Madagaszkár – Franciaország
Dtum: 2005. jnius 15. szerda, 23:59
Rovat: Merevszárnyú UL


[kep4 40% left] Thierry Barbier, a vándorló riporter minden létezõ közlekedési eszközzel bejárta már a világot, kalandjairól könyvei, riportjai, útikönyvei, rádiómûsorai tanúskodnak. Néhány évre Madagaszkárban letelepedve, innen indul UL gépén újabb „bevetésekre”, melyek közül most egyik legérdekesebb túrájáról mesél…
Az út: 350 repült óra, 83 különbözõ leszállópálya, 209 nap utazás 18 országon keresztül…
A jármû: Széria SKY RANGER, Rotax 912-es motorral, extrakönnyû kéttollú kompozit Duc légcsavarral. Opciók: 2 db 55 literes alumínium üzemanyagtartály, terepes gumiabroncsok, Magnum Junkers Profly mentõernyõ.

Elsõ rész
(szeptembertõl decemberig)

Tavasz Madagaszkáron
A nagy utazás a szeptemberi tavaszban kezdõdik, Madagaszkár déli részérõl indulva. Az elsõ állomásom Tuléar, ahová a Horombe fennsík és pálmaligetes szavannák átrepülése után érkezem. Innen Fort Dauphinbe, a sziget legdélebbi csücskére megyek [kep5 40% right] tovább a kezdõdõ nyári hõségben. Alacsonyan repülök a part mentén, a halászok integetnek. Türkizszínû tenger, korallok, homoksivatag, parti sziklák, a tájak váltogatják egymást alattam. Mielõtt északra és Afrika felé venném utamat, Tananari-vében átnézem a gépet.
Gyapotültetvényeket átrepülve érkezem meg Antsohihyba, 35 fokot mutat a hõmérõ. Mangrove-mocsarak, partközeli szigetecskék után érem el Nosy Be szigetét, ahonnan másnap reggel indulok tovább Diegóba: az óriási kikötõ mellett, akárcsak Rióban, cukorsüveg alakú hegy emelkedik. Rövid megálló után Madagaszkár legészakibb csücske, a Cap d'Ambre a cél. Smaragdszínû tenger és mélykéken ragyogó lagúnák felett repülök, szédítõ szépségû tájakat látok: okkersárga vulkanikus dombok, mélyzöld mocsarak, csipkés szélû sziklák, és mindenhol a szemfájdítóan szép nagy kékség. Este Nosy Be-re visszaérve sétálok a meleg éjszakában, a bárokból zene szól, mindenki az utcán sétál; maniókával és sült banánnal körített rablóhúst vacsorázok.

[kep6 55% left] Átkelés a kontinensre – Mayotte - Mozambik – Dar es Salaam
Korán indulok Nosy Be-rõl, a hatalmas óceán fölött aprócska porszem vagyok, több mint 2000 méter magasan. 2 óra 48 perc repülés után érkezem meg Mayotte repterére. Trópusi hõség, hegyek, korallzátony, kék lagúnák. Az utcákon színes kelmékbe burkolt nõk sétálnak, a minaretekbõl a müezzinek énekelve hívnak imára, reggel fél ötkor ez az ébresztõm.
A világosodó égboltot figyelve készülök az átkelésre Tanzániába. A hajnali csöndben messzire hangzik a madárcsicsergés és kakaskukorékolás. Felszállás után Anjouan és Grande Comore hegyekkel borított szigeteit repülöm át, melyek felett 2360 méterre magasodik a felhõkbe veszõ, fekete lávával borított Karthala vulkán. Moronit elhagyva három órán át repülök magányosan az óceán fölött, csak egy fentrõl hangyányinak látszó teherhajót veszek észre az út során. Mozambik partjait elhagyva Mtwara városában szállok le. Némi városnézés után észak felé indulok, megállok egy órácskát strandolni az egyik paradicsomi szigeten, Mafián, mielõtt megérkeznék a négymillió lakosú nagyvárosba, Dar es Salaamba, ahol két napig maradok.

