Légi robogó (Berkes Zsolt)
Dátum: 2004. augusztus 01. vasárnap, 10:00
Rovat: Hátimotor


A repülést ejtõernyõzéssel kezdtem még az MHSZidõkben. Aztán jött valami új, a siklóernyõzés. Mivel munkám miatt a szabadidõm erõsen korlátozott, a "jó idõ és ráérek" kettõst nehezen tudtam összehozni, ezért újabb eszközt vontam be repülési szenvedélyem kielégítésére: a motoros sárkányt. Valami azonban hiányzott.

Alacsonyan, biztonságosan, a fákat és egyéb "objektumokat" kerülgetve "légi robogózni", menni, amerre csak a szem ellát, szabadon. Mindez persze sárkánnyal is megtehetõ, kis magasságban azonban nagyon kellemetlen helyzetet eredményezhet egy váratlan hajtómûleállás. Kinek van kedve kényszerleszállni egy amúgy csodás búzamezõ közepébe - és ez még a jobbik eset - úgy 60-70 km/h-val 5 méterrõl? Nekem nincs.
Tavaly megfogalmazódott bennem a szándék, hogy újabb repülõeszköz után nézek, ami alkalmas a feladatra. 2003 augusztusában vettem is egy hátimotort és egy ernyõt, Parapowert és Nova Xyont használtan. Nagyon elégedett voltam, hogy végre megtaláltam az igazit. Aztán, ahogy az már lenni szokott, ismét megoldásra váró problémákba botlottam. Elõször is, ha nagyobb volt a szél, az nem volt jó, az ernyõ alig ment elõre. Kicsit turbulensebb viszonyok között nagyon bizonytalanul viselkedett, jelentõsen csökkentve ezzel a repülés élvezetét. Másodszor: ha nem volt szél, borzasztóan nehéz volt a start. A log bookomat visszanézve volt olyan alkalom, hogy csak a kilencedik start sikerült, és bár az idõ ideális volt a repüléshez, egy kör után le kellett szállnom, annyira kifárasztott a sok rohangálás. Ekkor már tudtam, hogy kellene valami jó ernyõ, amit kifejezetten erre terveztek. Többféle modernebb típus is szóba került.
Elõször csak hallottam, hogy megjelent egy újfajta ernyõ, S-profillal meg egyéb hihetetlennek hangzó tulajdonságokkal. Több információm nem volt róla, még a nevét sem ismertem. Aztán a tavalyi gyúrói motorosernyõs-találkozón láttam két Action pilótáját repülni kora délután, erõsen termikes idõben, amikor a porördögök miatt más tapasztalt motoros ernyõsök már nem kockáztatták meg a felszállást. Kiderült, hogy ez az a bizonyos ernyõ. Tudtam, hogy ez kell nekem.
A választásnál alapvetõ elvárásom volt az ernyõvel szemben a biztonság és a jó startolhatóság, aminek elõzõ, alapvetõen nem motorozásra "kitalált" ernyõm - érthetõ módon - nem tudott teljes mértékben megfelelni. Az átlagosnál jóval magasabb utazósebességet és a fordulékonyságot "ajándékba" kaptam. Nem csalódtam, azóta is ezzel repülök. Szívesen teszek vele nagyobb túrákat fõleg egyedül - a többiek mindig lemaradnak. Volt, hogy Börgöndrõl felszállva megkerültem Székesfehérvárt, ahol még 2-es, 3-as emelésekbe is belefutottam levett gázzal, biztonságérzetem azonban egy kicsit sem csökkent. Az ernyõ úgy viselkedett, ahogy az a kézikönyvben meg van írva. Nem bólintott sem elõre, sem hátra -mintha a pilóta feje fölé betonozták volna. Menet közben a GPS segítségével Cser Tóni úrhidai reptere felé vettem az irányt. Tóni, látva, hogy közeledem, felszállt merev szárnyú gépével, és mikor a közelembe ért, integetve és a gép bólintásával tudtomra adta, szeretné, ha leszállnék. A szíves invitálásnak eleget téve, könnyedén