az én kínjaimra is tökéleteshez közeli enyhülést biztosít. Gyökereinkbõl adódóan Erdélybe rendszeresen elzarándokolunk, Zeteváraljára, a Hargita tövében levõ víztárolóhoz pedig már tavaly ellátogattunk. Az idén vettem a bátorságot és hátimotort is vittem magammal, noha semmilyen megbízható információt nem sikerült szereznem a repülés játékszabályaival kapcsolatban. A határon kutyát sem érdekelt a kocsi tartalma, így nem sikerült meggyõzõdnöm arról, hogy a román vámosok is úgy értelmezik-e a jogszabályt, mint a mieink és az európaiak általában, miszerint a PPG felszerelés "útipoggyásznak" minõsül. A zeteváraljai kulcsosház, amit Melinda az interneten talált, ideális feltételeket biztosít egy nagyobb családnak vagy baráti társaságnak. A rét pedig, ami közvetlenül a ház mögött található, délies szél, illetve hajnaliesti szélcsend esetén felszállásra is alkalmas. Tengerszint feletti magassága úgy 650 m-en van,

Behelyezkedés leszálláshoz a székelykapu fölött.

nyári kánikulában elég híg a levegõ, így kezdõk számára egy kicsit technikás, már amennyiben talajközelben szlalomozni kell a következõ telek szilvafái között. Rögtön az érkezés után kipróbáltam és frenetikus eufóriában részesültem. A táj, ami lábam elé terült, egész egyszerûen a legszebb volt, amit valaha láttam. Ez persze azért, mert szülõföldemrõl volt szó, s mi több, életem elsõ 23 éve alatt csak álmodni mertem arról, hogy a levegõbõl láthatom valaha. A levegõ kisimulóban volt, a fények varázslatosak, a 10 km-re keletre levõ Hargita látványa pedig hátborzongatóan méltóságteljes. Elképzeltem, hogy mit érezhettek egykor a honfoglaló magyarok. A meghatódottságtól reszketõ lábbal szálltam le 40 perc kéjrepülés után. Utána flekkent sütöttünk, helyi jellegû szilvapálinkával és sörrel ütöttük magunkat, a tábortûz körül álomba énekeltük magunkat. Éreztem, élek. Egy pillanatra belém hasított még a tudat, hogy ha kimaradt volna ez a varázslatos repülés, az egész este el lett volna rontva, mint elvonásos tünetekkel kínlódó kábítós, vakarózva és veszekedve kellett volna rontanom a hangulatot.
Másnap hajnalban már ismét a levegõben voltam, és egy nap kivételével minden reggel és este.Voltam fent több mint két óráig, cibálta ernyõmet eladdig nem tapasztalt férfiassággal a levegõ, alapjáraton ketyegtetve a motort termikeltem 700 m-rõl 2100-ra, ahonnan látni lehetett a keleti és déli kárpátokat, naplementében fellejtõztem a Hargita csúcsáig, repültem pár méteres magasságban a kaszálók felett, évszázados fenyõfákat kerülgetve. Hancúroztam akkora szarvasbikával, mint egy jól megtermett ló, büszkén hordta hatalmas agancsát, nem menekült elõlem, sértetten parádézott be az erdõbe. A mondabeli csodaszarvas ivadéka lehetett. Hamarosan el is terjedt a híre, hogy miféle ikarosz nyaral a Hargitán, így egyik este látogatóim lettek, és nem a rendõrség vagy a "szeku", hanem a székelyudvarhelyi siklóernyõs klub tagjai személyében. Nagyon érdeklõdtek a repülésnek ez iránt a náluk csak hírbõl ismert formája iránt, motorral a háton nagy szakértelemmel és elismeréssel húzogatták ernyõmet, percek alatt motoros startra alkalmassá váltak, de volt annyi józan eszük, hogy azt be már nem vállalták. A repülés biztonsága szempontjából igényesebb a helyszín, mint mondjuk Tordas vagy Zsámbék, de kényszerleszállóhely van rendesen és stabil ernyõvel nem stresszes a repülés. Hazafele (vagy mondjam úgy: Magyarországra visszajövet) Marosvásárhelyen repültem egyet az ott aktív hátimotorosokkal. Ezek már román fiatalok voltak, a PPG ugye nem a csórók kedvtelése, és ott nem a magyaroknál van a zseton. Jópofa, belevaló srácok voltak. A teljes törvénytelenség zavarosában úgy repülnek, mint a madarak. Cuccuk finomvegyes volt és nem túl bizalomgerjesztõ. Az egyik srác, egy kosárlabdázó alkatú, megjegyezte: õ 21-essel repül. Ez megütötte a fülemet, mert én is repültem Pelciar-féle 22 m2-es ernyõvel, és nem hittem, hogy azt normális testalkattal lehet "ûberelni". Aztán kiegészítette: Míg 21-essel.
Rádiós segítség mellett kipróbálta a felszerelésemet. Felszállás után nem fért be a beülõbe, elfelejtettem átállítani a hevedereket. Odaszóltam neki: -Gyere le, megigazítjuk és újra startolsz: "- Megértettem, végrehajtom!" harsant a válasz az éterben. Tordasra hazaérve bekapcsoltam a számítógépet, már vártak lelkes köszönõ e-mailjeik. Azóta is tervezzük a közös Erdély körberepülést, remélem lesz belõle valami egy szép napon.

