Párizs-Odessza
Dtum: 2012. augusztus 17. pntek, 13:15
Rovat: Forgószárnyas UL


[kep2 left 28%] Jerome Prompsy a Párizs elõvárosának számító Meaux-ban lakik. Korábban sárkánnyal, két éve giróval repül, szeret nagyokat túrázni.

[kep1 right 42%]
Tavalyelõtt Dubrovniknál fogta meg õt és társait az Adria, arról a balkáni portyáról írtunk is az Aeromagazinban. Idén, május 17.-én Jean Marc cimborájával egy Magni M16 autogiróval és egy Topless szárnnyal szerelt Air Creation Tanarg motoros sárkánnyal váltak útnak, mindenféle földi asszisztencia nélkül, úticéljuk: Odessza.
[kep3 left 30%][kep4 left 26%][kep5 left 20%] Írt idõben, hogy az idõjárás függvényében egy-két napot Budaörsön töltenének, végül menet északabbra, Lengyelország felé kerültek, visszafele pedig csak Õcsényben szálltak le Bécsújhely elõtt. Így aztán csak telefonon és emailben tudtunk osztozni élményeikben. Az elsõ napon Chambley-ben majd Saverne-ben, már a vogézek keleti oldalán szálltak le tankolni, végül a Münchentõl északnyugatra levõ, DonauWorth repteréig jutottak. Ismerõsük, Hervé várta õket, aki francia létére német cég vezetõje, õ segített nekik eligazodni a komplex német légterekben.
[kep7 right 33%] Másnap kikísérte õket a cseh határra, onnan õk egyleft 33% front kifutószelén szörföztek Klatovy repterére, ahol a szintén franciahonból ismert Jan már várta õket. Jan a helyi „Pink” klub ejtõernyõseinek ad liftet egy eredeti festésû Sky Vannel. [kep6 right 24%] Másnap ki is próbálták, hogy milyen is az, amikor meredeken felcsûr 4000 m-re, dobás után 180 csomós sebességgel függõlegesen jön lefele, majd a frissen kidobott eje-kkel egy idõben ér földet. Utána folytatták útjukat a romantikusan zöldellõ Bohémia majd a dimbes-dombos, de egyre szegényesebb architektúrájú Szilézia felett. Zabreh reptere volt a cél. Csehország északkeleti csücske fakó, koszos és proli benyomást keltett bennük, mintha az egész országrész valamikor az ötvenes években lefagyott volna. Mekkora volt a meglepetésük, amikor Zabreh repterén élénk ultrakönnyû repülõtevékenység fogadta õket, számukra érthetetlen okoknál fogva, fõleg lengyel pilóták tucatjai élvezték a cseh légügy relatív lazaságát, a náluk nem létezõ ultrakönnyedséget. Még „amatõr építés” kategóriában lajstromozott Calidust, sõt Kompress helikoptert is láttak.
[kep8 left 30%][kep9 left 23%][kep10 left 23%] Az estét végül egy lengyel család vendégeként töltötték, hõsökként. Másnap átrepültek Lengyelországba. A kegyes idõjárási feltételeknek köszönhetõen a számítottnál jobban haladtak, így Krakkóban két napot turizmussal csaptak agyon, az ukrán repülési engedélyük 24.-étõl volt érvényes.
Az idõjárás miatt végül 25.én repültek tovább Lublinba, ahol a reptéren éppen oda kiránduló iskolásoknak mutathatták be a repcsiket, Rzeszow-ban pedig egy hatalmas egyetemista karnevál sodorta õket magával. Meglepte õket a helybeliek kedvessége és nyíltsága, de még inkább az, amikor azzal szembesültek, hogy a kelet lengyelek boldogan, derûsen és lélekben talán gazdagabban élnek, mint õk maguk Franciaországban, negyedannyi pénzbõl.
[kep12 right 36%][kep11 right 25%]
[kep13 left 22%][kep14 left 30%] Az ukrán repülési engedélyeket Gennadij, az ukrán AOPA elnöke intézte. Vele Dmitry, Jerome párizsi informatikus kollégája hozta létre a kapcsolatot és a fordításokat is õ intézte. Gennadijal, aki Cessna pilóta, mûrepülõ és hátimotoros, LVIV-ben kötöttek ismeretséget, egész idõ alatt õ irányította lépteiket és intézkedett mindenben, nélkülük valószínûleg nem jöhetett volna létre a kaland. Ha valaki Ukrajnában akar repülni, õket keresse.
Ukrajnában LVIV nemzetközi repterén szálltak le, kiadós vám és határõr vizsgálat után átrepültek a szerényebb és barátságosabb Struske füves (vagy inkább mocsarasabb) repterére. A melegfronti idõjárás kezdett kényelmetlenné válni. Olyannyira, hogy Odesszába érve három napig megint városnézésre kényszerültek, a Krím félsziget körülrepülésérõl le kellett mondaniuk. Odessza egyébként a 19. századbeli Marseille benyomását keltette bennük, azzal a fenntartással, hogy egy kiadós takarítás azért bõven ráférne. Vendéglátóik idegenvezetõt is szereztek, a városnézés így még izgalmasabb lett. A reptéren is hamar szövõdtek barátságok az ott hivatalosan bejegyzett tucatnyi motoros sárkányos pilótával (ennél sokkal többen repülnek mindenféle papír nélkül), egyiküknek köszönhetõen Jak 18T-bõl fedezhették fel a környéket. Leginkább a helybeliek nyíltsága, érzéseiknek és gondolataiknak a mélysége lepte meg õket. Ezek az emberi értékek már jórészt kipusztultak a nyugati „civilizációban”. Visszafele május 31.-én nyílt lehetõség a labilis idõjárás viszonyai között. Constantin barátjuk elõzõ napja nagyrészt ráment, hogy kiharcolja az illetékes hatóságoknál az engedélyeket a román határátkeléshez. Az indulás nem ment simán, egy zivi miatt nem tudtak a megadott idõablakban elstartolni, új tervet kellett leadni, a potom 240 Euros illetéket csak bankgarancia formájában fogadta el a hatóság, bár a kp ott lapult a zsebükben, öt órán keresztül kellett a visszaigazolásra várniuk, amíg végre megkapták az engedélyt a felszállásra. Végül 17:00-kor sikerül elkezdeni az útvonalat, ami a Duna delta felett Tulcea repterére vitte õket.

Szöveg: Jerome Prompsy
beszámolója alapján írta Szabó György
Képek: Jerome Prompsy arhív







A hr tulajdonosa: Vampair.hu
http://www.vampair.hu

A hr webcme:
http://www.vampair.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=777