Ultrakönnyû Repülõ Világbajnokság - Új idõk új osztályai
Dtum: 2003. december 30. kedd, 11:11
Rovat: Merevszárnyú UL


Szanati Pál írása, fotók: Szilágyi archív
Ferinc Vince a Madártoll elõzõ számában leírta a helyszínt, szerénysége azonban visszatartotta attól, hogy összehasonlítsa a körülményeket a nagykanizsai Európa-bajnokságéval.




Jobb szélen a szerzõ.
Nyugatnak indultunk Szilágyi Józsi barátommal, aki tizenhat órát levezetett, és megérkezve azt hittük, hogy 180°-ot tévedtünk. Leszámítva a botkormányos illemhelyet, a körülbelül 100 emberre jutó két zuhanylehetõséget, az áramfejlesztõ (!) éjjeli leállását, igazán "európai" körülmények között éreztük magunkat. A roncstelep mellett volt még sok üregi nyúl, valamint kukoricás, amely a verseny végén játszott fontos szerepet.
Én a Q'TAY FLY Repülõklub, Sárvár képviseletében mint technikai kísérõ voltam jelen. A klub Helmut Stern vezetésével biztosította a hat résztvevõ csapat számára a gépeket. A versenyszámok, melyeket Sir Richard kitalált, igazi hátimotoros feladatok voltak. A mi majdnem 400 kilogrammos és 50 kilométer/órával repülõ gépeink nem voltak igazán összemérhetõk a késõbbi gyõztes


A magyar csapat: Szilágyi Krisztina, Szilágyi József és felesége, Kocsis István és Vargyai Lívia
orosz páros egyszemélyesbõl átalakított, hagyományos ernyõvel repülõ gépével (például szlalomban a pontok távolsága). Talán az óvásokban kellett volna jobbnak lennünk - volt, hogy a marshall (orosz) segített elstartolni kissé túlterhelt gépüknek, nekem meg szólt, ha ernyõterítésben segédkezni akartam. Az idõjárást sárkányos szemmel jellemezte Vince - nap, esõ, viharos szél -, mit tehetnék hozzá ernyõsként?
Talán még hab a tortán, hogy mindig a kétszemélyes paratrájkok versenyszáma volt az utolsó. Általában zseblámpa kellett ahhoz, hogy a feladaton kívül a sárga trikós marshallokat is megtalálhassuk, akik illõ távolságból, a sötétben pontoztak.
A végére a kukorica is megérett, és azt megsütve egy szívélyes meghívásra cseh barátainkhoz látogattunk, a többiekkel együtt. Itt megosztották velünk kilenc hordó sörüket - a gyorsítót nem számolva -, majd egy kölcsön gitárral alkalmi formációt alakítottam a házigazdákkal, fergeteges hangulatot teremtve.
Végül hosszú késéssel, egy kimustrált teherautó platójáról (nem mindig mûködõ hangosítással) kihirdették a gyõzteseket. Egyes paratrájkban és párosban is orosz gyõzelem, Helmut Stern-Olivia Zechner ezüstérmes, ukrán barátunk, Ruszlán bronzérmes, a


A Szilágyi duó
Kocsis István-Vargyai Lívia duó negyedik, Szilágyi József lányával, Krisztivel ötödik, hatodik a svájci team és végül az izraeli csapat. A gyõztesek himnuszát Ruszlánéknak élõben énekelve kellett elõadni, mert a rendezõknek ez nem sikerült. Szépséghiba
(-tapasz): a szövege a régi szovjet himnusz volt. Mindazonáltal felejthetetlen élmény volt, ahogy az ég egy termikszámban tele volt szebbnél szebb ernyõkkel, és élvezhettük a verseny utáni "levezetõ" wingovereket, méghozzá az igazi profiktól.




Készülõdés a felszálláshoz


Két versenyszám között







A hr tulajdonosa: Vampair.hu
http://www.vampair.hu

A hr webcme:
http://www.vampair.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=103