Hátimotor Hátimotor Motoros sárkány Kezdőlap Merevszárnyú UL Forgószárnyú UL Műrepülés Videók Galéria

Version francaise Versiunea în româneste
 
Merevszárnyú UL

Alföld Kupa Ultrakönnyű Repülő Verseny & Magyar Nemzeti Bajnokság S


Mezei Kati írása, Kiri Zsolt fotóival

Közel tíz éve annak, hogy utoljára nemzeti bajnokságot rendezett a Délvidéki Aero Club Sárkányrepülő Szakosztálya. Első körben most sem nemzetiben gondolkodtak: Alföld Kupa címen könnyített - akár jelvényszerzéssel is összekötött - versenyt terveztek, főleg újoncok és kevésbé rutinos pilóták számára, akik a legritkább esetben szerkesztenek útvonalat a levegőben. S mivel a klubok nem tolongtak a nemzeti rendezési jogáért, elvállalták azt is, aztán a balástyai tragédia miatt kénytelenek voltak "rászervezni" az Alföld Kupát. A feladatkiírásnál már az angliai világbajnokság "lebegett" a szemük előtt.

Nem mellékesen ezt volt az első GPS-értékelésű hazai ul-nemzeti - ami minden bizonnyal "továbbgyűrűzik" majd, megkönnyítve a lebonyolítást, ugyanakkor számos megoldandó kérdést vetve fel.

Bár az időjárást néhány zivatar elcsúfította, a verseny során öt feladatot repült meg a mezőny, sőt a válogatott keret tagjai egy hatodikat is kaptak versenyen kívül. Újdonságot jelentett, hogy a két precíziós leszállásból az egyiket időre, azaz kerek percre kellett végrehajtani - már másodpercnyi eltérés is pontlevonást "eredményezett". Általános navigációs feladatból kettő rendeltetett. A harmadik, "fakultatív" navigációs szám során nehezen azonosítható fotókkal súlyosbított, madárra emlékeztető útvonalat repült a vb-különítmény és néhány önként jelentkező. (Lényegében a vb-lista egyik feladatának dél-magyarországi adaptációjáról volt szó. Az angolok pályája ugyan nem madarat, hanem kengurut formázott, ez azonban nem generált zoológiai vitát.) A repertoárból természetesen a termikszám sem hiányzott, ami egyébként elég küzdelmes volt a rossz idő miatt. Rablóból lesz a legjobb pandúr, szokta mondogatni a feladatkiírás apropóján Rabnecz Gábor. A nemzeti versenyszámai Bajusz Huba lelkivilágát tükrözték. Huba - lévén maga is sikeres versenyző - jól ismeri a pilóták gondolkodásmódját, a feladatokat tehát éppen bizonyos mechanizmusokra, beidegződésekre apellálva "csavarta meg", mégpedig igen talá-lékonyan. Egy ízben például hamis fotóval "vezette meg" a mezőny nagy részét. A szélmalomharc nevet viselő számban a nyolc fotó egytől egyik szélmalmot ábrázolt - amelyek annyira azért nem különböznek egymástól, mint ahogy környezetük sem mutat markáns eltéréseket. Fotótémát adott továbbá a pusztaszeri vasútállomás épülete is. Ezzel csak az volt a baj, hogy a síneket harminc éve felszedték - a pilóták pedig értelemszerűen éppen ezek alapján keresték a "bakterházat".

