Vince
Dátum: 2003. december 31. szerda, 00:00 Rovat: Motoros sárkány
Mezei Kati Ărása, Vince kĂ©peivel
Számos pilótatársával
ellentétben Ferinc Vincét évtizedekig nem foglalkoztatta komolyabban a repülés gondolata. A "hõskorban", amikor Nagykanizsán is megjelentek a
gyalogsárkányosok, tett ugyan néhány lépést az ügyben, ami abban merült ki, hogy alkalomadtán kinézett a startra.
A '90-es évek elején olvasott valahol a motoros sárkányrepülésrõl. Tervezte
is,
hogy alapĂt egy klubot akkori munkahelyĂ©n, LetenyĂ©n. Mivel azonban a
település a határsávban helyezkedik el, reménytelen vállalkozás lett
volna.
Aztán egy hideg, téli napon megfogalmazódott benne a gondolat: mégiscsak
kellene venni egy motoros sárkányt. Felesége elsõ szóra (!) áldását
adta a
tranzakcióra, Vince pedig befizetett egy Trabant motoros gépre Molnár Zolinál.
Közben a nagykanizsai reptéren felkereste leendõ "kollégáit", s
az ott tapasztaltak
hatására Rotaxra mĂłdosĂtotta a rendelĂ©st. '91 jĂşniusának elsõ napján
készült el a repülõ, Vince másnap szállt fel vele elõször,
ekkor persze még nem
önállóan. Aztán rekordsebességgel megcsinálta a kiképzést Sipos Imre oktatóval.
Rotax kontra Honda
A következõ évben Vince és navigátora - aki "civilben" a felesége volt - már indult a
nemzeti bajnokságon, és nem kis feltûnést keltve meg is nyerték azt. Rövid ideig utast is repültetett, s bár akkoriban ez a fajta tevékenység még akár
rentábilis is lehetett, megmaradt a versenysportnál.
A '92-es spanyolországi vb-n tagja volt a magyar csapatnak - a hazai ul-esek azóta sem
képviseltették magukat ekkora létszámban világversenyen.
Rotax 503-assal szerelt Racer GT-vel indult, közvetlenül a kiutazás elõtt vett hozzá egy
Hazard szárnyat, amit persze, hogy a helyszĂnen prĂłbált ki elõször. Nem igazán jött össze a dolog - Ă©s VincĂ©nek be kellett látnia, hogy az 503-assal nem is
igen fog, legalábbis az economy feladatokban biztosan nem.
- Hazatérve beszereztem egy Honda CBR 600-as hajtómûvet, és másfél éves
repĂĽlõtapasztalattal a hátam mögött nekiláttam a gĂ©pĂ©pĂtĂ©snek. Ăšgy terveztem, hogy a kĂ©sz sárkánnyal leszállás nĂ©lkĂĽl körberepĂĽlöm Magyarországot. Nem lett
belõle semmi - ma már azt mondom, hál' Istennek. Az elsõ kĂ©tszemĂ©lyes repĂĽlĂ©sem ugyanis - mit szĂ©pĂtsem - förtelmesre sikeredett. A '93-as csehországi
Eb-re inkább a régi gépemet vittem, a hondás verzió pedig végleg "elfelejtõdött".
Csehországban versenyeztem utoljára a feleségemmel; kivételesen
rossz idõjárást fogtunk ki, s õ úgy döntött, nem hajlandó többé ázni-fázni. A kanizsai csapatban találtam új navigátoromra, akinek addig nem sok repült órája
volt. El is kavartunk az elsõ közös nemzetinken, igaz, nem az õ hibájábĂłl. A '94-es lengyelországi sĂkvidĂ©ki Eb sem sikerĂĽlt sokkal jobban: örĂĽltem, hogy
egyáltalán visszataláltam a reptérre.
