Szabó Péter
Dtum: 2004. augusztus 01. vasrnap, 10:00
Rovat: Hátimotor


Gödöllõn születtem, és a gyermekkorom nagy részét a nagymamámnál töltöttem, aki a gödöllõi reptértõl pár kilométerre lakik. Abban az idõben Gödöllõ nagyon nagy ejtõernyõs központ volt, oda járt ugrani az összes pesti klub. A város hangulatához tavasztól õszig hozzátartozott az An-2-esek berregése és a potyogó ejtõernyõsök látványa.

Nagyon fiatalon megfogott a dolog. Míg más normális gyerek rendõr, tûzoltó vagy mozdonyvezetõ akart lenni, én konokul kitartottam az ejtõernyõs "szakma" mellett - gyakorlatilag páréves koromtól, vagyis amióta az eszemet (?) tudom. Minden gyermekkori játékom valamilyen módon kapcsolódott is ehhez a mániához. 16 évesen Both Lajos reptérparancsnok keze alá adtak a szüleim, hogy embert faragjon belõlem. Még a korhatár betöltése elõtt elvégeztem az elméleti alap- és középfokú tanfolyamot, és amint betöltöttem a szükséges életkort, azonnal ugrottam is. Késõbb Szolnokon voltam ejtõernyõs katona, a seregben 120-at ugrottam, nagyon élveztem.
Gödöllõn lassan kialakult egy kemény kis csapat. Az ejtõernyõzéssel párhuzamosan, 1988 végén - még a hazai siklóernyõzés kialakulása elõtt - elkezdtünk siklóernyõzni is. Eleinte leselejtezett ejtõernyõkkel végeztünk fix köteles autós vontatásokat, és hegyrõl is repültünk velük. Közben elvégeztem egy alapfokú sárkányrepülõ-tanfolyamot, van vagy 40 kisdombos startom sárkánnyal. Az ejtõernyõzést oktatói szintig vittem - oktattam is sokat -, majd a rendszerváltás után, amikor pénzes lett ez a sport, 800 fölötti ugrásszámmal - fõleg anyagi okokból - abbahagytam.

A jövõ repülõje, Eszter

A siklóernyõzésbe viszont egyre jobban belejöttünk. A legelsõ oktatói tábor óta folyamatosan oktatói jogosításom van. Csörlés- és tandemszakoktató vagyok. Több klubot alapítottam, vagy alapító tag voltam. Sok növendéket oktattam, sok közülük rekorder, versenygyõztes, arany sasos, oktató, klubalapító lett, sok neves, jó pilóta. Repültem két 100 km feletti távot, arany sasom van. 2 évig dolgoztam az MRSZ-ben mint a fõpilóta siklóernyõs helyettese. Részt vettem a kiképzési tematikák kidolgozásában. Jelenleg 600 óra repülésem és 2300 feletti startom (plusz 700 csörlõs start) van gyalogos siklóernyõvel.
2002-2003-ban egy évig külföldön dolgoztam siklóernyõs oktatóként, feleségemmel, Koleszár Edinával együtt. õt egyébként egy ejtõernyõs-tanfolyamon ismertem meg 1995- ben, ahol a növendékem volt. 1998-ban ejtõernyõs esküvõn kötöttük össze az életünket hivatalosan is. 2003. augusztus 20-án született Eszter lányunk, a jövõ repülõje.