Október Kenyában – Zanzibar – Pemba – Mombasa- Lamu
Zanzibar és Pemba szigetét átrepülve érkezem Kenyába, a mombasai reptérre. A továbbinduláshoz Nairobiból kell engedélyt kérnem, listát állítok össze a nemzeti parkok összes aprócska leszállóhelyérõl, két napig várok a fülledt, párás nagyvárosban, mire végre elindulhatok a Kenya északi részén fekvõ Lamuba. Ez már az arab világ, szûk utcácskák, tetõtõl talpig feketébe burkolt nõk, régi muzulmán házak, melyek egyikének tengerre nézõ teraszán egy napon át élvezem a pihenést.
Innen a Kilimandzsáró lábánál fekvõ Amboseli nemzeti parkba repülök. A Tsavo park fölött átrepülve gyönyörködöm az óriási szavannákban, ahol az antilopok a fák árnyékában hûsölnek. Maszájföldre érkezem, a kunyhók közt zebrák, gnúk és antilopok kószálnak a tüskés, száraz szavannán. Hirtelen felforr a hûtõvizem! Sikerül gyorsan leszállnom egy közeli út mentén, a maszájok odasietnek, szerintük az istenek kegyeltje vagyok. Meghívnak teára és kapok egy nyakláncot is ajándékba. A hûtõ ereszt, nem maradt egy csepp víz sem benne, javíthatatlan… Egy katonai táborban éjszakázom, ahonnan másnap visszavisznek Nairobiba, hogy ott várjam ki az új hûtõ megérkezését.
Nem szeretem ezt a zajos, zsúfolt nagyvárost, de nincs mit tenni, várok, levelek és cikkek írásával ölöm az idõt. És a hûtõ sehol… Váratlanul megmentõm támad Alexis személyében, ez a Kenyában élõ francia UL pilóta felajánl egy hûtõt kölcsönbe! Másnap indulok hozzá egy Cessna 206 fedélzetén, angol barátjával. [kep3 55% right] Az új hûtõvel felszerelve búcsút intek a maszájoknak és katonáknak, Alexisnél töltjük az estét tábortûz mellett, teleszkópon nézegetve a csillagos eget. Reggel 6-kor a 7000 méter magas Kilimandzsáró csúcsán csillogó jéggyûrû látványára ébredek. Két géppel szállunk fel, hogy a friss reggeli levegõbõl is megnézzük a lélegzetelállító óriást. Leszállás reggelizni, majd amíg Alex visszaviszi a csomagokat a Cessnával Nairobiba, mi Dave-vel elrepülünk Amboseli fölé. Egy hatalmas kiszáradt tó közepén tör föl a Kilimandzsáró vize, buja zöld mocsarat varázsolva a kiszikkadt talaj helyén. Nem hiszek a szememnek: vadállatok ezrei legelnek, tocsognak a vízben: gnúk, antilopok, zebrák, struccok, bivalyok, elefántcsordák… Álomszerûen gyönyörû és felemelõ látvány, nem felejthetõ. Nehezen szakadok el innen, de Nairobiban vár az új hûtõ. Egy nap szerelés, és indulnék tovább… Ha tehetném! A belváros egyik utcájában heten ugranak rám, és mindenemet ellopják: útlevél, pénz, hitelkártya, laptop, és az összes papírom… Kellett nekem a szokásos óvatosságról megfeledkezve mindent magammal hordanom! Másnap azért elmegyek Kalachába, az etióp határ melletti oázisba, Alex haverjaival a Cessnán elõttem ér oda. Ez az öt és félórányi út tevecsordákat nézegetve az impozáns sivatagi tájak fölött, és a pálmafák közt megbújó, úszómedencés kis szálloda bungalójában töltött éjszaka jobb kedvre derít.
Újra átszelem a Chabli sivatag végtelen, fehér tájait, a levegõ opálos a hõségtõl. A hatalmas Turkana tó kékeszölden ragyog. Déli csücskénél egy megszilárdult fekete lávafolyammal övezett, tökéletes formájú vulkáni kúp emelkedik ki a vízbõl. [kep2 45% left] A Rift völgye fölött repülök tovább, a vulkáni tájat itt-ott sótelepek fehér és a növényzet zöld foltjai tarkítják. Mintha egy másik bolygó felett járnék, embernek semmi nyoma. Az éjszakát a Baringo tó partján töltöm. Másnap a Borovia tó rózsaszín flamingóitól körülvett gejzírek látványát élvezhetem, mielõtt felemelkednék 3000 méter fölé, az ország középsõ részén lévõ zöldellõ dombokat elhagyva átrepülöm a Victoria tavat. A Masai Mara park felett repülve térek vissza Nairobiba, ahol két napot töltök az útlevél és a vízumok újbóli beszerzésével, átveszem a pénzküldeményt, és imígyen felvértezve indulhatok tovább Tanzániába.

