Az építõ szemével
Dátum: 2005. október 19. szerda, 09:58
Rovat: Hátimotor


[kep2 50% right] Erdélyben élek, Marosvásárhely mellett. 1995-ben kezdtem repülni siklóernyõvel. Régebben motoroztam, innen jött a gondolat: összekötni az ernyõt a hajtómûvel. Hat éve repülök motoros ernyõvel. Jelenleg tapasztalatszerzés és szerencsepróba végett kóstolgatom az EU-t. Az idén elõször volt alkalmam eljutni Blois-ba.
Szakmámból adódóan elsõsorban a motoros ernyõkre voltam kíváncsi.

Mivel Romániában behatároltabbak az anyagi lehetõségek, meg el is voltam zárva a világtól, sokáig csak képeken láttam ilyen repülõszerkezeteket. Hátimotorjaimat magam építettem. Az elsõn öt évig dolgoztam, mire végre repülõképes állapotba került. Kép alapján készítettem, szakmai segítséget környezetemben senkitõl sem várhattam. Gyakorlatilag ki kellett kísérletezni, háromszor is átépítettem. Az utolsó szerkezetem egy régi 250 köbcentiméteres MZ-bõl készült. Sikerült lefaragni a súlyát 15 kilogrammra, és elláttam elektromos gyújtással, behúzórendszerrel, rezonátorkipufogóval. 3000-es fordulatszámon fenn tudok maradni vele a levegõben. Maximális tolóereje 5000-es fordulatszámon 55 kilogramm. [kep3 30% left] Mivel nem tudtam megfelelõ porlasztót szerezni hozzá, és a motor erõsen rezgett, házilag építettem egy membrános porlasztót. Fából faragtam ki, homokban lemintáztam, majd alumíniumból kiöntöttem. Errõl a motorról bõvebben olvashattok a www.aerocorsair.com oldalon, az Inventions menüpont alatt. A megélhetést persze nem a repülõszerkezetek faragása, hanem a vasmegmunkálás jelentette, csigalépcsõket és kerítéseket gyártottam. Amint volt egy kis idõm, kigurultam a közeli rétre a trájkkal, kiteregettem az ernyõt, és máris én lehettem a legszabadabb és egyben legboldogabb ember a Maros völgyében, de az is lehet, hogy az egész Kárpát-medencében.
Nem vagyok egy atléta, az otthoni motorok súlya miatt mindig trájkkal repültem – amikor itt Magyarországon kipróbáltam a Parapowert, akkor jöttem rá, hogy praktikusabb is, élvezetesebb is lábról indulni. Szeretném folytatni a hátimotor-építést – az egész életemet erre tettem fel –, persze jó volna valami igazán ütõs dolgot csinálni. Szívesen megtanulnék repülni motoros sárkánnyal is, ami bizonyos értelemben elõrelépést jelentene.
Hogy milyen volt Blois? Nekem minden tetszett – egyébként is szeretek mindent, ami repül. Megfigyelhettem többek között azt is, hogy a különbözõ hátimotorgyártók milyen megoldásokat alkalmaznak – átfogóbb kép alakult ki bennem a gyártási technológiákról. Annyi biztos, hogy ma már nem építenék repülõt MZ motorból... A repülés háttérágazatainak képviselõi is nagy számban állítottak ki, nagyon sokféle reptechnikai igényességû, repülõszerkezetek gyártásra alkalmas szerszámot, eszközt láttam. A mûhelyemben fa légcsavarokat is építettem – a megfelelõ ragasztó hiánya állandó gondot jelentett. Blois-ban hozzájutottam nagy cégek által használt anyagokhoz. Blois-ban végre „személyesen találkozhattam” kedvenc trájkommal, a Fly Castelluccio eddig csak fotókról ismert Diavolójával. A valóságban kisebbnek és ennélfogva törékenyebbnek tûnt. Egy marosvásárhelyi barátommal sikeresen lekoppintottuk tavaly. [kep1 50% right] Repülési tulajdonságaival meg voltunk elégedve. Most kiderült, hogy az eredeti mûszaki megoldásai finomabbak, kidolgozottabbak, a miénk viszont cigánykerékig elmenõen bizonyította strapabíró képességét, ezt az eredeti olasztól nem lehetne elvárni. A Fresh Breeze standján kipróbálhattam a Flyke-ot, persze csak álló motorral, a földön gurulhattam vele. Bemutatták a híres titániumkeretet is – nagyon katonásan néz ki, szilárdsága jobb, mint az acélé, súlya olyan, mintha alumíniumból volna.
Az tetszett a legjobban, hogy a francia gyártók nemcsak gyártással és értékesítéssel foglalkoznak, nemritkán iskolát, klubot, utazási irodát is mûködtetnek, gépeiket gyakorlatilag növendékeik testére, szokásaira, képességszintjére szabják. Az olyan kiállítók, mint a PAP, Yves Helary vagy a Reflex standján rengeteg örökös klubtag, régi-új haver volt állandóan, a hangulat laza, kötetlen, kimondottan családias volt. Ez azért tetszett nekem, mert egyik sem adta olcsón portékáját, és kötve hiszem, hogy ne lett volna ezekkel szavatossági vagy garanciális nyûg, mégsem láttam sem vitát, sem anyázást.

Klocza Zsolt írása és fotói






A hír tulajdonosa: Vampair.hu
http://www.vampair.hu

A hír webcíme:
http://www.vampair.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=328