Tolnai Olivér
Dátum: 2004. november 01. hétfõ, 10:00 Rovat: Hátimotor
Egyszer régen, még gyerekként Zalakaroson nyaraltam a szüleimmel. Nyaggattam õket, hogy
repülhessek utasként az ott üzemelõ motoros sárkánnyal. Az a 15 perces repülés „fertõzõtt meg”. Ma is õrzöm az akkor készült képet. Akkor még
gondolni sem mertem arra, hogy valaha saját repülõ eszközzel rendelkezzem.
Sikerült beszerzem sokadikként a jelenlegi Nova Argon siklóernyõmet. Csak gyalogos
siklóernyõsként nem sok lehetõségem van repülni – ezzel talán mindenki Ãgy van, aki nem idõmilliomos. MeghÃvásra mentem egy laptop számÃtógépet
javÃtani; a véletlen mûve volt, hogy akkor talákoztam az ausztriai Q'Taifly siklóernyõsklub sárvári képviselõjével és fejével,
Helmut Sternnel. Elbeszélgettünk, Helmut elmondta azt a tervét is, hogy egy kezdetben siklóernyõstrájk-oktatással foglalkozó klubot
szeretnének alapÃtani.
Oktatásom 2001-ben kezdõdött, 2002-tõl rendelkezem pilótajogosÃtással kétüléses siklóernyõs ul-re. Az MRSZ az A3
paratrájk-kategóriába sorolta ezeket a gépeket.
TrájkfelépÃtésük leginkább a motoros sárkányokéhoz hasonlÃtható.
Egyik maradandó élményem az volt, amikor
felszállás közben a gépen a bal oldali kormányzsinór kifékezett állásában beakadt. Hátszelesen az egyik futóra értünk földet, szerencsésen bár, de jelentõs
anyagi kárt okozva a trájkban. Az esetet követõ elsõ startomnál, növendékként a hátsó ülésbõl vezetve sikerült legyõzni a kellemetlen emlékeket. Levonva a
tanulságot: a felszállás elõtti ellenõrzés nagyon fontos! KÃnosan ügyeljünk felszerelésünk megfelelõ mûszaki állapotban tartására. Azóta sok jó élményem
volt. Talán az egyik legszebb helyen, a horvátországi Porecben repültünk a Q'Taifly szervezésében 2003 februárjában. Siklóernyõsként a Sky Club Gyõr
csapatához tartozom. Egyik tervem a sok között, hogy siklóernyõvel minél többet és minél nagyobb távot repüljek. Sok élményekben gazdag repülést, jó idõt és
jó leszállásokat kÃvánok a pilótatársaknak!
|
|