A hátimotorozás már régen érdekelt - a repülésnek minden formája érdekel, amihez csak hozzá lehet férni. 1994-ben repültem elõször egy kölcsönkapott hátimotorral, 40 percet. Tetszett, de soknak találtam a motorok 30-40 kg-os súlyát, és pénzem sem volt rá. Teljesen kielégített a gyalogos repülés is.
az életembe, mint a gyalogozást. Arról nem is beszélve, hogy hegyi starthelyünk már alig van, csörlõzni meg ki kell utaznunk a TMA alól. Számításaim szerint - az egy óra repült idõ bekerülési költségét tekintve - a hátimotorozás nem drágább, mint a gyalogozás. Hatékonyságot tekintve pedig összehasonlíthatatlanul kedvezõbb. Tavaly év végén megalapítottam a Felhõút Sportrepülõ Egyesületet, jelenleg közel 30 tagunk van, köztük 9-10 PPG-pilóta. Általában együtt repülünk, leggyakrabban hárman, legtöbbször a gödöllõi repülõtérrõl. 2002. szeptember óta 110 órát repültem motorral, és megszereztem az oktatói jogosítást is. Részt vettem a PPG-kiképzési tematika megalkotásában is. 2003 õszén Tardy Tomi barátommal megszerveztük a második gödöllõi motorosernyõs- találkozót.

Ejtõernyõs esküvõn kötöttük össze az életünket
Tapasztalatom szerint a PPG-repülés sokkal nagyobb oda- figyelést és körültekintést igényel, mint a gyalogos siklóernyõzés. A forgó légcsavar nemcsak a felszerelésünkre, a testi épségünkre, hanem a körülöttünk állókra is komoly veszély jelenthet. A másik nagy veszélytényezõnek azt látom, ha egy képzetlen pilóta olyan helyzetbe kerül, amit nem képes megoldani (termik, turbulencia, erõs szél, kényszerleszállás stb.). Nem szeretem, ha valaki túlterheli a kupoláját, szerintem illik a gyári elõírásokon belül maradni. Azt gondolom, a PPG-repülés mellett is fontos, hogy gyalogos repüléssel (csörléssel) gyakoroljam a B-gyakorlatokat. Rendszeresen gyakorlom az álló motoros célra szállást is, ez is fontos lehet. Mentõernyõt is szoktam hordani, bár nem mindig. Ja, és DHV-1-es ernyõvel repülök! Kérem motorostársaimat, hogy gyakoroljunk önfegyelmet, és tartsuk be az alapvetõ repülési szabályokat! Ne haragítsuk magunkra a hatóságokat és a lakosságot, annak már ismerjük a szomorú következményeit. A motoros ernyõzés annyira szabad sport, hogy csak a pilóták józan belátásra számíthatunk.

Nagyon sok szép repülésem volt. Szeretek alacsonyan (is) repülni, a gödöllõi dombság nagyon szép környezetet nyújt ehhez. A környéken már szinte minden útvonalat berepültünk, Jászfényszaru, Hatvan, Apc, Nyikom, Acsa, Csõvár, Vác, Visegrád, Szentendre stb. A leghosszabb repülésünk pár hete volt, egy 106 km-es zárt útvonal, ekkor tört vonalon Gödöllõrõl a Nyikomra repültünk le, majd onnan haza. Hárman mentünk, mindhárman Parapower motorral. Az út 3,5 órás volt, plusz 15-15 perc elõtte és utána a reptéren, és 10 liter üzemanyaggal jártuk meg. Szeretek PPG-vel termikelni is, incselkedni a felhõkkel, együtt tekerni a gólyákkal. Ezekért az élményekért érdemes élni.
Szeretnék egy jó kis motoros csapatot kovácsolni. Tervezünk hosszabb, több napos túrákat, illetve hogy autóval elmegyünk távolabbi helyekre és ott repülünk, de az idei bizonytalan idõjárás eddig ezt nem tette lehetõvé. Még bízunk az augusztusban és a szeptemberben. Szeretnék egy egyenes vonalú 200 km-es repülést is megcsinálni.

Szárny: Nova Pheron L
Motor: Parapower
Tel.: 20/346-6004
E-mail: felhout@freemail.hu
Fotók: Szabó-archív,


DHV-1-es ernyõvel repülök






A hr tulajdonosa: Vampair.hu
http://www.vampair.hu

A hr webcme:
http://www.vampair.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=181