Vakációs tippek motoros ernyõre
Dtum: 2004. augusztus 05. cstrtk, 10:00
Rovat: Hátimotor


Nem azt állítom, hogy az átlag hátimotort egy Polski Fiat csomagtartójára szabták volna. Ajánlom, akinek nincs legalább kombi Trabantja, lapozzon.




Tíz évvel azelõtt, hogy elkezdtem volna motoros ernyõvel repülni, már egyterûvel furikáztam.
Végzet vagy alkat kérdése. Az tény, hogy mindig szerettem megfelelni. Fontosabbnak tartottam a pragmatikus, családcentrikus automobilt a gyors sportkocsiknál, ugyanúgy, ahogy repülésszenvedélyemet is jól esik összeegyeztetni szeretteim szabadidõs, pláne vakációs elképzeléseivel. Régebben motoros sárkányt hurcoltam utánfutón, ma már csak a csomagtartó alig egynegyedét kell kisajátítanom repülõeszközeimmel, ezek egyébként is állandóan ott dekkolnak, ki tudja, mikor lesz rájuk szükség alapon. Így aztán befér gumimatrac, úszógumi, búvárfelszerelés, a hátsó ajtóra még a kerékpárok is. Horvátországba már harmadik éve úgy megyünk, hogy ne legyünk tiltott légtérben vagy forgalmas nemzetközi reptér közelében. Az idén Primosten mellett kötöttünk ki, pont a Split Kandela reptér CTR-ének a peremén. Reggelente, míg a család többi tagja a napozással vagy egyéb semmittevéssel szorgoskodott, én rendesen megreptettem magamat a közeli kikötõ melletti placcról. Azt már az elsõ napon becserkésztem, és minden nap meglátogattam. Soha nem pöcsöltem többet, mint egy-másfél órát, így a reggeli végére mindig vissza is értem, kellõen kielégült állapotban ahhoz, hogy mindenféle hajókirándulásos, városnézéses vagy egyéb kerékpározós projektekre kapható legyek. Délutánjaimra kitaláltam egy jó kis szórakozást. Elindultam a kocsival hol északra, hol délre, és kedvenc blues-standarjeimet hallgatva addig autókáztam, amíg egy repülés szempontjából érdekes és fel-leszállásra alkalmas placcot nem találtam. Az elsõ feltétel szinte folyamatosan adott volt, a második annál kevésbé. Rét, legelõ sehol, a tengerpart sziklás. Leggyakrabban országút széli parkolót, mellékutakat, kikötõ mólóját, ritkábban stéget használtam a fel-leszálláshoz. Tavaly Fresh Breeze-t, az idén a Back Bone Shadow 130-at használtam, a rendkívüli tömeg-tolóerõ arány és a könnyû szerelhetõség miatt.
Az RDM motor nem megbízhatóságáról híres, ezért terveztem, hogy mentõövet szerelek rá, hogy hajtómûleállás esetén vízre szállhassak vele, de végül úgy döntöttem, hogy az alapos repülés elõtti ellenérzés elég kell hogy legyen, és így is volt. Felleszállásaimat nem csak a motorteljesítmény tette zavartalanná, hanem a jó erõs szél is, ami szerencsére jellemzõen a tenger felõl fújt, persze laminárisan. Az ernyõ felhúzása kötelezõen vele szemben történt, ami azért is hasznos volt, mert ha nem stégre vagy országútra teregettem ki, egy-két ágacska vagy rög mindig akadt, hogy a zsinórokat összebogozza, start elõtt ezeket ki kellett rázogatni, belefutós start közben ez nemigen lehetséges.
Ott fent nem ártott az Action stabilitása és fõleg a sebessége. De a tenger felõl érkezõ levegõ soha nem volt turbulens. 5-6 km-re még a koradélutáni órákban is be lehetett merészkedni a szárazföld felé, látszólag vad, termikokádó sziklák társaságába, ha volt szél. Mindennap máshol repültem, igaz, olyan is volt, hogy az ideális placc keresgélése úgy elhúzódott, hogy csak tíz percet tudtam a levegõben tartózkodni. Volt olyan is, hogy parkolóban, autókra-közé teregettem ki az ernyõt, és a felszálláshoz rendelkezésre álló úthossz alig volt akkora, mint a zsinórzat, de a szél valósággal felrántott a levegõbe. A legszebb repülés Makarska város felett volt. Tengerszintrõl szálltam fel, belopózkodtam a hatalmas sziklafal közelébe, majd alapjáraton járatva a motort fellejtõztem 1300 mre, ahol már majd megfagytam, de még mindig nem láttam át a hegygerinc túloldalára. Grandiózus volt. A meleg pedig, amit akkor éreztem, amikor visszasüllyedtem 200 m-re, minden pénzt megért. A helybeliek mindig nagy érdeklõdéssel figyelték tevékenységemet, senkinek nem jutott eszébe azon gondolkodni, nem lehetne-e engem feljelenteni valamiért. Az igaz, hogy mindvégig diszkrécióra törekedtem, és igyekeztem a zajjal és az alacsony repüléssel járó kellemetlenségeket elkerülni.
Ezen a ponton el is kell gondolkodnom. Nem saját magam alatt vágom a fát? Ki tudja, milyen bunkó olvassa majd e sorokat, aztán gondol egyet, elmegy Horvátországba, ott úgy repül, mint egyesek idehaza, aztán jövõre engem fognak kiutálni onnan.

Szabó György írása és fotója







A hr tulajdonosa: Vampair.hu
http://www.vampair.hu

A hr webcme:
http://www.vampair.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=43