Round Hungary 2004
Dátum: 2004. november 01. hétfő, 10:00 Rovat: Motoros sárkány
Az egykori Round Hungary nyomán három pilĂłta –
Patonai Tamás, illetve a Bábinszki Gábor–Szanati Pál formáciĂł – kĂ©t gĂ©ppel a határokon belĂĽl repĂĽlte körbe az országot. A tervezett szeptemberi
elejei indulást a kedvezõtlen idõjárási viszonyok Ă©s persze a permanens idõhiány többször elhalasztották – mĂgnem elĂ©rkezett az utolsĂł pillanat, 2004.
oktĂłber 17. EgyĂ©bkĂ©nt tavaly szintĂ©n ez idõ tájt, oktĂłber 12-Ă©n repĂĽlte meg ugyanez a csapat a FertõszentmiklĂłs–Szeged Ăştvonalat.
Az indulás napján hĂ©tágra szakadĂł esõ, erõs szĂ©l, alacsony felhõalap igyekezett „lebeszĂ©lni” a pilĂłtákat a nagy utazásrĂłl
– feltankolt Ă©s elõkĂ©szĂtett gĂ©peikkel egyetemben kĂ©nytelenek voltak „várakozĂł álláspontra” helyezkedni a fertõszentmiklĂłsi placcon.
PĂ©cstõl Ă©s NagykanizsátĂłl kĂ©rtek informáciĂłt. A pĂ©csi tornyosok kĂ©rĂ©s nĂ©lkĂĽl is többször visszaszĂłltak – sajnos, nem sok biztatĂłt tudtak mondani
–, majd három Ăłra körĂĽl
Ferinc VincĂ©tõl Ă©rkezett a várva várt hĂr: bár Nagykanizsán az idõjárás továbbra sem a
legkedvezõbb, legalább az esõ elállt.
A riadĂłstartot követõen a pilĂłták melegfrontszĂ©llel Ă©s annak valamennyi hozadĂ©kával – Ăşgymint magas
páratartalom, alacsony felhõalap Ă©s turbulencia – találták szemben magukat. A szokásosnál hevesebb lĂ©gi tánc árán jutottak el Szombathelyig, ahol
„igazolás” – azaz az ottjártukat dokumentálĂł pecsĂ©t Ă©s aláĂrás beszerzĂ©se – okán szálltak le, majd „technikai pakolás”
következett. Menet közben ugyanis kiderĂĽlt, hogy a Bábinszki–Szanati páros gĂ©pe tĂşlterhelt, olyannyira, hogy alig lehetett a levegõben tartani. A
túlélõ-felszerelés részét alkotó sátrak és más nehezebb tárgyak Tamás sárkányába kerültek át (ami szintén nem volt üres addig sem).
A
Szombathely–Nagykanizsa szakasz jelentõs rĂ©szĂ©t felhõk fölött tettĂ©k meg, ami – mint mondják – mĂ©g mindig elviselhetõbb volt, mint felhõk
alatt repĂĽlni. NagykanizsárĂłl indultak is volna tovább PĂ©csre, aztán a lehetõsĂ©geket mĂ©rlegelve – Ăşgymint szembeszĂ©l, közelgõ napnyugta – nem
látták Ă©rtelmĂ©t mĂ©g aznap bevállalni a 180 kilomĂ©teres utat. Szállást, hangárt Ferinc Vince biztosĂtott számukra.
– Másnap reggel
kiválĂł repĂĽlĂ©si feltĂ©telek között kezdtĂĽk meg a PĂ©cs felĂ© vezetõ szakaszt – mesĂ©li Tamás.
– GyönyörĂ» látványt
nyújtott a talaj menti ködbõl elõ-elõbukkanó zalai dombság. Pécsi leszállás (és igazolás) után Baja volt a következõ állomásunk, közelebbrõl az ottani
csodálatos magánrepĂĽlõtĂ©r. KĂ©tfelĂ© osztottuk a gĂ©pemre rögzĂtett 20 literes kannában lĂ©võ ĂĽzemanyagot, Ă©s immár fĂ©lhátszĂ©l segĂtsĂ©gĂ©vel mentĂĽnk tovább
Szegedre.
A „halászlĂ© fõvárosában” Gábor Ă©desapja fogadott minket (Gábor eredetileg szegedi). A városban ebĂ©deltĂĽnk, Ă©s mire
visszaĂ©rtĂĽnk a reptĂ©rre, a szĂ©l – nem kis csodálkozásunkra – hihetetlenĂĽl beerõsödött. Felszállás után fĂ©l Szegedet bejártam a levegõben, mire
irányba tudtam fordĂtani a gĂ©pet – olyan 15–20, de inkább 20 csomĂłs oldalszĂ©l fĂşj A helyzet erõsen emlĂ©keztetett arra, amikor tavaly a Bakony
fölött viharba keveredtünk.