Navigátor és menedzser
'95-ben Tóth László lett Vince navigátora, ami új lendületet adott
a versenyzĂ©snek. Laci ugyanis nemcsak navigátorkĂ©nt, hanem menedzserkĂ©nt is kiválĂłan bevált. Sorra "hajtotta fel" a szponzorokat, Ăgy legalább rĂ©szben
szakĂthattak az addigi "saját zsebes" gyakorlattal. Rá egy Ă©vre, a bajai nemzetin már ezĂĽstĂ©rmesek lettek. Ott prĂłbálták ki elõször az akkoriban Ăşjdonságnak
számĂtĂł Delta Jet trájkot, amely mĂ©ly benyomást gyakorolt Lacira, olyannyira, hogy rögtön meg is kezdte az Ăşjabb potenciális szponzorok
"becserkészését".
Ennek köszönhetõen hamarosan saját gyöngyház szĂnĂ» Delta JetĂĽkkel emelkedtek a levegõbe.
- Ebben az évben a dél-afrikai vb-n is részt vettünk - mondja
Vince. - Már önmagában eredmĂ©nynek tekintem azt, hogy baj nĂ©lkĂĽl vĂ©gigcsináltuk a versenyt, mivel a helyszĂn nem igazán volt
biztonságos.
Mura Kupa-sorozat
A '97-as fekete év volt a nagykanizsai reptér történetében: két sárkányos életét vesztette egy
balesetben. Vincéék gépével zuhantak le, mivel azonban a motor látszólag ép maradt, a Ferinc-Tóth duó azzal indult a nemzetin. Menet közben derült ki: a
hajtómûnek csak a torka véres. A hajtókargörgõk összeszaladtak, mire a motor leállt. Ezzel véget is ért számukra a nemzeti, harminc perccel azután, hogy
elkezdõdött.
Megrendezték viszont Nagykanizsán a "debütáló" Mura Kupát, közösen a lendvai (Szlovénia) és a perlaki (Horvátország) klubbal. Ez volt az
elsõ olyan verseny a világon, melyen nagy létszámú - 31 gépes fõs - mezõny három ország légterében repült. A kupa központja aztán "vetésforgószerûen"
változott: idõvel a lendvaiak, majd a perlakiak is sorra kerültek.
Navigátor kerestetik
A törökországi I. Légi Világjátékokon
Tóth Laci egyéb elfoglaltsága miatt nem tudott részt venni, ezért átmenetileg Lukács Norbert töltötte be a navigátor szerepkörét. (A világjátékokat megelõzõ
tesztversenyen Kém Sándor ült a "jobb egyesbe", párosuk és a csapat egyaránt második lett.) Megnyerték az edzõszámot, és az elsõ versenyszámban is jó
eredményt értek el, az economy feladatnál azonban - ahogy Vince fogalmaz - eldobták a kalapácsnyelet.
- Terepre szálltunk, futótörés lett a vége. Ami
a leszállót illeti, túl sok lehetõségünk nem volt, és én sem a legjobb döntést hoztam. A világjátékok további részében rendezõként segédkeztem dr. Ordódy
Márton versenyigazgatónak.
A '98-as matkópusztai nemzetin bronzérmesek, az ugyanott megrendezett világkupán negyedikek lettek. (Úgy volt, hogy
addigra lecserĂ©lik a Delta Jetet, aztán az Ă©let máskĂ©pp hozta.) MatkĂłpuszta volt a helyszĂne a következõ Ă©vi vb-nek is, ahol Vince ismĂ©t TĂłth Lacival indult.
Nem sokkal kĂ©sõbb Lacit elszĂłlĂtotta a munkája NagykanizsárĂłl. Vince Ăşj navigátora szintĂ©n a klubbĂłl kerĂĽlt ki, Varga Zoltán szemĂ©lyĂ©ben. Elõször a 2001-es
balatonfõkajári nemzetin versenyeztek egyĂĽtt, melynek utolsĂł tĂz percĂ©ig vezettek kategĂłriájukban. Ekkor elkövettek egy hibát, ami valĂłságos láncreakciĂłt
indĂtott el. - Éppen hogy másodikak lettĂĽnk. Nem igazán örĂĽltĂĽnk neki, annál inkább a Guti-Matuska páros, akik a dobogĂł tetejĂ©n vĂ©geztek. Indultunk a
spanyolországi világjátĂ©kokon is, ahová egyĂ©bkĂ©nt - központi támogatás hĂján - csak nĂ©hányan tudtunk kiutazni. Spanyolországban vĂ©gre nem a Delta Jettel,
hanem egy könnyebb Racer GT trájkkal versenyeztünk...