Új felállás
Thuróczi Endre háromszor nyert világbajnokságot az együléses hajlékony szárnyúak kategóriájában. Mondogatta is egy ideje, nem kísérti tovább az Istent, Angliában inkább kétülésesben indul. Molnár Zolitól kapott alkatrészekből meg is építette XP szárnnyal szerelt, kétszemélyes versenytrájkját. Kézenfekvő lett volna, hogy egyik klubtársát ültetesse maga mögé, a dunaújvárosiak azonban szóló repülésre "szakosodtak".
Felmerült Vörös Gyula neve, ő azonban megbetegedett, így Thuró még a nagykanizsai Ford Kupán is régi, jól megszokott kategóriájában indult. Itt találkozott Matuska Pállal, aki szintén elvállalta volna a navigátorságot, de a nemzetire más elfoglaltsága miatt nem tudott elmenni. Maga helyett Guti Gábort ajánlotta, akinek éveken át navigátora volt, s akivel több világrekordot "követtek el".
Gábor már a "jobb egyesben" - pontosabban Thuróczi mögött - versenyzett Szegeden. Nem rázta meg a megváltozott felállás; saját bevallása szerint nem kellett sokat hozzátennie Thuró teljesítményéhez. A jelek szerint kölcsönösen jól választottak: a Thuróczi-Guti formáció nemcsak a kétülésesek kategóriájában, hanem az abszolút értékelés szerint is elvitte a pálmát, sőt, a második versenynap abszolút győztesének járó Hideghéthy Kupát - mellyel a rendezők a sárkányrepülés meghatározó személyiségéről, Tatiról kívántak megemlékezni - is megnyerték.
Rabnecz Gábor esetében ezúttal is egyszerre "csúcsosodott ki" a méhész- és a versenyszezon. A felkészülést, mint olyant, nagyjából el is felejthette. (A helyzet egyelőre nem is változik, könnyen lehet, hogy legközelebb a vb helyszínén száll fel.) A Huba-féle feladatkiírással elégedett volt: minden fotó pontosan ott volt, ahol lennie kell, azaz a kurzuson - ami mellesleg a korrekt értékelés s ezzel a versenyzés alapja is. Az objektumok általában takarásban voltak: aki csak 100 méterre letért az útvonalról, már nem láthatta azokat. Éppen az ilyen és ezekhez hasonló nehezítések miatt Rabinyó - tőle szokatlan módon - négy fotó mellett is elment a "madárfeladatban". A termikszámban pedig a GPS "buktatta le": mint kiderült, körülbelül 250 méterre "kiment" a megadott légtérből, ami 20 százalékos pontlevonást jelentett számára. A fentiek ellenére Európa- és világbajnokunk most is a dobogó tetején végzett a maga osztályában. A sorban a debreceni Smidróczki Zoltán követte, akinek ez volt élete negyedik versenye volt. Már a tavalyi szezonban is feltűnést keltett: a Viharsarok Kupa után a Bazul Kupát is megnyerte együléses kategóriában. Idén pedig a Ford Kupán és most a nemzetin is második lett. Mint elmondta, különösebb versenytaktikája nincs - sokkal inkább a lendület, mint a győzni akarás viszi előre.

