Mint az valószínûleg sokak számára ismeretes, a gödöllõi gyalogernyõsök és hátimotorosok jelenleg két egyesület közül választhatnak, és a jelek szerint a közeljövõben újabb klubbal bõvül a repertoár. A találkozó azonban minden tekintetben e szervezetek fölött állt - a fõrendezõk például eleve más mezben játszanak. - Az utolsó pillanatokig bizonytalan volt, hogy mennyien vesznek részt a rendezvényen - mondja Szabó Péter, aki jelentõs gyalogos múltat tudhat magáénak, és augusztus óta hátimotorral is repül. - Meghívásunkra elsõ körben hat-hét PPG-pilóta jelzett vissza az ország különbözõ pontjairól, és nagyjából ennyien vagyunk mi, gödöllõiek is. Márpedig a konkrét számadatok iránt erõsen érdeklõdtek az írott és az elektronikus sajtó képviselõi, illetve - éppen a várható a médiamegjelenés kapcsán - a lehetséges szponzorok is. Több cég és magánszemély a fenti rizikófaktor ellenére is hajlandó volt hozzájárulni a maga eszközeivel rendezvényhez. Szabó Peti és Tardy Tomi pedig lényegében saját zsebbõl finanszírozta meg az érdemi bevétellel legkevésbé sem kecsegtetõ projektet, különös tekintettel a gulyásra.
A résztvevõk végleges számánál csak az idõjárás volt kiszámíthatatlanabb.
- Bár a rendezvényt megelõzõ három napban mindvégig esõs, havas, borús idõjárás volt, én mindháromszor repültem - folytatja Peti. - Aztán a találkozó reggele gyönyörû kirándulóidõt hozott, az erõs szél azonban alaposan megnehezítette a dolgunkat.
Premier fõpróba nélkül
A pilóták és a rendezõk - érhetõ módon - óvatosan közelítették meg a kötelékrepülés kérdéskörét, ráadásul a fõpróbát alapból "letiltotta" az idõjárás. Aztán eljött a várva várt almulás, így napnyugta elõtt még éppen "belefért" a programba a tervezett kötelék.
- Elsõként startoltam el, és fél órán belül a teljes mezõny a levegõben volt - meséli Tardy Tomi. - Határtalan boldogsággal töltött el, amikor az utolsó társam is felszállt. A legszívesebben kiabáltam volna. Én voltam fent a legtovább, majd' lefagyott a kezem, ezt azonban egyáltalán nem bántam. Tizenhat magyar hátimotoros volt egyszerre a levegõben - amire mostanáig nem volt példa, így ez a repülés egyfajta nem hivatalos hazai rekordként is értelmezhetõ. Az persze vitatható, hogy a formációt mennyire lehetett zártnak nevezni. Legyen elég annyi, hogy e tekintetben kísértetiesen emlékeztetett egy néhány évvel ezelõtti, matkópusztai sárkányos kötelékrepülésre. Egyéb vonatkozásban viszont többek között azért sem, mert Gödöllõ környékén nincs az átstartolást és a légifotózást elviekben kizáró objektum. (Az említett - nem feltétlenül publikus - sárkányos köteléknek valószínûleg többen hallották hírét annak idején. Az esetleges további érdeklõdõknek legfeljebb négyszemközt, szóban vagyok hajlandó beszámolni a részletekrõl.)

Gíbert Miki a Back Bone tolóerejét teszteli.

Ambrózy Peti a Miniplane-nel.

- A biztonságot szem elõtt tartva ötfõs csoportokban, illetve 50 és 200 méter között különbözõ magasságokban repültünk - fûzte hozzá Tardy Tomi. - A jövõben viszont változtatni kívánunk ezen a koreográfián, mivel egy 200 méteres körben minden további nélkül elfér tíz-húsz hátimotoros. Az 50 méteren repülõket a városból már nemigen látták.

Magánakció - legális keretek között
Szerencsére - és persze az elõzetes beharangozónak köszönhetõen - a civilek a reptérre is "begyûrûztek". Igaz, sokan közülük feladták a mind kilátástalanabbnak tûnõ küzdelmet a 0 °C körüli hõmérséklettel, de a kötelékrepülés idõpontjára lassan "visszaszivárogtak".
Szabó Petiék máris hasonló találkozó szervezésén gondolkodnak; ennek persze inkább a következõ szezonban lesz realitása. Szeretnék, ha az ilyen és ehhez hasonló összejövetelek hagyománnyá válnának, akár különbözõ bázisokon megrendezve, akár "összevont" formában - ez majd idõvel letisztul. (Gödöllõ egyébként mostanra valóságos "nagyhatalommá" nõtte ki magát, persze PPG-léptékben.) Minden esély megvan arra, hogy a hátimotoros tábor jövõre akár háromszorosára növekedjen; a következõ rendezvényeken várhatóan nemcsak a megszokott "kemény mag" vesz majd részt. Ami önmagában nagyon jó, Tardy Tomi és mások szerint viszont célszerû lenne a jelenleginél szervezettebb formában "üzemelni":
- Aki nem tagja az MRSZ-nek, nyilván klubtag sem lehet, következésképpen kimarad az információáramlásból. S mivel a hátimotorozás bizonyos szempontból úgymond "lazának" nevezhetõ - bepakolom a cuccot a kocsiba, kimegyek a rétre és mindenféle asszisztencia nélkül felszállok -, néhányan hajlamosak a "járulékos" dolgokat - úgymint pilótavizsga, repbiztonság, biztosítás stb. - is lazán kezelni. Tartok tõle, hogy az ilyesfajta partizánakciók elõbb-utóbb a sport jövõjére is kihatnak; elég, ha csak a szabályozást említem. Ez pedig egyikünknek sem jönne jól... Az MRSZ-tagdíj pár ezer forint, és ha ne adja Isten, bármi történik, mégiscsak egy szervezet áll az ember mögött. A pilótavizsga sem ördöngösség, még érettségi sem kell hozzá...
Köszönet: Both Lajos reptérparancsnoknak, aki a PPG-sek rendelkezésére bocsátotta a gödöllõi repteret és áramot biztosított, a Red Bullnak, a Ballentine's Finlandia Vodkának, illetve azon belül Kocsi Tibornak, Szûcs Péternek, a gödöllõi Csuhás Bt.-nek, valamint a szintén gödöllõi C-PLAY DISCO-nak.

A "Rekorderek": Ambrózy Péter, Balázs Róbert, Berkes Zsolt, Farkas Tibor, Galambos Ferenc, Gibert Miklós, Gyurcsó Attila, Kiszel István, Kovács Gyula, Nagy Tamás, Rozsnyói Ferenc, Szabó György, Szabó Péter, Szabó Tamás, Szakolczi Norbert, Tardy Tamás, Traub József

Edina

Szabó Peti

Tardy Tomi