A motoros
sárkányrepülésnek hagyománya van a vajdasági magyar pilóták körében, de a gyalogozás
a motoros sárkányozás elõretörése és a dombok hiánya miatt
visszaesett. A siklóernyõzés
- mint mindenhol - az utóbbi években kezdett fellendülni. Versecen a legjelentõsebb,
ami az ottani dombnak és az
persze a pilótáknak köszönhetõ.
A pannon alföldön azonban csak csörléssel és vontatással
képzelhetõ el a szabad repülés. Ez a mûfaj fõként
Ónódi Miklósnak
köszönhetõen "gyûrûzött be" az országba.
A motoros sárkány úgyis reggel és estefelé
"szeret" repülni, a köztes idõ kitöltésére logikus
megoldásnak
tûntek a motor nélküli légi jármûvek, amelyek
ráadásul a hangárt és különösebb reptérrendet sem
igényelnek.
- A gyalogsárkányos
kiképzést Pedrónál csináltuk meg,
késõbb Blaumann Attila, közismert nevén Indián ismertetett
meg bennünket a siklóernyõzéssel - mondja
Ónódi
Miklós. - Gyalogsárkányos
klubunk a PiSE, siklóernyõs a pécsi Blue Sky. A gyalogsárkány-vontatás a pécsi
Szakály Lóránd és Burkus Ferenc,
valamint a becsei gyalog- és motoros sárkányos
pilóták segítségével jött létre.
Az ernyõzést inkább csak "kiegészítõ tevékenységnek"
szánták,
ma már - az általános tendenciának megfelelõn
- a kanizsai klubban is ez a domináns. A csörlõ elkészítéséhez
Kiss Tibortól kapták a legtöbb segítséget:
egy robogó meghajtását felhasználva építette meg
Miki
új rendszerû, elektrofékes csörlõjét (lepörgõs nincs is
feléjük).
Ma már négy csörlõjük van: kettõ a kanizsa-törökkanizsai
reptéren
teljesít szolgálatot, kettõ pedig hamarosan
a sándorfalvi csörlõpályán fog üzemelni. A csörlõpályánk
mellett biztonsági táborok szervezésére
alkalmas
halastó található; az elsõ ilyen tábor júliusban
lesz. A szegedi-sándorfalvi csörlõpálya mellett is van
egy bányató, amely szintén megfelel
hasonló célra.
- Ismereteim szerint ebben is újat
alkotunk, mivel Magyarországon, úgy tudom, nincs erre alkalmas terep - folytatja
Miki. -
Tavaly 173 csörlés csináltunk, volt benne ernyõ is, sárkány is. Az 5
kilométeres északnyugat-i irányú pályáról általában 6-700 méterre csörölünk,
a "rekord" 850 méter volt. Ennyit ad ki a kötél.
A klub jelenleg 23 aktív tagot számlál, a legtöbben ernyõsök.
Miki hetente háromszor szervez
"helyi érdekû"
repüléseket és lehetõség szerint "nyomott áras" túrákat
is. Nemrég például Bulgáriában, Sopotban voltak, és
a május eleji torockói bulit sem hagyták ki. A
következõ
akciójuk egy erdélyi túra lesz július 30. és augusztus
10-12. között, a Torockó-Székelyudvarhely-Sepsiszentgyörgy
"kurzuson". A program a
szokott "paraméterektõl"
- idõjárás, szélirány- és erõsség stb. -
függõen alakul, mindenesetre a tordai hasadékot és a
Csíksomlyót nem
szeretnék kihagyni. Bárki bekapcsolódhat
a számára megfelelõ helyszínen és idõpontban
(többen jelentkeztek Magyarországról is). A túra nem
a
versenyzésrõl szól (bár terveznek távrepüléseket),
szándékosan választottak berepült, kezdõ és gyakorlott
pilótáknak is megfelelõ
helyszíneket.
- Van, aki átjárhatóvá tenné a határokat - mondja Miki.
- Én inkább átrpeülhetõvé tenném õket. A július elsejétõl
bevezetésre
kerülõ román vízumkényszer azonban
újabb akadályokat gördít a szabadságunk elé...
M. K.
Fotók: Ónódi Miklós,
Ónódi-archív