Hogy ízlett a spagetti?
Dátum: 2006. augusztus 11. péntek, 12:27
Rovat: Motoros sárkány


[kep1 40% left] [kep2 40% right] A Fly in Paris által toborzott csapat szerencsésen megjárta Olaszhont. Az egyhetes túrán 12 ULM gép – motoros sárkányok és autogirók – vett részt, összesen mintegy 30 fõnyi légi és földi személyzettel. Ragyogó napfény, gyönyörû tájak, barátságos fogadtatás, jó minõségû repterek, minden együtt volt a sikerhez...

[kep3 71% left] [kep4 40% left] A társaság egy része már Franciaországban megkezdte a kalandos utazást, õk ugyanis elhatározták, hogy sárkányaikkal és autogiróikkal légi úton érkeznek Olaszhonba. A Rotax motorok nagy specialistája, Pierre Pouches közremûködésével az utazást megelõzõ hónapokban a motorokat a legkisebb porcikájukig szétszedték és átvizsgálták, hogy ne kelljen mechanikai problémáktól tartaniuk az Alpokon való átkelést is magában foglaló út során.
[kep5 30% right] Május 24-én indultak az orgenoy-i bázisról, elsõ nap 400 kilométert tettek meg Morestelig, különösebb esemény nélkül. Másnap kezdõdtek a komolyabb dolgok, a francia Alpok átszelése a Mont Cenis hágónál.
Kora hajnalban, igencsak friss idõben szálltak fel. [kep6 30% left] A széles völgyek közt nagyszerû kilátás nyílt a hegycsúcsokra, amelyek közül a Mont Blanc óriásként emelkedik ki. Fokozatosan emelkedtek elõbb 2000, majd 3000 méterre (a giróknak 4000). A réteges öltözködés dacára némileg fogvacogtató volt a klíma, csak az a néhány szerencsés járt jól, aki elõrelátóan fûthetõ overallban vágott neki a magasabb szféráknak. A kilométereken át elnyúló hófödte hegyoldalak látványa azonban a didergõket is kárpótolta. A Maurienne völgye után elértek a Mont Cenis tóhoz, amelynek gátja egyben az olasz határt is jelenti. Az oxigénben ritkább levegõ ellenére a motorok tökéletesen vették az akadályt, valamivel magasabb fordulatszámon, de még a fogyasztás sem volt kiemelkedõ.
Torino északi részén szálltak le felmelegedni és tankolni, majd továbbindultak Milánó felé. A Pó völgyében a több négyzetkilométernyi rizsföld volt a legérdekesebb látvány. Spessa Po repterén találkoztak a társaság többi tagjával, s innen már együtt haladtak tovább. Az út során mindenhol a reptereken kempingeztek, úgy 3 naponta beiktatva egy-egy „kulturáltabb”, szállodában töltött éjszakát, hogy az alapvetõ higiéniai követelményeknek azért nagyjából eleget tehessenek.

[kep7 71% left] [kep8 40% right] Elsõ közös állomásuk Voghera volt, ahol a helyi ULM kategóriájú helikopter gyártójánál tettek látogatást.
Másnap meglehetõsen hosszú szakasz várt rájuk, az Appenninek hegylánc mentén egészen Firenze környékéig, Santo Novo Quarratáig repültek el, a tájban és a várakban gyönyörködve. Onnan pedig a Földközi-tenger felé vették az irányt, útközben megcsodálták San Gimignano, a középkori városka híres tornyait, majd Volterrát, a toscanai reneszánsz, az etruszk, római és középkori mûvészet igazi gyöngyszemét. Néhányan Elba szigete fölé is elkalandoztak, bár az ottani leszállásra nem volt lehetõség.
A tengerpart után a középhegység következett, elõbb a Bolsano, majd a Trasimeno tóhoz jutottak el. Castiglione del Lago környékén az esti vihart követõ másnapi erõs szél miatt beiktattak egy pihenõnapot, Assisi meglátogatásával; mivel három Francois is van a csapatban, szinte kötelezõ jellegû zarándoklatnak érezték Szent Ferenc szülõhelyének felkeresését (no meg persze élménynek, látnivalónak sem utolsó helyszín).
[kep9 40% left] Majd jött az út talán leginkább „turistás” része, Rimini és a felkapott tengerpart szállodáival és végtelen nyugágysoraival. Itt jó néhány nyaralót megkereszteltek levegõvel, a helybeli UL repülõsklubban pedig meleg fogadtatásban részesültek.
A következõ etap, Velence megközelítéséhez két lehetõség is kínálkozott: a part mentén vagy a tenger fölött repülve. Bátran az utóbbit választották: a mintegy 40 kilométeres út némi izgalmat azért elõidézett mindenkiben, de a megérkezéskor eléjük táruló látvány megérte, az ékszerdobozhoz hasonló Velence lagúnái a magasból feledhetetlen élményt jelentettek.
Lassan eljött a visszaindulás ideje, ráadásul a meteor miatt egy nappal elõrehozták az Alpok-átkelés idõpontját. Verona, Milánó, majd Torino volt az útvonal. Az olasz Alpok átrepülése és a csodálatos tavak látványa újfent elkápráztatta õket.
[kep10 71% left] [kep11 40% right] A változatosság kedvéért visszafelé az Aoste völgyén és a Saint Bernard hágón keltek át. Amíg Olaszországban voltak, itt havazott... Most még óriásibbnak tûnt a Mont Blanc, lentrõl nézve. A hideg azonban ugyanolyan dermesztõ volt, így Albertville-ben leszálltak melegedni egy kicsit. A helyi oktató elismerte, hogy az UL gépek már olyan területeket is meghódítanak, ahová a „turistagépek” pilótái sem merészkednek. Jólesett hallani...
Délután az út legnehezebb része várt rájuk. Az erõsödõ misztrál miatt a Morestel és Tournus közti 100 kilométert 1 óra 40 perc alatt sikerült megtenniük, ráadásul „mintha csak egy mosógépben centrifugáltattuk volna magunkat”, mondják a résztvevõk.
Június 4-én érkeztek vissza Orgenoy-ba, a visszaút mérlege 3000 kilométer 36 óra alatt.
A Fly in Paris által szervezett következõ túra a tavalyi nagy sikerû marokkói kiruccanás remake-je lesz 2007 tavaszán.

Szöveg és fotók: Francois Diviné
Fordította: Kádár Andrea






A hír tulajdonosa: Vampair.hu
http://www.vampair.hu

A hír webcíme:
http://www.vampair.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=434