Egyetlen légcsavart sem osztottak ki már vagy két-három éve, amibõl arra a téves következtetésre lehetne jutni, hogy a hátimotoros siklórepülés, éppúgy mint a többi UL tevékenység nem egyéb, mint a kisgépes kollégák által elhagyott pilótabárpultok megtámogatása (némi forgótõkével és sok fantáziával). Nos, ezen a pünkösdi hétvégén az Adventure márka hívei tudták, hogy idõjárás szeszélyei szerint szombaton vagy vasárnap a nagy kaland strukturális-adminisztratív feltételei adottak lesznek max. 30 vállalkozó szellemû hátimotoros haramia számára. 25 elentkezõbõl végül 13-an jelentünk meg, a többiek elrettentek a fél 6-os briefingtõl, vagy egyéb akadályokat gördített útjukba a hajnali libidó.
Hat órakor Jacques kényszerfelszállóhelyén a talajmenti köd olyan, hogy az ernyõ felhúzva fent marad benne. Nyolc óra körül már ritkul annyira, hogy meg lehessen reszkírozni az elsõ szakaszt: Mauchamps - Feucherolles, ami 56 km, a Chevreuse völgyén át, a Marais, a Chevreuse és a Grignon kastélyok felett, a Toussous, a St. Cyr és a Chavenais repterek érintésével, és ami a hab a tortán: a Versailles-i kastély nagy csatornája felett, háttérben a kastéllyal. A kastélypark látványát még egy diszkrét napsugár is bearanyozza már, mintha csak a pillanat felejthetetlenségét akarná bebiztosítani. Feucherolles közelében megejtjük az elsõ leszállást egy elõre kiszemelt réten (még a tulajdonod engedélye is birtokunkban), 1h45' enyhe oldalhátszeles kéjrepülés után.
Kávé, tankolás készülõdés a második menetre.
A szervezésrõl annyit, hogy három csapatba verõdve repültünk, volt köztünk egy anyuka (nyolc hónapos kisbabája, Thésée a földi asszisztenciát biztosító autóban), egy paraplégiás fiatalember aki saját gyártmányú trájkkal repül, és egy srác, akinek aznap reggel volt a tizenötödik felszállása. Ez a felszállás egyes rossz nyelvek szerint nem volt igazán hivatalos, amennyiben a látási minimumok nem igazán voltak adottak, de ezt ne nagyon reklámozza senki. Libasorban repültünk , a gúnár pedig GPS-en ellenõrizte az indulás elõtt szétosztott 1/100-as színes Michelin-térképre felrajzolt útvonal fordulópontjait. Ezen a térképen a lilával jelölt útvonalon kívül zölddel fel volt tûntetve a párizsi CTR2- es határa, amibe berepülni maga lett volna a fõvesztés. Szerencsére nehéz eltévedni Párizs környékén, már feltéve, hogy jártunk már arrafelé és a térképen is el tudunk igazodni.

11h00: Felszállás, indul a második szakasz, 50 km, végig hátszéllel, Poissy és a Renault mûvek felett, megcsodáljuk Conflans-t és uszályok százait a Szajnán, majd következik Pierrelaye, késõbb pedig, már 90-es kurzuson repülve Luzarches. A szervezõk e bájos kisváros mellett, az Air France szakszervezeti üdülõjében intézték el második pihenõt és egyben az ebédet, a legkönnyebb és a legnehezebb repülõ szerkezetek pilótáinak a találkozása volt a cél. Ez jól jött össze, mindjárt az üdülõ parkjában, a tenisz, foci és egyéb rögbipályák illetve úszómedencék mellett, elegáns célraszállás keretében. Érthetõen izgatta a nagyvasak vállapos kocsisait, hogy a birtokot pont kettészeli a CTR határvonala, de mi persze a jó oldalon landoltunk. Negyed kettõre járt az idõ, több mint három órányi rep-idõt gyûjtöttünk és mind a 13 résztvevõnek járt már a bronzpropcsi. Az Air Francos koszt néhány résztvevõben megtérgyeltette a tántoríthatatlanságot. Nemcsak a kiadós adagok, de az erõsödõ keleti szél is hozzájárult ahhoz, hogy a banda fele nem állt rajthoz. Enyhítõ körülménye a repülõ anyukának, hogy aznap este dolgozott, mint éjszakai mûszakos nõvér.