Rekordrepülések
A '97-98-as év nem kizárólag a versenyzés, hanem a
rekordrepülés jegyében is telt. A Ferinc-Tóth formáció 560 kilométeres háromszög mentén sebességi világrekordot repült, mely egy adminisztrációs hiba folytán
nem "hitelesĂtõdött". A kĂsĂ©rletet 580 kilomĂ©teres háromszögön megismĂ©teltĂ©k, s 82 kilomĂ©ter/Ăłrás átlagsebessĂ©ggel ismĂ©t világcsĂşcsot állĂtottak fel - immár
hivatalosan is.
Emellett 50 kilométeres hurkon országos, 100 kilométeres hurkon újabb sebességi világrekordot repültek, utóbbit hamarosan meg is
javĂtották. Egy hĂ©t mĂşlva azonban a Varga Somogyi-Szurma páros megdöntötte azt, Ăgy a dokumentáciĂł megint csak nem jutott el az FAI-hoz.
A mai
napig érvényes viszont a 25 kilométeres egyenes mentén, oda-vissza repült 132 kilométer/órás sebességi világrekordjuk, melyet Apollo C15 szárnnyal, Rotax 582
motorral szerelt Delta Jet trájkkal "követtek el". Az 580 kilométeres világrekordot negyedik nekifutásra "hozták össze", közülük a harmadik különösen
emlékezetesre sikerült.
- A gépet természetes teletankoltuk, felszállósúlyunk 450 kilogramm körül járt. A motor egy-egy pillanatra kihagyott,
ennek azonban nem tulajdonĂtottunk jelentõsĂ©get.
Lassan emelkedtünk, majd a reptér déli végén, olyan 30-40 méteren lehörgött a motor, és nem is volt
hajlandó magához térni. Erõs merülésben kikerültük a "szembe jövõ" fát és dombot. Leszálló sehol, viszont vészesen közeledett az erdõ. Enyhe bal fordulóval
kitĂ©rtĂĽnk, ekkor azonban egy bokorsor következett. Az utolsĂł sebessĂ©gtartalĂ©kunkat kihasználva kilöktem a kormányt, Ăgy Ă©ppen csak sĂşroltuk az "Ă©lõsövĂ©nyt".
Még elrepültünk egy villanydrót alatt, aztán a reptértõl alig egy kilométerre leszálltunk. (Ahhoz
kĂ©pest, hogy rekordkĂsĂ©rletre indultunk…)
Szerencsésen megúsztuk a kalandot, a technikával egyetemben: mindössze a légcsavarból tört ki egy borsónyi darab. Mint kiderült, a motorleállás oka valami
kis maszat volt, ami eltömĂtette a karburátort. Gyorsan kijavĂtott a hibát, Ă©s másnap megrepĂĽltĂĽk a rekordot.
Európa-bajnokság Nagykanizsán
A
tavalyi Eb-nek Vince szûkebb hazája, a nagykanizsai reptér adott otthont.
- OrdĂłdy Marci e-mailben keresett meg, tudnĂ©k-e helyszĂnt ajánlani a
rendezvĂ©nynek. Hát, tudtam… Egyetlen Ă©jszaka kidolgoztam
a verseny tervezetĂ©t. A nagykanizsai önkormányzat támogatásával Eb-hez mĂ©ltĂł szĂnvonalra
fejlesztettĂĽk a repteret,
rendezõgárdánk pedig már bizonyĂtott a Mura
Kupa-sorozaton.