landoltam. Az odaérkezõ sárkányos cimborák kissé értetlenül nézegették szerkezetemet, ajánlgatták, hogy majd a sárkány légcsavarszelével felfújják az ernyõt… Rövid diskurzus után szálltam fel, nem egészen ideális feltételek mellett. A pályára keresztirányú gyenge szél fúj, startolás szinte közvetlenül hangár mögül, annak turbolenciájában. Majd néhány alacsony áthúzás és merülõforduló után irány Börgönd, természetesen alacsonyan - mindenkinek van valami dilije, nekem a végtelen búzamezõk felett fél méteren repülni. Megérkezve a helyi közönség szórakoztatására még áthúztam vagy háromszor a Börgönd kezdete és vége táblák között, az út felett fél méteren. Jó nap volt - két óra és tizenöt perc tiszta élvezet.
Máskor Rákóczi Gabi invitálására Pincehelyrõl indultunk, majd mindketten más irányba mentünk. Én a Kapos patak mentén túráztam vagy két órát. Arrafelé szinte csak a villanyvezetékeket jelentettek légi akadályt. A pásztorok mosolyogva integettek, különösen, amikor néhány merülõforduló után elhúztam a fejük fölött. Sok a kaszáló, az érintetlen rét. Nem csoda, hogy rengeteg vadon élõ állattal találkozik a légi robogós. Az õzek kicsinyükkel, a gólyák, a önrétisasok mind a látnivalóhoz tartoznak. Ilyenkor sohasem repülök egyenesen - valahogy minden fa azt súgja, kerülj meg engem is (néha a templomtornyok is ezt mondják). A fene egye meg, egyszer csak lemegy a nap, és vége repülésnek. Amikor szintén Börgöndrõl Sárbogárdnak vettem az irányt, 20 méter magasan nyugodtan elengedhetem a fékeket, és a továbbiakban "dülöngéssel" kormányoztam, nem kellett csukástól tartani. Egyébként a fékek elengedését - meglepõ módon - kifejezetten ajánlja a gyártó, még rosszabb viszonyok között is. Mostanáig nem is fordult elõ, hogy bele kellett volna nyúlni. Persze idõben azért résen van az ember… Elõször egy bronzkori földvárat csodálhattam meg Belsõbárándnál, majd tovább egy mesterséges csatorna mentén gólyák serege köszönti az arra repülõ vándort. Engem lenyûgöznek a betakarítás után sárgálló földek, a rajtuk szabályosan elhelyezett szalmabálákkal, ebbõl is akadt bõven. Remélem, vittem egy kis színt a kombájnosok életébe, amikor útközben a semmibõl elõtûnve megkerültem mindkét ott dolgozó gépet. A hatás nem maradt el, meg is álltak egy percre integetni. A GPS szerint idõben félúton voltam, point of return visszafordultam Sárszentágotánál.
Tapasztalatom szerint az Action kis szélben és szélcsendben is nagyon jól startolható. Eddigi 50 startomból csak három sikertelen volt, mindhármat figyelmetlenségbõl rontottam el. Elõfordult, hogy míg más ernyõvel nem tudtak felszállni a turbulencia miatt, én gond nélkül elstartoltam. Kezelhetõ, fordulékony, azt "csinálja", amit én akarok. Nagyon szeretek alacsonyan repülni, az Action pedig ideális partner ebben. Nem "kóvályog", nem inog, szinte átvágja a turbulenciát anélkül, hogy elõre vagy hátra lõne. Minél gyorsabb, annál stabilabb, azaz annál kevésbé hajlamos a csukódásra. És persze az sem mindegy, hogy az adott távot mennyi idõ alatt tudom biztonságosan megtenni.

Szöveg: Berkes Zsolt Fotók: Rákóczi Gábor







A hír tulajdonosa: Vampair.hu
http://www.vampair.hu

A hír webcíme:
http://www.vampair.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=178