PPG, mint ''olimpiai sportág''
Dátum: 2003. december 30. kedd, 11:11 Rovat: Hátimotor
Térjünk vissza a földre! Az alábbi történet a Didier
Debaque által szervezett görögországi
hátimotoros túráról szól. Didier egyébként jelentõs tapasztalatra tett szert ezen a
téren: a haverokat többször
elvitte Tunéziába, '99-ben Los Angeles/Albuquerque-be,
2000 márciusában a Santo Domingo Köztársaságba és ugyanazon év októberében
Görögországba, majd
2001-ben ismét Santo Domingo-ba. A viszonylag olcsó,
ugyanakkor lehetõség
szerint komfortos utakon a hangulat "cool", mondhatni laza, a mosoly
szinte
mindig ott ül az arcokon. Párizs-Athén repülõvel. Mindenkinél két hátizsák: egyik a
motor, másik a keret és az ernyõ számára. A tizenöt
résztvevõ - kilenc pilóta plusz hat
feleség - rövid látogatást tett Athénban. Másnap irány a Meteorák - a hÃres kolostorok,
melyeket a XIV. században
az ott élõ remeték a sziklacsúcsra épÃtettek, csodálatos emlékei az ortodox vallásnak. A fotózás
és filmezés nagyon bejött, annak ellenére, hogy
a
szürke idõ nem kedvezett a fényviszonyoknak. A sziklák között - különösen a hegyvidék felõl fújva - rendkÃvül turbulens volt
a szél.
Guy:
Másnap a Korinthoszi-csatorna fölött átrepülve Peloponnészosz felé mentünk. A táv nem volt több három kilométernél, ami
nem lett volna nagy ügy háti
motorral, ha
nem 40 kilométer/órás szembeszélben kellett volna megtenni. Delphos felé indulva az egykori olimpia stadionból szálltunk
fel. A
levegõbõl tekinthettük meg azt, ami mára a
3000 éves olimpiai épÃtményekbõl maradt. Utunk során többször megálltunk a tengerparton, és - sokszor
meztelenül -
csodálatosakat repültünk. Vissza Athénba, ismét a
Korinthoszi-csatorna fölött merült fel az ötlet: mi lenne, ha a vÃz felszÃne
fölött, a nyolcvan méteres sziklafalak között
repülnénk át szorost? Végül egyikünk sem merte
bevállalni. Az utolsó nap kiadós sétát tettünk a
levegõben Athén körül, a tengerparton és a környezõ romok között. A fél
évszázadosnál régebbi épületek lenyûgözõek, a többi
egyszerûen borzalmas.
Az ennél fiatalabb városokon egyetlen épÃtészeti stÃlus sem ismerhetõ fel, nyoma sincs valamiféle
összhangnak vagy tervszerûségnek. Ha
túrázni
indulnátok a romokhoz, menet közben nyugodtan hunyjátok le a szemetek - nincs ott semmi látnivaló. A görög emberek kedvesek,
de nem
bizalmaskodó módon, az élet laza,
és aki reggeli, ebéd és vacsora cÃmén megelégszik a görög salátával, az étkezés tekintetében is jól
jár.
Kép és szöveg: Guy-Léon Dufour.
Megjelent a Vol Meteur 2001. júniusi számában.
|
|