Elkezdõdtek az edzések a 2014-ben Dunaújvárosban megrendezendõ UL Világbajnokságra. A pilonkerülgetõs számok külsõ szemlélõ számára egyszerûnek tûnnek, a hétköznapi (netán hétvégi) ...
...motoros ernyõs akkor lepõdik meg elõször, amikor az elsõ pilon közelĂ©ben el akar hĂşzni, pláne ha azt körbe akarja repĂĽlni egy tĂşldöntött fordulĂłval. Feltevõdött bennem a kĂ©rdĂ©s, hogy kinek is ajánlhatĂł ez a sportág, ki az, akinek esĂ©lye lehet, hogy bajnok legyen, ne csak a repĂĽlĂ©st magát, hanem a gyõzelmet is Ă©lvezze? A legelsõ kĂ©rdĂ©s azonban: ki az, akit oda szabad engedni a pilonok közelĂ©be? Ha már repĂĽlt vagy száz Ăłrát valaki Ă©s kezdi Ă©rezni, hogy Ă©l az ernyõ a feje felett, már fel is teheti magának a kĂ©rdĂ©st. És ha már feltette, akkor jĂł esĂ©llyel ott a helye a rajtlistán, hacsak nem a dobogĂłn. A nagy kĂ©rdĂ©s az, hogy a verseny szelleme mennyire teszi veszĂ©lyessĂ© az illetõ számára ezt az egyĂ©bkĂ©nt sem veszĂ©lytelen tevĂ©kenysĂ©get. A harcra kĂ©szĂĽlĂ©s, a párbaj, vagy ki tudja, talán a beavatási rĂtusok, a ma ismert versenyzĂ©s elõzmĂ©nyei, olyan õsi, az ösztönvilágban gyökerezõ motĂvumok, amik nem mindig a legjobbat hozzák ki az emberbõl. Kiben mi van ott, abbĂłl. Az Ă©szlĂ©ny, a civilizált, konformista Ă©nĂĽnk valĂłszĂnĂ»leg biztonságosabb, egyben megalkuvĂł Ă©s sunyi. A mentõernyõ is ilyesmi: egy bizonytalan, (hogy ne mondjam: gyáva) pilĂłta számára többlet biztonságĂ©rzet forrása lehet, ami repĂĽlĂ©sĂ©t kiegyensĂşlyozottabbá, lazábbá, biztonságosabbá teheti, mĂg egy forrĂłfejĂ», bevállalĂłs pilĂłta hamis biztonságĂ©rzetet kap tõle, ami csak tovább növeli rizikĂłfaktorát. Maradjunk annyiban, hogy az, aki hajlamos rá, hogy kĂĽlönleges alkalmakkor, (fõleg, ha kamerák Ă©s rivaldafĂ©ny hergelik), fitogtassa kĂ©pessĂ©geit, aki közönsĂ©g elõtt vagy bandában többet szokott villantani, mint amit „normál” körĂĽlmĂ©nyek között bevállalna, jĂł esĂ©llyel megnöveli az esĂ©lyĂ©t annak, hogy pĂłrul járjon. A sikeres versenyzõ nem prĂłbálkozik olyasmivel, ami edzĂ©s során mĂ©g nem sikerĂĽlt, nem számĂt a versenyhangulat okozta többletre, bármennyire is stimulálĂłan hasson rá a közönsĂ©g bátorĂtása. KivĂ©telt kĂ©pez az az eset, amikor ennek a rizikĂłnak a vállalása nem jár többlet veszĂ©llyel. Ilyen az, amikor a hosszĂştávfutĂł az utolsĂł kilomĂ©tereken sprintel egy isteneset. Ha kifullad, akkor is beĂ©r, jĂł esĂ©llyel ugyanazzal a helyezĂ©ssel, mintha vĂ©gig egyenletes tempĂłban futott volna. A sikeres akkrĂł pilĂłták azonban soha olyat nem mutatnak be közönsĂ©g elõtt, amit már alaposan be ne gyakoroltak volna. Az, aki uralni tudja