Ne feledd: minden mondának van valami
alapja. Lehet,
hogy nagyon kicsi, de az én nagyapám is hasonlóan
mesélte ezt a történetet.
A Fertõ tó jobb
oldalán lévõ Kapuvár kastélyának volt
rövid ideig lakója a legendás vÃzi ember, Hany Istók. Az
erdõben talált - és 1749. március 17-én a kapuvári
templomban
megkeresztelt - nyolc év körüli fiú történetét a
szájhagyomány "kiszÃnezte".
Valamikor réges-régen - Ãgy mesélik az öregek - fönt
a
Hanyban a kapuvári halászok egy gyereket fogtak ki a
Király-tóból. Teljesen meztelen volt, mégsem fázott, mert
testét halpikkelyek
borÃtották.
Félig ember volt, félig hal, ujjai között úszóhártya feszült.
Fõtt ételt nem evett meg, kÃgyókkal, békákkal táplálkozott.
Bevitték a
kapuvári várba, s mivel nem tudták, meg
van-e keresztelve, hát megkeresztelték. A keresztapaságot
maga a tiszttartó vállalta. A keresztségben az
István
nevet kapta, s mert a Hanyban találták, elnevezték
Hany Istóknak.
Félt az emberektõl, rúgott-harapott, ha a közelébe mentek.
LegszÃvesebben a sötét folyosó zugaiban bújt meg vagy
a várat körülvevõ
vizesárokban úszkált. Késõbb már eltûrte,
hogy felöltöztessék. Akkor volt a legboldogabb, ha piros
nadrágot adtak rá.
Befogták a konyha körüli
kisebb munkákba, fát aprÃtott,
vizet hordott, sepregetett. Lassan megszokta a fõtt ételt
is, de azért, ha szerét ejthette, szÃvesebben evett
békát.
Iskolába Ãratták, ahol a mester sokszor megfenyÃtette,
mert kötekedõ, verekedõs volt.
Telt-múlt az idõ, Istókból legény lett. Volt a
tiszttartónak
egy lánya, Piroskának hÃvták, aki körül Hany Istók szÃvesen
legyeskedett, végül szerelmes lett bele. Nem csoda
hát, hogy igen
bánkódott, amikor Piroska a kezét másnak
nyújtotta, és meg is esküdött azzal a bizonyossal.
Javában állt a vigasság, amikor Hany Istók beállÃtott
a
lakodalmasokhoz és egy kendõvel letakart tálat helyezett
az asztalra. Amikor a vendégek kÃváncsian felemelték a
kendõt, a násznép nagy riadalmára
békák ugrottak ki,
kÃgyók másztak elõ a tálból.
Ekkor a hajdúk megfogták Hany Istókot és jól elverték.
Bánatában, hogy kedveskedését
félreértették, beleugrott
a Rábába és örökre eltûnt.
Kép és szöveg: Patonai Tamás