November Zambiában és Botswanában
A Magadi tavat átrepülve elhagyom Kenyát. Megérkezem a Kilimandzsáró nemzetközi reptérre, hogy onnan Arushába menjek tovább: egy napot eltöltök az 50 órás karbantartással. A Ngorongoro kráterét felhõk rejtik, meg kell elégednem az Eyasi tó pelikánjainak látványával, majd Tanzánia száraz földjein átrepülve Mbeyában landolok, 7 óra 15 perc (rekordidõ!) repülés után.
Zambiában, Lusakában újabb rekordot döntök, sajnos ezúttal a földön. 6 napig várom a Zambian Air Force, a polgári repülési hatóság, az idegenforgalmi minisztérium és a WWF engedélyeket, mire végre elindulhatok a zambiai nemzeti parkok felfedezésére! A Zambezi partján, Jekiben szállok le estefelé, szürkületben verek sátrat. Éjszaka a sátramtól 5 méterre nézelõdik egy elefánt, 100 méterre tõlem pedig oroszlánoknak sikerül a bivalyvacsora. A következõ napokban a Zambezi fölött alacsonyan repülve gyönyörködöm a vízilovakban, majd a Blue Lagoon parki antilopcsordákban. Ngomában reggel 6 és 8 közt vagy száz elefánt sétál át a leszállópályán…csodálattal figyelem a háborítatlan természetet.
Megkóstolom a zambiai specialitásokat, a kukoricalisztbõl készült tésztagombócokat szószokkal, zöldséggel, hallal vagy hússal körítve. Megnézem a hatalmas Kariba tavat, majd eljutok a Victoria vízesésig, ahol a Zambezi dühödten veti magát a mélybe, a látvány fenséges és megkapó.
Péntek éjszaka iszonyatos erejû vihar tombol Livingstone-ban, fákat, háztetõket hord el a szél. Taxival rohanok a reptérre, de késõ! A szél 20 méterre elvitte és felfordította a gépemet, hiába voltak a szárnyak betonnal megtöltött abroncsokkal lenyomtatva. [kep1 45% right] Másnap a zambiai légierõ tábornoka kétségbeesésemet látva rendelkezésemre bocsátja technikusait, és 4 nap megfeszített munka után az UL újra harcra kész. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy egyetlen fõdarab sem tört el a légcsavaron kívül, amibõl viszont van másik… A botswanai szavannában repülök nyugodtan, gyönyörködve az elefántok, bölények, antilopok seregében, mikor egy hirtelen kattanás, és a gép pörögni kezd. Nem lehet irányítani, rohamosan süllyedek, nem értem, mi történik. 400 méteren gyorsan lepillantok, alattam tisztás, meghúzom a mentõernyõ kioldókarját, robbanás, és már lógok is az óriási piros-fehér sátor alatt. Leállítom a motort, és leereszkedek. A három futószár és kerék meghajlott, de a motor nem mozdult, a törzs és a szárnyak látszólag épek. Azonnal látom, mi volt a baj: a bal csûrõlap elsõ részét rögzítõ csavar kiesett, a livingstone-i szerelés során nem ellenõriztük.. Bekapcsolom Kannad Sarsat 406 vészjelzõmet, és két órával késõbb már a Botswana Defence Force helikopterén ülök, Maunba visznek.
Az UL-t terepjáróval visszaszállítjuk, én pedig karácsonyra pihenõt tartok Franciaországban. Januárban visszatérek…
Folytatjuk!

Kádár Andrea fordítása, a szerzõ fotói






A hr tulajdonosa: Vampair.hu
http://www.vampair.hu

A hr webcme:
http://www.vampair.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=296