az adrenalin-áramlás okozta ösztön-tĂşltengĂ©st, nagyobb biztonságban van. Az extrĂ©m sportokban legalábbis. Hogy a magánĂ©letben ez a dolog mennyire jön be, az egy másik törtĂ©net. Persze az öreg-nek tervezett pilĂłtákat is Ă©ri meglepetĂ©s, de ennek az esĂ©lye kimutathatĂłan kisebb. Van olyan is, aki versenyhelyzetben blokkol, vagy kĂ©pessĂ©geinek csak töredĂ©kĂ©vel gazdálkodhat, ez is alkati kĂ©rdĂ©s. Az ilyen beállĂtottságĂşak számára nem biztos, hogy jĂł ötlet a versenyzĂ©s, lehet, hogy mĂ©g a repĂĽlĂ©s sem. VĂ©szhelyzetben ugyanis nem szerencsĂ©s, ha valaki leblokkol, vagy bepánikol.Más kĂ©rdĂ©s, hogy egy jĂł edzõ kĂ©pes oldani ezeket a görcsöket, a sport által Ăgy sokat javulhat az illetõ helyzete, Ăşgy összessĂ©gĂ©ben, nem csak ebben a lĂ©gi kĂ©rdĂ©skörben. Nos, ha ezeket a kĂ©rdĂ©seket õszintĂ©n megválaszoltuk, Ă©rezzĂĽk már, hogy Ă©lvezet vagy frusztráciĂł forrása lesz-e a repĂĽlĂ©s, netán a termĂ©szetes szelekciĂłnak adnánk extra esĂ©lyt. Ha meggyõzõdĂ©s az, hogy tĂşl lehet Ă©lni, Ă©rdemes latolgatni a gyõzelem esĂ©lyeit, pontosabban feltĂ©teleit is. Hát persze, van egy elvárt minimum tudás-szint. Meg kĂ©szsĂ©g is. De mĂ©g fontosabbak a következõek, alighanem ebben a sorrendben: 1. A tanulás, a fejlõdĂ©s kĂ©pessĂ©ge. Az, hogy egy mozdulatot, egy fogást, egy trĂĽkköt könnyedĂ©n, spontán mĂłdon ellopjon, elsajátĂtson, szakzsargonban: interiorizáljon valaki. Ez egy az empátiával összefĂĽggõ adottság, rá kell tudni hangolĂłdni az oktatĂłra, vagy akár a másik versenyzõre (akit lekoppintunk), vele egyĂĽtt kell tudni rezegni, rádiĂłs analĂłgiával: ott kell tudni lenni figyelĂ©sen az õ frekijĂ©n, Ă©s ami nagyon fontos: vĂ©telen. Igen, ez roppant lĂ©nyeges. Mai világunkban, ahol jĂłl felfogott ĂĽzleti Ă©rdekek miatt az egyĂ©n egoját a marketinges szakemberek jĂł alaposan megnöveltĂ©k, hogy mindenfĂ©le szir-szart el lehessen adni neki jĂł pĂ©nzĂ©rt (mert megĂ©rdemli) hajlamosak vagyunk rá, hogy vĂ©tel helyett adáson legyĂĽnk, gyakran ragad be az adĂł (PTT) gomb, Ă©s ilyenkor az elnyomja a vĂ©telt. Más szavakkal: nem az a fontos, hogy megmutassuk, hogy mi milyen pengĂ©k vagyunk, hanem az, hogy más pengesĂ©gĂ©t ellessĂĽk. 2. A fegyelem, a mĂłdszeressĂ©g Ă©s rendszeressĂ©g kĂ©pessĂ©ge. Ebbõl adĂłdik a precizitás, az igĂ©nyessĂ©g. Aki tĂzszer egymás után leszáll ugyanarra a pontra, vĂ©gig tudja hĂşzni a lábujja hegyĂ©t a fĂĽvön vagy száz mĂ©teren, vagy egĂ©sz egyszerĂ»en: akinek mindig elsõ rántásra pöccen-röffen be a motorja, mert mĂ©g vĂ©letlenĂĽl sem kokszos vagy világos a gyertyakĂ©pe, hanem mindig õzbarna: hosszĂş távon mindig elõnyben