Szabó Péter
Dtum: 2004. augusztus 01. vasrnap, 10:00 Rovat: Hátimotor
Gödöllõn
születtem, és a gyermekkorom nagy
részét a nagymamámnál töltöttem, aki a gödöllõi
reptértõl pár kilométerre lakik. Abban az idõben Gödöllõ nagyon nagy ejtõernyõs
központ volt, oda
járt ugrani az összes pesti klub. A város hangulatához tavasztól
õszig hozzátartozott az An-2-esek berregése és a potyogó ejtõernyõsök
látványa.
Nagyon fiatalon megfogott a dolog. Míg más normális gyerek
rendõr, tûzoltó vagy mozdonyvezetõ akart lenni, én
konokul kitartottam az
ejtõernyõs "szakma" mellett - gyakorlatilag
páréves koromtól, vagyis amióta az eszemet (?)
tudom. Minden gyermekkori játékom valamilyen
módon
kapcsolódott is ehhez a mániához. 16 évesen Both Lajos
reptérparancsnok keze alá adtak a szüleim, hogy embert
faragjon belõlem. Még a korhatár
betöltése elõtt elvégeztem
az elméleti alap- és középfokú tanfolyamot, és amint
betöltöttem a szükséges életkort, azonnal ugrottam is.
Késõbb
Szolnokon voltam ejtõernyõs katona, a seregben
120-at ugrottam, nagyon élveztem.
Gödöllõn lassan kialakult egy kemény kis csapat. Az
ejtõernyõzéssel
párhuzamosan, 1988 végén - még a hazai
siklóernyõzés kialakulása elõtt - elkezdtünk siklóernyõzni
is. Eleinte leselejtezett
ejtõernyõkkel végeztünk fix köteles
autós vontatásokat, és hegyrõl is repültünk velük. Közben
elvégeztem egy alapfokú sárkányrepülõ-tanfolyamot,
van
vagy 40 kisdombos startom sárkánnyal. Az ejtõernyõzést
oktatói szintig vittem - oktattam is sokat -, majd
a rendszerváltás után, amikor pénzes lett ez
a sport, 800
fölötti ugrásszámmal - fõleg anyagi okokból - abbahagytam.
A
jövõ repülõje, Eszter |
A siklóernyõzésbe viszont egyre jobban belejöttünk. A
legelsõ oktatói tábor óta
folyamatosan oktatói jogosításom
van. Csörlés- és tandemszakoktató vagyok. Több klubot
alapítottam, vagy alapító tag voltam. Sok növendéket
oktattam,
sok közülük rekorder, versenygyõztes, arany sasos,
oktató, klubalapító lett, sok neves, jó pilóta. Repültem két
100 km feletti távot,
arany sasom van. 2 évig dolgoztam
az MRSZ-ben mint a fõpilóta siklóernyõs helyettese. Részt
vettem a kiképzési tematikák kidolgozásában.
Jelenleg
600 óra repülésem és 2300 feletti startom (plusz 700
csörlõs start) van gyalogos siklóernyõvel.
2002-2003-ban egy évig külföldön
dolgoztam siklóernyõs
oktatóként, feleségemmel, Koleszár Edinával együtt. õt
egyébként egy ejtõernyõs-tanfolyamon ismertem meg 1995-
ben, ahol a
növendékem volt. 1998-ban ejtõernyõs esküvõn
kötöttük össze az életünket hivatalosan is. 2003. augusztus
20-án született Eszter lányunk, a jövõ
repülõje.
A hátimotorozás már régen érdekelt - a repülésnek
minden formája érdekel, amihez csak hozzá lehet férni.
1994-ben repültem
elõször egy kölcsönkapott hátimotorral,
40 percet. Tetszett, de soknak találtam a motorok
30-40 kg-os súlyát, és pénzem sem volt rá.
