A repülést ejtõernyõzéssel kezdtem még az
MHSZidõkben.
Aztán jött valami új, a siklóernyõzés. Mivel
munkám miatt a szabadidõm erõsen korlátozott, a "jó
idõ és ráérek" kettõst nehezen tudtam
összehozni,
ezért újabb eszközt vontam be repülési szenvedélyem
kielégÃtésére: a motoros sárkányt. Valami azonban
hiányzott.
Alacsonyan,
biztonságosan, a fákat és egyéb "objektumokat" kerülgetve "légi robogózni",
menni, amerre csak a szem
ellát, szabadon. Mindez persze sárkánnyal is megtehetõ,
kis magasságban azonban nagyon kellemetlen helyzetet eredményezhet egy váratlan
hajtómûleállás. Kinek van kedve kényszerleszállni egy amúgy csodás búzamezõ
közepébe - és ez még a jobbik eset - úgy 60-70 km/h-val 5 méterrõl? Nekem
nincs.
Tavaly megfogalmazódott bennem a szándék, hogy újabb
repülõeszköz után nézek, ami alkalmas a feladatra. 2003
augusztusában vettem is egy
hátimotort és egy ernyõt,
Parapowert és Nova Xyont használtan. Nagyon elégedett
voltam, hogy végre megtaláltam az igazit. Aztán, ahogy az
már lenni
szokott, ismét megoldásra váró problémákba
botlottam. Elõször is, ha nagyobb volt a szél, az nem volt
jó, az ernyõ alig ment elõre. Kicsit turbulensebb
viszonyok
között nagyon bizonytalanul viselkedett, jelentõsen
csökkentve ezzel a repülés élvezetét. Másodszor: ha nem
volt szél, borzasztóan nehéz
volt a start. A log bookomat
visszanézve volt olyan alkalom, hogy csak a kilencedik start
sikerült, és bár az idõ ideális volt a repüléshez, egy kör
után
le kellett szállnom, annyira kifárasztott a sok rohangálás.
Ekkor már tudtam, hogy kellene valami jó ernyõ, amit
kifejezetten erre terveztek.
Többféle modernebb tÃpus is
szóba került.
Elõször csak hallottam, hogy megjelent egy újfajta ernyõ,
S-profillal meg egyéb hihetetlennek hangzó
tulajdonságokkal.
Több információm nem volt róla, még a nevét sem ismertem.
Aztán a tavalyi gyúrói motorosernyõs-találkozón láttam két
Action
pilótáját repülni kora délután, erõsen termikes idõben,
amikor a porördögök miatt más tapasztalt motoros ernyõsök
már nem kockáztatták meg a
felszállást. Kiderült, hogy ez
az a bizonyos ernyõ. Tudtam, hogy ez kell nekem.
A választásnál alapvetõ elvárásom volt az ernyõvel szemben
a
biztonság és a jó startolhatóság, aminek elõzõ, alapvetõen nem motorozásra "kitalált" ernyõm - érthetõ módon
- nem tudott teljes mértékben megfelelni. Az
átlagosnál
jóval magasabb utazósebességet és a fordulékonyságot
"ajándékba" kaptam. Nem csalódtam, azóta is ezzel repülök.
SzÃvesen teszek vele
nagyobb túrákat fõleg egyedül - a
többiek mindig lemaradnak. Volt, hogy Börgöndrõl felszállva
megkerültem Székesfehérvárt, ahol még 2-es,
3-as
emelésekbe is belefutottam levett gázzal, biztonságérzetem
azonban egy kicsit sem csökkent. Az ernyõ úgy viselkedett,
ahogy az a kézikönyvben
meg van Ãrva. Nem bólintott sem
elõre, sem hátra -mintha a pilóta feje fölé betonozták volna.
Menet közben a GPS segÃtségével Cser Tóni úrhidai
reptere
felé vettem az irányt. Tóni, látva, hogy közeledem, felszállt
merev szárnyú gépével, és mikor a közelembe ért, integetve
és a gép
bólintásával tudtomra adta, szeretné, ha leszállnék.