A paraplégiás srác késõn döntötte el, hogy folytatja, hideg motorral strtolt, ernyõje feljött, de utána köhögni kezdett a Zénoah motor, erõtlenül gurult a réten át, a végén meg felborult és légcsavarja bánta.
Végül haton startolunk, odafent dúlt a pankráció a 20-30 km/órás déli széllel, 160 fokot kellett tartani, hogy 90 fokon haladjunk, talajhoz mért átlag 16 km/h-s sebességgel. Teljesen kitrimmelve a délutáni turbulenciában egy óra tíz perc elég volt ahhoz, hogy kissé kótyagosan szálljunk le Plessis Belleville-ben. Fél öt, haladtunk 19 km.-t. Úgy döntöttünk, hogy várunk 18 óráig, hátha almul valamit. Elõbb-utóbb mindig beáll az esti gyógy, de vajon idõben a hátramaradt több mint 100 km megtételéhezõ 18 órakor start. Max kigyorsítva rongyoltunk Disneyland fele Meaux felett majd a Marne kanyarulatait követve. 19h 30'-kor Eurodisney-t keletrõl kerülve elértük a megbeszélt placcot, ahol újabb tankolás után már mindenki saját szakállára folytatta, ahogy mifelénk mondják: "mindenki maga magáért, az úristen pedig mindannyiunkért". Ketten maradtunk esélyesek a kezdeti tizenháromból. Az A4-es pálya után következett a Ferrieres-i kastély és erdõ, majd Brie-Comte-Robert.
Kezdtünk csínján bánni a gyorsítóval a light-osabb fogyasztás érdekében, de így is egyre aggodalmasabban kellett kacsintgatni tankjaink fenekére. A térképen a megtett és hátramaradt centiméterek aránya született optimizmusomat acélozta, de azért rádión folyton egyeztettünk. A Szajna folyó és Évry agglomerációja napnyugtakor nem ideális terep, egy álló motoros talajfogáshoz, de mire a józan ész hangjára hallgathattam volna, szárnysegédem hangja a rádióban a gyárkéményekbõl nyugat fele szálló füstre figyelmeztetett.
Igen, csoda történt, a reggeli délnyugati szél délire fordult a délután folyamán, hogy keleties legyen napnyugtára. Éreztük, hogy ha már a természet is besegít, akkor mi is bele kell húzzunk. GPS szerint 48 km/h-val.
Jött is be alánk rendesen a Sénart-i erdõ, a Szajna, a Brétigny katonai légibázis (hétvégén nem aktív). Haladtunk, nem vitás, de már fél tízre járt és már alig maradt másfél liter a tankban. Ahogy fogyott a nyál a tartályból, úgy tágult az idõ és az univerzum. Végre valahára megláttuk a távolban a Mauchamps melletti bevásárlóközpont fényeit. Pontban 10 órakor, pár perccel az aeronautikai éjszaka beállta elõtt (Franciaországban ez napnyugta után 30 perccel van) földet érünk Jacques reprétén. 7 óra 20 percet repültünk, 220 km-t tettünk meg, elsõként körberepültük Párizsfalvát hátimotorral és megszereztük az ezüstsrófot.
Nem is volt olyan nagy durranás. Lássatok ti is hozzá, mozduljatok!
Nem létezik tökéletesebb repülõ szerkezet, mint a hátimotoros siklóernyõ, ha csábít egy kiadós szárnyas kirándulás.

Cikkíró: Guy Léon-Dufour, megjelent a Vol moteur 2002. júliusi számában.