Teljesen
kielégített a gyalogos repülés is.
az életembe, mint a gyalogozást. Arról nem is beszélve,
hogy hegyi starthelyünk már alig van,
csörlõzni meg ki kell
utaznunk a TMA alól. Számításaim szerint - az egy óra
repült idõ bekerülési költségét tekintve - a hátimotorozás
nem drágább,
mint a gyalogozás. Hatékonyságot tekintve
pedig összehasonlíthatatlanul kedvezõbb.
Tavaly év végén megalapítottam a Felhõút Sportrepülõ
Egyesületet,
jelenleg közel 30 tagunk van, köztük 9-10
PPG-pilóta. Általában együtt repülünk, leggyakrabban
hárman, legtöbbször a gödöllõi repülõtérrõl. 2002.
szeptember
óta 110 órát repültem motorral, és megszereztem
az oktatói jogosítást is. Részt vettem a PPG-kiképzési
tematika megalkotásában is. 2003
õszén Tardy Tomi
barátommal megszerveztük a második gödöllõi motorosernyõs-
találkozót.
Ejtõernyõs esküvõn kötöttük össze az életünket |
Tapasztalatom szerint a PPG-repülés sokkal nagyobb
oda-
figyelést és körültekintést igényel, mint a gyalogos siklóernyõzés.
A forgó légcsavar nemcsak a felszerelésünkre,
a testi épségünkre, hanem a
körülöttünk állókra is komoly
veszély jelenthet. A másik nagy veszélytényezõnek azt
látom, ha egy képzetlen pilóta olyan helyzetbe kerül, amit
nem
képes megoldani (termik, turbulencia, erõs szél,
kényszerleszállás stb.). Nem szeretem, ha valaki túlterheli
a kupoláját, szerintem illik a gyári
elõírásokon belül maradni.
Azt gondolom, a PPG-repülés mellett is fontos, hogy gyalogos
repüléssel (csörléssel) gyakoroljam a
B-gyakorlatokat.
Rendszeresen gyakorlom az álló motoros célra szállást
is, ez is fontos lehet. Mentõernyõt is szoktam hordani,
bár nem mindig. Ja,
és DHV-1-es ernyõvel repülök!
Kérem motorostársaimat, hogy gyakoroljunk önfegyelmet,
és tartsuk be az alapvetõ repülési szabályokat! Ne
haragítsuk
magunkra a hatóságokat és a lakosságot, annak
már ismerjük a szomorú következményeit. A motoros
ernyõzés annyira szabad sport, hogy csak a
pilóták
józan belátásra számíthatunk.
Nagyon sok szép repülésem volt. Szeretek alacsonyan
(is) repülni, a gödöllõi dombság nagyon szép
környezetet
nyújt ehhez. A környéken már szinte minden útvonalat
berepültünk, Jászfényszaru, Hatvan, Apc, Nyikom,
Acsa, Csõvár, Vác, Visegrád,
Szentendre stb. A leghosszabb
repülésünk pár hete volt, egy 106 km-es zárt
útvonal, ekkor tört vonalon Gödöllõrõl a Nyikomra repültünk
le, majd
onnan haza. Hárman mentünk, mindhárman
Parapower motorral. Az út 3,5 órás volt, plusz
15-15 perc elõtte és utána a reptéren, és 10 liter
üzemanyaggal
jártuk meg. Szeretek PPG-vel termikelni is, incselkedni
a felhõkkel, együtt tekerni a gólyákkal. Ezekért
az élményekért érdemes
élni.
Szeretnék egy jó kis motoros csapatot kovácsolni. Tervezünk
hosszabb, több napos túrákat, illetve hogy autóval
elmegyünk távolabbi
helyekre és ott repülünk, de
az idei bizonytalan idõjárás eddig ezt nem tette lehetõvé.
Még bízunk az augusztusban és a szeptemberben.
Szeretnék egy
egyenes vonalú 200 km-es repülést is
megcsinálni.
Szárny: Nova Pheron L
Motor: Parapower
Tel.:
20/346-6004
E-mail: felhout@freemail.hu
Fotók: Szabó-archív,
DHV-1-es ernyõvel repülök
|
|