A szÃves invitálásnak eleget téve, könnyedén landoltam. Az
odaérkezõ sárkányos cimborák kissé
értetlenül nézegették
szerkezetemet, ajánlgatták, hogy majd a sárkány légcsavarszelével
felfújják az ernyõt… Rövid diskurzus után
szálltam
fel, nem egészen ideális feltételek mellett. A pályára
keresztirányú gyenge szél fúj, startolás szinte közvetlenül
hangár mögül, annak
turbolenciájában. Majd néhány
alacsony áthúzás és merülõforduló után irány Börgönd,
természetesen alacsonyan - mindenkinek van valami dilije,
nekem
a végtelen búzamezõk felett fél méteren repülni.
Megérkezve a helyi közönség szórakoztatására még áthúztam
vagy háromszor a Börgönd kezdete és vége
táblák között,
az út felett fél méteren. Jó nap volt - két óra és tizenöt perc
tiszta élvezet.
Máskor Rákóczi Gabi invitálására Pincehelyrõl
indultunk,
majd mindketten más irányba mentünk. Én a Kapos patak
mentén túráztam vagy két órát. Arrafelé szinte csak a
villanyvezetékeket
jelentettek légi akadályt. A pásztorok
mosolyogva integettek, különösen, amikor néhány
merülõforduló után elhúztam a fejük fölött. Sok a kaszáló,
az
érintetlen rét. Nem csoda, hogy rengeteg vadon élõ állattal
találkozik a légi robogós. Az õzek kicsinyükkel, a gólyák, a
önrétisasok
mind a
látnivalóhoz tartoznak. Ilyenkor sohasem
repülök egyenesen - valahogy minden fa azt súgja, kerülj
meg engem is (néha a templomtornyok is ezt mondják).
A
fene egye meg, egyszer csak lemegy a nap, és vége repülésnek.
Amikor szintén Börgöndrõl Sárbogárdnak vettem az irányt,
20 méter magasan nyugodtan
elengedhetem a fékeket, és
a továbbiakban "dülöngéssel" kormányoztam, nem kellett
csukástól tartani. Egyébként a fékek elengedését - meglepõ
módon -
kifejezetten ajánlja a gyártó, még rosszabb
viszonyok között is. Mostanáig nem is fordult elõ, hogy
bele kellett volna nyúlni. Persze idõben azért
résen van az
ember… Elõször egy bronzkori földvárat csodálhattam meg
Belsõbárándnál, majd tovább egy mesterséges csatorna
mentén gólyák serege
köszönti az arra repülõ vándort.
Engem lenyûgöznek a betakarÃtás után sárgálló földek, a
rajtuk szabályosan elhelyezett szalmabálákkal, ebbõl is
akadt
bõven. Remélem, vittem egy kis szÃnt a kombájnosok életébe,
amikor útközben a semmibõl elõtûnve megkerültem mindkét
ott dolgozó gépet. A hatás
nem maradt el, meg is álltak egy
percre integetni. A GPS szerint idõben félúton voltam, point
of return visszafordultam
Sárszentágotánál.
Tapasztalatom szerint az Action kis szélben és szélcsendben
is nagyon jól startolható. Eddigi 50 startomból csak
három
sikertelen volt, mindhármat figyelmetlenségbõl rontottam
el. Elõfordult, hogy mÃg más ernyõvel nem tudtak felszállni
a turbulencia miatt, én
gond nélkül elstartoltam. Kezelhetõ,
fordulékony, azt "csinálja", amit én akarok. Nagyon szeretek
alacsonyan repülni, az Action pedig ideális partner
ebben.
Nem "kóvályog", nem inog, szinte átvágja a turbulenciát
anélkül, hogy elõre vagy hátra lõne. Minél gyorsabb, annál
stabilabb, azaz annál
kevésbé hajlamos a csukódásra. És
persze az sem mindegy, hogy az adott távot mennyi idõ
alatt tudom biztonságosan megtenni.
Szöveg: Berkes Zsolt
Fotók: Rákóczi Gábor