Árulkodó Júdás
A GPS megjelenése várhatóan új alapokra helyezi az ultrakönnyű repülést, legalábbis versenyzés tekintetében. A GPS ugyanis - Thuró szavaival élve - árulkodó Júdás. Lerántja a leplet egyebek közt a köröző vagy visszaforduló pilótákról. Az időkoptatásnak e két válfaját eddig is tiltotta a Sportkódex, mivel azonban az gyakorlatilag ellenőrizhetetlenek voltak, semmilyen módon nem szankcionálta azokat. Ennek megfelelően a mostani nemzetin sem büntették az ilyesfajta "időtaktikai megoldásokat" - ez azonban feltehetőleg már nem sokáig lesz így. A GPS-t bevetve bizonyítható vált az is, ha a pilóta akár csak kismértékben is kirepült a meghatározott légtérből (lásd Rabinyó). Mivel a Sportkódex erről sem rendezik, a sportbizottság 20 százalékos pontlevonást alkalmazott áthidaló megoldásként. Nyilvánvaló azonban, hogy előbb-utóbb (de inkább előbb) számos szabálymódosításra lesz szükség. Mindemellett a GPS új feladatok kidolgozását is lehetővé teszi.
- Mi nem kísérleteztünk ilyesmivel, már csak azért sem, mert a vb-n is hagyományos versenyszámokat írnak ki - magyarázza Balázs Gábor versenyigazgató.
- A GPS-nek köszönhetően rengeteg információ állt rendelkezésünkre; ezeket nyilván meg kell majd szűrni a kezelhetőség érdekében. Az ultrakönnyű repülésre egyelőre nem dolgoztak ki GPS-es pontozóprogramot, ami a mi dolgunkat megnehezítette, mivel a loggerből "kivett" adatokat át kellett vinni az Excel-táblázatba. Némi vitához vezetett, hogy a szkennelt, illetve fénymásolóval sokszorosított papír alapú térkép pontosság tekintetében elmaradt az értékelés során használt elektronikustól. Adott esetben néhány milliméteres eltérés is pontveszteséget jelentett. Szó van arról, hogy a versenyzők az elektronikus térképről készült printet kapják majd kézhez - ez talán már elég pontos lesz. Thuróczi Endrének is van egy javaslata:
- Érdemes lenne a feladat megkezdése előtt kimenni a fotópontokra egy GPS-sel, és ha a koordináták nem egyeznek a papír alapú térképen lévőkkel, korrigálni kell azokat. Dacára a megoldásra váró problémáknak, nem kétséges: a GPS-é a jövő, nemcsak a korrekt értékelés, hanem a rendezési költségek leszorítása okán is. Alkalmazásával ugyanis jóval kisebb létszámú humánerő-állományt kell alkalmazni, etetni (és főleg itatni), sőt az sem kizárt, hogy ugyanaz a személy egyidejűleg versenyző és rendező is lehessen.

Hideghéthy József, Tati
(1933. március 3.-1994. október 11.)
Nem véletlen, hogy az "öreg" motoros és gyalogsárkányosok szinte kivétel nélkül ismerték Hideghéthy Józsefet, vagy ahogy mindenki szólította, Tatit. Tati vitorlázórepülőként kezdte a rossz emlékű ötvenes években, majd '56-os szerepvállalása miatt évtizedekre kiszorult a sportrepülésből. '85-ben tért vissza, ekkor már motoros sárkányosként. "Sima" pilótából hamarosan oktató, majd vontatópilóta lett. Emellett - mérnökember lévén - a műszaki vezetői feladatokat is ellátta a DAC Sárkányrepülő Szakosztályában, sőt gépépítéssel is foglalkozott.
Nyugdíjasként is hihetetlen energiával és intenzitással dolgozott a repülésért. Ha jó volt az idő, az első hívó szóra ment oktatni, mint ahogy a gyalogsárkányversenyeken is minden tőle telhetőt megtett a "vontatmányok" érdekében. Sokan a '90-es években népszerű - azóta sajnos megszűnt - Balaton csillagtúrákról ismerték. 1994-ben tragikus balesetben vesztette életét.

Eredménylista

Együléses hajlékony szárnyú kategória:

1. Rabnecz Gábor (Dunaferr) 3270 pont
2. Smidróczki Zoltán (Debreceni Könnyű repülő Klub) 2969 pont
3. Horváth István (Dunaferr) 1996 pont

Kétüléses hajlékony szárnyú kategória:
1. Thuróczi Endre-Guti Gábor (Dunaferr-Békéscsabai Rk.) 3155 pont
2. Kovács Aurél-Mészáros Tamás (Szegedi Repülő Egyesület) 2894 pont
3. Ferinc Vince-Varga Zoltán (Nagykanizsai Repülő Klub) 2779 pont



 
Belépés
   

Kapcsolódó linkek
   

Hír értékelése
   

Parancsok
   

Tartalomkezelő rendszer: © 2004 PHP-Nuke. Minden jog fenntartva. A PHP-Nuke szabad szoftver, amelyre a GNU/GPL licensz érvényes.
Oldalkészítés: 0.01 másodperc