A felkészülési lehetõséget is nyújtó nagykanizsai nemzetit megnyerték: Zolinak ez volt az elsõ nemzeti-gyõzelme, Vincének már
a
negyedik. Az Eb-n új, négyütemû Verner motorral indultak. Az utolsó elõtti versenynapon még vezettek kategóriájukban, aztán
másnap estére lecsúsztak a
hatodik helyre. Az üzemanyagszámban elért eredményükre azonban Vince a mai napig joggal büszke:
- 6 liter benzinnel három és fél órát töltöttünk a
levegõben, ebbõl két és felet álló motorral - egy igen nehéz trájkkal és az én 100
kilogrammos pilótasúlyommal. Az igazsághoz tartozik, hogy több
csapattársam ennél is nagyobbat dobott.
Éjszakai repülés
Vince egyike volt annak a nyolc magyar pilótának, akik a világon
egyedülálló módon éjszaka, kötelékben repültek bemutatót -
méghozzá Szaúd-Arábiában, ahol az iszlám vallás törvényeit a legerõsebben tartják, illetve
tartatják be, s ahol a sportrepülés
addig lényegében ismeretlen fogalom volt.
A magyarok a helyszĂnen tudták meg: házigazdáik Ă©jszaki
kötelékrepülést terveznek bemutató gyanánt. Holott - mint ismeretes -
sem az éjszakai VFR, sem a kötelékrepülés nem jellemzõ sárkányos körökben. Az idõ is
szorĂtott: a vámbĂłl frissen kiszabadĂtott
lĂ©gi jármĂ»veket mĂ©g fel kellett szerelni fĂ©nyekkel, Ăgy a felkĂ©szĂĽlĂ©sre mindössze kĂ©t nap maradt. Mellesleg a
belterĂĽleten kiĂ©pĂtett reptĂ©r a tengertõl egy, a dzsiddai nemzetközi repĂĽlõtĂ©r egyik betoncsĂkjátĂłl kĂ©t kilomĂ©terre helyezkedett el - ez utĂłbbi egyben 200
méter "magas" plafont is ered-ményezett. Ráadásul a reprádiók egy része nem érkezett meg. A reptér közvetlen szomszédja pedig egy forgalmas út
volt.
Mivel nyolc sárkány állt rendelkezésre, a szakmai vezetés úgy döntött, hogy a két hármas köteléket egy géppár követ.
- Már a levegõben
voltunk amikor rádión jelezték, hogy csúszik a bemutatótó, mert a herceg még nem érkezett meg - meséli Vince.
- Kötelékben róttuk a köröket, mikor az
egyik géprõl félig levált a helyiek által felragasztott reklámmatrica, hatalmas légellenállást okozva az egyik szárnyon. Társunk visszaszállt a reptérre,
ahol letépték a reklámot, s egy "riadóstart" után éppen elfoglalhatta helyét a formációban. A motoros sárkányos minimális és maximális sebessége között
viszonylag kicsi a kĂĽlönbsĂ©g - ezt pedig izomerõbõl, a kormány erõteljes hĂşzásával lehet lĂ©trehozni. A kĂĽlsõ Ăven repĂĽlõ kĂsĂ©rõ gyorsan fáradt, mĂg a belsõ
az átesés határán erõlködött. Ez utóbbi - a kis sebesség és súly miatt - a levegõ minden rezdülésére érzékenyen reagált, s állandóan ki akart térni
pozĂciĂłjábĂłl.
A bemutató végül jobban sikerült, mint remélni merték. Immár rutinosan fûzték be magukat, s mindvégig egy-két méteres térközt tartva
repĂĽltek.
A következõ állomás: Anglia
Beszélgetésünkkor Vince már az angliai vb-re készült:
- A Verner motorral máig sem
"értünk össze" teljes mértékben. Nyilvánvaló, hogy az új hajtómûnek köszönhetõen az eddiginél lényegesen kisebb hátránnyal indulunk az economy számokban.
TĂ©ny viszont az is, hogy a kĂ©tĂĽlĂ©ses kategĂłriában rendkĂvĂĽl szoros a mezõny.
|
|