Az idén is el kellett mennünk Blois-ba. Nem bírtuk megállni. Tizenhárman voltunk. Ebbõl négyen Békéscsabáról, kettõ db. Szalay Péter, (apa és fia), Szendrõi Mihály ás Kovács Jancsi. Budapest vonzáskörzetébõl Tóth Balázs, Pataki Gábor & Eszter, a papa: Pataki Mihály, a barát: Linczmayer János, Horváth Gyula és lánya: Bea, Pamacs és jómagam. A Franciáknál emberemlékezet óta nem volt hosszú forró nyár. Sajnos úgy nézett ki a dolog, hogy pont augusztus utolsó hetén változik meg az idõjárás és jön be a várva várt hidegfront a máskor annyira gyûlölt esõ ígéretével. Mégis nekivágtunk, és nem bántuk meg. A hidegfront átnyargalt a vídéken péntek reggelre, ami utána következett, az meg a képeken látható.
Kettõs honfoglalás történt, mi, farkashegyi hunok pénteken késõ délután vertük fel a sátrunkat a reptér melletti kempingben, a békéscsabai kunok estére törtek be. Addigra mi már elnyertük a kemping éttermében felszolgáló pincérek elismerését. És ezt nem csak János bácsi tökéletes franciasággal demonstrált oenológiai szaktudása, hanem a stílszerûen elfogyasztott vörösborok mennyisége miatt is. Másnap reggel még ijesztõen alacsonyan nyargaló sötét felhõalap alatt látogattuk végig a kiállítók standjait, de a látottak leltárját itt nem kívánom közzé tenni, egyrészt azért, mert az Aero Magazin októberi mellékletében 16 oldalon mutatom be a látottakat (aki meg utál pénzt adni egy jó sajtótermékért, az weboldalamon is megtekintheti az anyagot), másrészt meg azért, mert tavaly elég részletes beszámoló jött le a Madártoll hasábjain a 2002-es kiállításról, és UL berkekben sajnos azóta sem találták fel az eurokonform spanyolviaszt.
Van viszont valami, amire minden francia haver felfigyelt, ezért feltétlenül érdemesnek tartom megosztani veletek: Olybá tûnik, hogy a merevszárnyúak, fõleg a 450 kg-os max. felszállótömeg képmutatása mögé bújtatott mini vadászgépek divatja múlófélben van, ismét nõ az érdeklõdés a motoros sárkányok és fõleg a segédmotoros ernyõk iránt. Ennek az okai egyszerûek: Ahány pénzes kuncsaft volt, az az évek során már mind vett magának valamilyen csodamasinát, amivel aztán vagy repül, vagy fél tõle, mint ördög a tömjénfüsttõl (és ez a gyakoribb). Új pénzes pasik nehezen kerülnek, (nyugaton legalábbis, ahol a gazdasági helyzet egyre csapnivalóbb), a szerényebb anyagi háttérrel rendelkezõ klientúra pedig egyre józanabbul áll ellen a 70-80 Kõ-s beruházást igénylõ kompozitok kísértésének. A gépek birtoklásának élvezete helyett használati értékük kezd elõtérbe kerülni, és ezen a ponton a motoros sárkányok és a trájkos ernyõk verhetetlenek.
Persze mindenki azzal és úgy repül, ahogy neki jó, ehhez senkinek semmi köze. De aki a repülésben a levegõben fürdõzés, az ajándék dimenzió élvezetét keresi, annak jó hír, hogy az újra fellendülõ üzlet valószínûleg elõrelendülést jelent a leghozzáférhetõbb légijármûvek úgy mûszaki, mint aerodinamikai vonatkozásaiban. Valljuk be, egy kis lifting nem árt a jó öreg "Rogallo" szárnynak és a Rotax helyett is szívesen látnánk már valami jobb hatásfokú és könnyebb erõforrást. Ennek a fejlõdésnek, újjászületésnek a jeleit egyértelmûen fel lehetett fedezni Blois-ban, úgy az iXess-ben, mint a Quik-ben, a Hirth vagy a Corsair motorokban, az ITV motoros ernyõkben. Lehet, hogy áttörésrõl még nem lehet beszélni, de a földön kiállított termékek közül a merevszárnyúak körül volt a legkevesebb az érdeklõdés, tesztrepülésre pedig szinte csak a motoros sárkányoknál álltak sorba. Hátimotoros ernyõ tesztrepülésre nem voltak berendezkedve, de a nap minden órájában mentek a bemutató repülések, és amint ez a képeken is látható, markánsan termikus volt az idõ, ami szemlátomást cseppet sem zavarta az új generációs, "S-profilú", ún. autostabil ernyõvel repülõ pilótákat.
A mi szempontunkból talán az a legfontosabb, hogy ha újra beindul az üzlet, az árak oldalán is várhatunk kedvezõ elmozdulást. Egy biztos: Amióta piacra dobták az iXess-t, minden francia Clippertulajdonos le akarja cserélni XP 15-ösét, amitõl ezeknek az ára kellõképpen lement. Nekünk pedig azért még bõven buli lehet egy levetett XP is, nemde?
A kiállítás lényege mégsem ez volt, hanem az, hogy együtt egy idõben a levegõben volt (anélkül, hogy egymást zavarták volna) minden kategóriája az UL repülõknek. Ez az együttlét folytatódott a szombat esti megabanzájban, amit a kemping melletti farm gigantikus méretû csûrjében tartottak. Mi is ott voltunk és becsülettel megettük és megittuk a részünket. Részesei voltunk a bulinak. Jövõre, mint immáron bárcás európaiak, hogy ne lennénk ismét ott?
Gyertek ti is.