Hasonlóan kellemes körülmények között folytatták útjukat Békéscsabáig, ahol szinte egy helyben, mint egy helikopter, de sikeresen
leszálltak. „Ă•rĂĽltek vagytok”, dicsĂ©rte õket egy ottani illetõsĂ©gĂ» pilĂłta. BeszereztĂ©k az aktuális igazolást, Ă©s HajdĂşszoboszlĂł Ă©rintĂ©sĂ©vel irány
NyĂregyháza.
– Valamennyi között ezt az Ăştszakaszt tettĂĽk meg a leggyorsabban, lĂ©nyegĂ©ben teljes hátszĂ©lben
– folytatja Tamás.
– C17TN Ă©s CXMD szárnyaink a földhöz kĂ©pest idõnkĂ©nt elĂ©rtĂ©k a 150 kilomĂ©ter/Ăłrás
sebessĂ©get. (AmĂşgy a CXMD utazĂłsebessĂ©ge – mint nyilván ismeretes – 72–74 kilomĂ©ter/Ăłra.) Ă–römĂĽnket nĂ©mikĂ©pp beárnyĂ©kolta, hogy a
Debrecentõl az ottani „nagygĂ©pes” ĂĽzem, illetve az alacsony felhõalap miatt csak a felhõk alatt repĂĽlhettĂĽnk. RendkĂvĂĽl dobálĂłs, turbulens
körĂĽlmĂ©nyek között jutottunk el NyĂregyházáig. A helybeli pilĂłták kitettek magukĂ©rt: hangárral, szállással, vacsorával fogadtak, elvittek bennĂĽnket
benzinért. Fantasztikusan jó fejek, igazi haverok lettünk.
Reggel szembeszélben
indultak tovább Atkárra. Felszállás után negyed Ăłrával sĂ»rĂ» talaj menti köd alakult ki, gyakorlatilag talajlátás nĂ©lkĂĽl jutottak el Mezõkövesdig – az
egyetlen navigáciĂłs támpontot a visontai erõmĂ» kĂ©mĂ©nye, jelentette. A földhöz kĂ©pesti sebessĂ©gĂĽk ekkor már csak 55 kilomĂ©ter/Ăłra körĂĽl volt. Bár szĂvĂ©lyesen
fogadták õket, nem idõzhettek sokáig Atkár golfpálya minõségû fel- és leszállóhelyén.
Az ismert magasságkorlátozások miatt rendkĂvĂĽl alacsonyan, turbulens, szĂ©lnyĂrásos idõben kĂşsztak be a következõ állomást jelentõ
dunakeszi repĂĽlõtĂ©rre. (SzerencsĂ©tlensĂ©gĂĽkre Ferihegy velĂĽk „egy irányban” ĂĽzemelt.)
– Dunakeszin megint
csak kedves Ă©s segĂtõkĂ©sz fogadtatásban volt rĂ©szĂĽnk, Ă©s ez nemcsak sárkányosok rĂ©szĂ©rõl – mondja Tamás.
–
Hámori Tibi pĂ©ldául a helyszĂnre szállĂtott 40 liter benzinnel várt bennĂĽnket. Többen segĂtettek a Budapestet elkerĂĽlõ, Pilis fölött vezetõ szakasz földi
megtervezésében is.
Több töréspont érintésével
– Ă©s minden addiginál nagyobb turbulenciákkal, szĂ©lnyĂrásokkal megkĂĽzdve – tettĂ©k meg a Dunakeszi–PĂ©r szakaszt. Olykor csak az övnek
köszönhetõen nem estek ki az ülésbõl, mondják. Útjuk során a péri reptér volt az egyetlen, ahol leszállási illetéket kellett fizetniük. (Itt egyébként csak
az aktuális igazolás miatt szálltak le.) Sárkányoknak nyoma sem volt, az egyfõs fogadóbizottságot Fertõszentmiklósról átrepült merevszárnyú-pilótatársuk
alkotta.
A nyĂregyházi felszálláshoz kĂ©pest 6 Ăłra 25 perc repĂĽlt idõ elteltĂ©vel landoltak FertõszentmiklĂłs repĂĽlõterĂ©n – a vártnál
gyengébb szembeszél miatt jóval a tervezett idõpont elõtt. Összes repült idejük az 1049,9 kilométeres útvonalon 14 óra 15 perc volt.
– m –
Fotók: Patonai Tamás
|
|