A rendes éves horvátországi nyaralás színhelye az idén Mali Losinj volt. Már jártam ott 1996-ban, amikor motoros sárkányt is vittem utánfutón a lakóbusz mögött és az ottani nemzetközi reptér betonjáról frenetikusakat repültünk. Igaz, hogy akkor még zûrzavarosak voltak a viszonyok, a légi forgalom pedig elenyészõ, de a reptér személyzete és a légi irányítók lazasága örök érvényûnek tûnt.. Solo motoros Fresh Breeze hátimotort és egy 27 m2-es Dudek Actiont vitte magammal. Érkezés után egybõl kikerékpároztam a reptérre és megérdeklõdtem a repülés feltételeit. Ennek esélyei nem csak a légiforgalom és a CTR miatt függtek a reptértõl, hanem azon egyszerû oknál fogva, hogy a szigeten ott van az egyetlen felszállásra alkalmas placc. Tíz perc alatt megegyeztünk a szolgálatkész irányítókkal, hogy rádióforgalmazás mellett nincs akadálya a dolognak. Hálát adtam magamban Tóth Géza kisgépes pilótaoktatómnak, aki a profi frazeológiát fejembe verte, mert így egybõl komolyan vettek és meg sem próbáltak lerázni. 18 órakor a határõrök szabályosan beléptettek a fémérzékelõs kapun a reptér területére, az egyenruhás rendõrök segítségével kiteregettem a torony tövében levõ szegényes pázsitra és a 120,3-as frekin bejelentkeztem: Losinj Tower, PPG pilot, doberdan. Az irányító meglepetten válaszolt: Good afternoon, say callsign. Na ezzel meglepett, annál is inkább, hogy Dudek Action-omon még azonosító sem volt. Sallangmentesen elmagyaráztam neki, hogy légijármûvemnek jellegébõl adódóan nincs hívójele. Erre még határozot-tabban szólt vissza: say callsign!. Megértettem. Neki nem lehet a szabálytól eltérni. Nincs hívójel, nincs engedély. Habozás nélkül válaszoltam: Losinj Tower, hotel alfa papa papa golf request takeoff clearance from taxiway area for local panorama flight. A HA-PPG hívójel úgy pattant ki a fejembõl mint Zeusz fejébõl Pallas Athéné. Derülhetett rajta az irányító, mert egyértelmû volt a dolog, de neki fel kellett vinni valamit a számítógépébe és nem azt kereste, hogyan szívathatna. Még ki sem küldött a használatos 02-es pálya végrehajtójára, hogy a betonról enyhe oldalszélben startoltasson, ami fizikailag igen megerõltetõ lett volna a 37°-ban.. Belerongyolós startommal lenyûgöztem a reptér személyzetét. Egybõl eltávolodtam a közelkörzetbõl, amit leszállás után felróttak nekem és átadták az irányító üzenetét, hogy legközelebb legalább háromszor repüljem körbe a tornyot és csináljak egy-két wingovert.
A repülés felejthetetlen volt. A látványt a képek nem tükrözhetik, de leírásukra a szó sem esély. Lamináris volt a szél, hõmérséklete olyan, hogy a felszállás alatt lucskosra izzadt trikómat percek alatt megszárította. Próbáltam úgy repülni, hogy hajtómûleállás esetén legyen más opcióm mint a szikla, ezért vagy a tengerpart, vagy az országút mindig elérhetõ közelben volt. Majdnem. Egy óra múlva bejelentkeztem iskolakörre, majd nemsokára adtam a nagyon rövid finálét és a kettõ zöldet (pilóta zsargonban ez azt jelenti, hogy kint van a futó). A reptér melletti kocsma teraszán tovább mélyítettük a haverséget a reptér személyzetével. A következõ napokban ez így is lett, 8 óra rep-idõt gyûjtöttem, mégpedig a legízletesebb fajtából. És már el is telt el a nyár , de legalább család és szenvedély harmóniájában.