A hangárban alig férnek az új és a kevésbé korszerû, de jó állapotban lévõ sárkányok, az épület közepén sárga Apollo Fox és két gazdája vár az oktatóra, Kocsner Oszkárra. A reptér tulajdonosa, Vörös Gyula - kihasználva a várakozás hosszú perceit - rögtönzött elméleti képzést tart. Felejtsétek el a GPS-t, javasolja a növendékeknek. Elõkerül a jó öreg térkép, vonalzó, ami semmi esetre sem tekintendõ atavisztikus megnyilvánulásnak; a készülék felmondhatja a szolgálatot, a mûholdak bármikor "elmehetnek", elõfordult már nemegyszer. Végre beviharzik Oszi, jövetben sikerült fotótémát adnia a trafipaxnak, meséli. Még egy kicsit gyönyörködünk az új légtérstruktúrát szemléltetõ térképben, aztán a Fox növendékestül-oktatóstul a magasba emelkedik. Az esti szélcsenddel megérkeznek a leendõ motoros sárkányosok is, valamint néhány lelkes "outsider", akik két lábbal a földön állva figyelik a repüzemet.

A balatonfõkajári repülõtér valamikor az ország egyik jelentõs vitorlázó- és motorosrepülõ-bázisa volt. Aztán megépült az M7-es, amely lényegében kettészelte a repteret, erõsen behatárolva ezzel a lehetõségeket. Egy, az idõ tájt történt baleset pedig elégséges indoknak bizonyult ahhoz, hogy az illetékesek megszüntessék a repülõtevékenységet Fõkajáron. A téesz mindenekelõtt - hirdette a '60-as évek szlogenje. Ennek megfelelõen Fõkajáron hamarosan nyoma sem maradt a reptéri hangulatnak, felvirágzott viszont az agrárium, fõként békésen legelészõ hízómarhák formájában. Az istállóvá átminõsített hangár karbantartásával nemigen törõdtek az arra hivatottak - majd történik vele, ami akar, gondolhatták. A "történésre" 1997-ig kellett várni: ekkor vásárolta meg Vörös Gyula a hihetetlen állapotban lévõ repteret. Elsõ lépésben rendbe hozatta a szebb napokat látott leszállópályát és hangárt, majd - szinte ugyanazzal a lendülettel - megalakította a kimondottan motoros sárkányrepülésre "specializálódott" Balatonfõkajári Repülõ Klubot. Egyébként sem álltak tõle távol a technikai sportok: a '80-as években gokartversenyzõ volt, késõbb csapatvezetõi feladatokat látott el az Astra Kupa sorozaton. '90-ben választották meg elõször a Fõkajárral szomszédos Csajág polgármesterének - tavaly pedig negyedszer -, és a hirtelen megsokasodott tennivalók miatt kevésbé idõigényes kedvtelés után kellett néznie. Mivel a jogosítást már korábban megszerezte, kézenfekvõ megoldásnak tûnt a motoros sárkány. A klub a '98-as Sirály Kupával debütált a hazai ul-társadalom elõtt. Azóta számos versenyt rendeztek, többek között a további Sirály és Sólyom, illetve késõbb Agrofor Kupákat, sõt egy alkalommal a nemzeti bajnokságnak is Fõkajár adott otthont. Bár a versenyrendezés közismerten nem tartozik a rentabilitással "fenyegetõ" tevékenységek közé, a fõkajári versenyek feladatkiírás, lebonyolítás és díjazás tekintetében egyaránt megütik a nemzetközi mércét - köszönhetõen annak, hogy Gyuláék több szponzor számára vonzóvá tudták tenni a nem kimondottan meghatározó médiajelenlétérõl híres ul-repülést.

Látogatás elõtt célszerû egyeztetni Vörös Gyulával a 30/277-2545 telefonszámon, idõpont, hangárnyitás, géptárolás, szálláslehetõség stb. ügyében.

Fõkajáron minden repülõember baráti fogadtatásban részesült és otthon érezhette magát a reptéren, mígnem egy máig ismeretlen tettes - miután kellõképpen felmérte a terepet - betört a hangárba és elvitte Gyula vadonatúj gépét. A hazai könnyûrepülõk Debrecentõl Szombathelyig próbálták felkutatni, sajnos hiába. A válogatott keret tagjai Gyula "repülõrétjén" készültek az angliai világbajnokságra. A fõkajáriak szívesen rendeznek versenyt, bár a siklórepülésben kevésbé járatosak, ebben mûfajban is szeretnének jelen lenni, ahogy volt is már rá példa néhány évvel ezelõtt. - A gyalogos szakági vezetés akkor minden segítséget megadott - mondja Gyula. - Végül is a két repülõeszköz "egy tõrõl fakad", még akkor is, ha az egyiket a motor, a másikat a termik tartja a levegõben. Sportszakmai szempontból egymástól elválaszthatatlanok, a vontatás pedig - tekintve, hogy egyre fogynak a starthelyek - ma már a gyalogozás fejlettebb formáját jelenti.
A fõkajáriak várják azokat is, akik nem feltétlenül a versenyzés okán, hanem magáért a repülésért repülnek - méghozzá nyomott árak mellett. A fene megette volna, ha ebbõl akarnék megélni, mondta Gyula még az elsõ Sirály Kupán, és ezt a fajta szemléletét azóta sem bírálta felül. A környékbeli házakban mindig akad kiadó szoba, de a reptéren is van lehetõség sátrazásra (vizesblokk rendelkezésre áll). A helyszínbõl adódóan konszolidált, szinte polgári tevékenységgé szelídülhet a válóokok toplistáját vezetõ repülés: a Balaton-parton a család földönjáró tagjai is le tudják kötni magukat, anélkül, hogy a "mindig az a rohadt sárkány" kitétel elhangoznék.