Alföld Kupa Ultrakönnyû Repülõ Verseny & Magyar Nemzeti Bajnokság S
Dtum: 2003. december 30. kedd, 11:11 Rovat: Merevszárnyú UL
Mezei Kati írása, Kiri Zsolt fotóival
Közel tíz éve annak, hogy utoljára nemzeti bajnokságot rendezett a Délvidéki Aero Club
Sárkányrepülõ
Szakosztálya. Elsõ körben most sem nemzetiben gondolkodtak: Alföld Kupa címen könnyített - akár jelvényszerzéssel
is összekötött -
versenyt terveztek, fõleg újoncok és kevésbé rutinos pilóták számára, akik a
legritkább esetben szerkesztenek útvonalat a levegõben. S mivel a klubok nem
tolongtak a nemzeti rendezési
jogáért, elvállalták azt is, aztán a balástyai tragédia miatt kénytelenek voltak "rászervezni" az Alföld Kupát.
A
feladatkiírásnál már az angliai világbajnokság "lebegett" a szemük elõtt.
Nem mellékesen ezt volt az elsõ GPS-értékelésû hazai ul-nemzeti - ami minden bizonnyal "továbbgyûrûzik"
majd,
megkönnyítve a lebonyolítást, ugyanakkor számos megoldandó kérdést vetve fel.
Bár az idõjárást néhány zivatar elcsúfította, a
verseny során öt feladatot repült meg a mezõny, sõt a válogatott keret tagjai egy hatodikat is kaptak versenyen kívül. Újdonságot jelentett, hogy a két
precíziós leszállásból az egyiket idõre, azaz kerek percre kellett végrehajtani - már másodpercnyi eltérés is pontlevonást "eredményezett". Általános
navigációs feladatból kettõ rendeltetett. A harmadik, "fakultatív" navigációs szám során nehezen azonosítható fotókkal súlyosbított, madárra emlékeztetõ
útvonalat repült a vb-különítmény és néhány önként jelentkezõ. (Lényegében a vb-lista egyik feladatának dél-magyarországi adaptációjáról volt szó. Az angolok
pályája ugyan nem madarat, hanem kengurut formázott, ez azonban nem generált zoológiai vitát.) A repertoárból természetesen a termikszám sem hiányzott, ami
egyébként elég küzdelmes volt a rossz idõ miatt. Rablóból lesz a legjobb pandúr, szokta mondogatni a feladatkiírás apropóján Rabnecz Gábor. A nemzeti
versenyszámai Bajusz Huba lelkivilágát tükrözték. Huba - lévén maga is sikeres versenyzõ - jól ismeri a pilóták gondolkodásmódját, a feladatokat tehát éppen
bizonyos mechanizmusokra, beidegzõdésekre apellálva "csavarta meg", mégpedig igen talá-lékonyan. Egy ízben például hamis fotóval "vezette meg" a mezõny nagy
részét. A szélmalomharc nevet viselõ számban a nyolc fotó egytõl egyik szélmalmot ábrázolt - amelyek annyira azért nem különböznek egymástól, mint ahogy
környezetük sem mutat markáns eltéréseket. Fotótémát adott továbbá a pusztaszeri vasútállomás épülete is. Ezzel csak az volt a baj, hogy a síneket harminc
éve felszedték - a pilóták pedig értelemszerûen éppen ezek alapján keresték a "bakterházat".
Új felállás
Thuróczi Endre
háromszor nyert világbajnokságot az együléses hajlékony szárnyúak kategóriájában. Mondogatta is egy ideje, nem kísérti tovább az Istent, Angliában inkább
kétülésesben indul. Molnár Zolitól kapott alkatrészekbõl meg is építette XP szárnnyal szerelt, kétszemélyes versenytrájkját. Kézenfekvõ lett volna, hogy
egyik klubtársát ültetesse maga mögé, a dunaújvárosiak azonban szóló repülésre "szakosodtak".
Felmerült Vörös Gyula neve, õ azonban megbetegedett,
így Thuró még a nagykanizsai Ford Kupán is régi, jól megszokott kategóriájában indult. Itt találkozott Matuska Pállal, aki szintén elvállalta volna a
navigátorságot, de a nemzetire más elfoglaltsága miatt nem tudott elmenni. Maga helyett Guti Gábort ajánlotta, akinek éveken át navigátora volt, s akivel
több világrekordot "követtek el".
Gábor már a "jobb egyesben" - pontosabban Thuróczi mögött - versenyzett Szegeden. Nem rázta meg a megváltozott
felállás; saját bevallása szerint nem kellett sokat
hozzátennie Thuró teljesítményéhez. A jelek szerint kölcsönösen jól választottak: a Thuróczi-Guti
formáció nemcsak a kétülésesek kategóriájában, hanem az abszolút
értékelés szerint is elvitte a pálmát, sõt, a második versenynap abszolút gyõztesének
járó Hideghéthy Kupát - mellyel a rendezõk a sárkányrepülés meghatározó
személyiségérõl, Tatiról kívántak megemlékezni - is megnyerték.
Rabnecz
Gábor esetében ezúttal is egyszerre "csúcsosodott ki" a méhész- és a versenyszezon. A felkészülést, mint olyant, nagyjából el is felejthette. (A helyzet
egyelõre nem is változik, könnyen lehet, hogy legközelebb a vb helyszínén száll fel.) A Huba-féle feladatkiírással elégedett volt: minden fotó pontosan ott
volt, ahol lennie kell, azaz a kurzuson - ami mellesleg a korrekt értékelés s ezzel a versenyzés alapja is. Az objektumok általában takarásban voltak: aki
csak 100 méterre letért az útvonalról, már nem láthatta azokat. Éppen az ilyen és ezekhez hasonló nehezítések miatt Rabinyó - tõle szokatlan módon - négy
fotó mellett is elment a "madárfeladatban". A termikszámban pedig a GPS "buktatta le": mint kiderült, körülbelül 250 méterre "kiment" a megadott légtérbõl,
ami 20 százalékos pontlevonást jelentett számára. A fentiek ellenére Európa- és világbajnokunk most is a dobogó tetején végzett a maga osztályában. A sorban
a debreceni Smidróczki Zoltán követte, akinek ez volt élete negyedik versenye volt. Már a tavalyi szezonban is feltûnést keltett: a Viharsarok Kupa után a
Bazul Kupát is megnyerte együléses kategóriában. Idén pedig a Ford Kupán és most a nemzetin is második lett. Mint elmondta, különösebb versenytaktikája nincs
- sokkal inkább a lendület, mint a gyõzni akarás viszi elõre.
Árulkodó Júdás
A GPS megjelenése várhatóan új alapokra helyezi az
ultrakönnyû repülést, legalábbis versenyzés tekintetében. A GPS ugyanis - Thuró szavaival élve - árulkodó Júdás. Lerántja a leplet egyebek közt a körözõ vagy
visszaforduló pilótákról. Az idõkoptatásnak e két válfaját eddig is tiltotta a Sportkódex, mivel azonban az gyakorlatilag ellenõrizhetetlenek voltak,
semmilyen módon nem szankcionálta azokat. Ennek megfelelõen a mostani nemzetin sem büntették az ilyesfajta "idõtaktikai megoldásokat" - ez azonban
feltehetõleg már nem sokáig lesz így. A GPS-t bevetve bizonyítható vált az is, ha a pilóta akár csak kismértékben is kirepült a meghatározott légtérbõl (lásd
Rabinyó). Mivel a Sportkódex errõl sem rendezik, a sportbizottság 20 százalékos pontlevonást alkalmazott áthidaló megoldásként. Nyilvánvaló azonban, hogy
elõbb-utóbb (de inkább elõbb) számos szabálymódosításra lesz szükség. Mindemellett a GPS új feladatok kidolgozását is lehetõvé teszi.
- Mi nem
kísérleteztünk ilyesmivel, már csak azért sem, mert a vb-n is hagyományos versenyszámokat írnak ki - magyarázza Balázs Gábor versenyigazgató.
- A
GPS-nek köszönhetõen rengeteg információ állt rendelkezésünkre; ezeket nyilván meg kell majd szûrni a kezelhetõség érdekében. Az ultrakönnyû repülésre
egyelõre nem dolgoztak ki GPS-es pontozóprogramot, ami a mi dolgunkat megnehezítette, mivel a loggerbõl "kivett" adatokat át kellett vinni az
Excel-táblázatba. Némi vitához vezetett, hogy a szkennelt, illetve fénymásolóval sokszorosított papír alapú térkép pontosság tekintetében elmaradt az
értékelés során használt elektronikustól. Adott esetben néhány milliméteres eltérés is pontveszteséget jelentett. Szó van arról, hogy a versenyzõk az
elektronikus térképrõl készült printet kapják majd kézhez - ez talán már elég pontos lesz. Thuróczi Endrének is van egy javaslata:
- Érdemes lenne a
feladat megkezdése elõtt kimenni a fotópontokra egy GPS-sel, és ha a koordináták nem egyeznek a papír alapú térképen lévõkkel, korrigálni kell azokat. Dacára
a megoldásra váró problémáknak, nem kétséges: a GPS-é a jövõ, nemcsak a korrekt értékelés, hanem a rendezési költségek leszorítása okán is. Alkalmazásával
ugyanis jóval kisebb létszámú humánerõ-állományt kell alkalmazni, etetni (és fõleg itatni), sõt az sem kizárt, hogy ugyanaz a személy egyidejûleg versenyzõ
és rendezõ is lehessen.
Hideghéthy József, Tati
(1933. március 3.-1994. október
11.)
Nem véletlen, hogy az "öreg" motoros és gyalogsárkányosok szinte kivétel nélkül ismerték Hideghéthy Józsefet, vagy ahogy mindenki szólította,
Tatit.
Tati vitorlázórepülõként kezdte a rossz emlékû ötvenes években, majd '56-os szerepvállalása miatt évtizedekre kiszorult a sportrepülésbõl.
'85-ben tért vissza, ekkor már motoros sárkányosként. "Sima" pilótából hamarosan oktató, majd vontatópilóta lett. Emellett - mérnökember lévén - a mûszaki
vezetõi feladatokat is ellátta a DAC Sárkányrepülõ Szakosztályában, sõt gépépítéssel is foglalkozott.
Nyugdíjasként is hihetetlen energiával és
intenzitással dolgozott a repülésért. Ha jó volt az idõ, az elsõ hívó szóra ment oktatni, mint ahogy a gyalogsárkányversenyeken is minden tõle telhetõt
megtett a "vontatmányok" érdekében. Sokan a '90-es években népszerû - azóta sajnos megszûnt - Balaton csillagtúrákról ismerték. 1994-ben tragikus balesetben
vesztette életét. |
|
Eredménylista
Együléses hajlékony szárnyú kategória:
1. Rabnecz Gábor (Dunaferr) 3270
pont
2. Smidróczki Zoltán (Debreceni Könnyû repülõ Klub) 2969 pont
3. Horváth István (Dunaferr) 1996 pont
Kétüléses hajlékony
szárnyú kategória:
1. Thuróczi Endre-Guti Gábor (Dunaferr-Békéscsabai Rk.) 3155 pont
2. Kovács Aurél-Mészáros Tamás (Szegedi Repülõ
Egyesület) 2894 pont
3. Ferinc Vince-Varga Zoltán (Nagykanizsai Repülõ Klub) 2779 pont
|
|