lesz a zseniális de szeleburdi Ă©s szĂ©tszĂłrt versenyzõhöz kĂ©pest. 3. A testalkat. Tetszik, nem tetszik, nem vagyunk egyformák, nem szĂĽlettĂĽnk egyenlõ esĂ©lyekkel. TestĂĽnk egyben szellemi-lelki adottságainknak, isteni áldásnak vagy hordozott átkainknak a kirakata. TestbeszĂ©dĂĽnk sok esetben többet mond valĂłs Ă©nĂĽnkrõl, karmánkrĂłl, mint amennyit szeretnĂ©nk. A repĂĽlĂ©sben a kis testtömeg alapvetõ elõny. Ezen nincs amit rugĂłzni, ez van. Manapság, amikor szempont, hogy minĂ©l több termĂ©ket be lehessen dobálni az emberi testbe, mint egyfajta önjárĂł komposztba, ez nem könnyĂ». Ha most összeeskĂĽvĂ©s elmĂ©letet akarnĂ©k gyártani, azt mondanám, hogy azĂ©rt hizlalnak minket egyre több Ă©s egyre gyanĂşsabb nagyipari takarmánnyal, hogy a kĂ©sõbbi korokban jĂł sok nyersolajat lehessen kitermelni földi maradványainkbĂłl. Viccet fĂ©lretĂ©ve: elĂ©g ha Matthieu Rouannet, Alex Matheos vagy SzabĂł Edina tömagadatait megnĂ©zzĂĽk, egyĂ©rtelmĂ»: zsokĂ©k elõnyben. A kis testalkattal jellegzetes mozgáskultĂşra jár, egyfajta anti-mackĂłs jelleg. Az ilyen alkat inkább valĂł levegõbe, mint a kosárlabdás, az amerikai focista vagy a szumĂł. Piknikus, melankolikus, de lehet, hogy mĂ©g a nehĂ©zatlĂ©ta testalkatĂşak is: ez nem a ti bulitok. Maradt az agilis, szangvinikus emberke. Fontos mĂ©g, hogy ĂĽgyes legyen.
A jĂł mozgáskoordináciĂł, az bizony nem mindenkinek adott. BorzasztĂł, de ez van. Van aki lelkesen Ă©s szorgalommal fog Ăłrákon át harcolni, hogy fĂ©lig, pár másodpercre felhĂşzzon egy ernyõt, a másiknak meg magátĂłl feljön a feje fölĂ© Ă©s ott Ăşgy áll meg, mintha a világ legtermĂ©szetesebb dolga volna. SzĂ©gyellem, de elmesĂ©lem: nekem nagyon nehezemre esik a szemĂ©be mondani valakinek, hogy bĂ©na, kár erõlködnie, a repĂĽlĂ©s számára mindig csak frusztráciĂł Ă©s veszĂ©ly forrása lesz. Ha ilyen csillogĂł szemĂ», de repĂĽlĂ©sre alkalmatlan növendĂ©kkel hozott össze a sors, pár Ăłra idõpocsĂ©kolás után inkább adtam neki egy ernyõt Ă©s hagytam kĂnlĂłdni egymagában, amĂg meg nem unta a szĂvást. Ha mĂ©gsem, akkor abban maradtam vele, hogy majd hĂvom, ha lesz Ăşjra alkalmas idõjárás a gyakorlásra, s valahogy sose lett… Az ilyenek nĂ©ha feltĂ»ntek más klubokban, oktatĂłknál, akik nem ritkán Ă©ltek a lehetõsĂ©ggel, hogy legalább eladjanak nekik valami hasznavehetetlen felszerelĂ©st, Ăşgyis mindegy alapon. Én Ăşgy döntöttem, hogy ha valakit nem tartok alkalmasnak, Ă©rettnek vagy Ă©rdemesnek az Ă©gi sĂ©tafikálásra, nem verem költsĂ©gbe. Nem is szerettek ezĂ©rt. Ezzel ellentĂ©tes oldalon, találkoztam az elmĂşlt tizenöt Ă©vben rengeteg „madáremberrel” is. SzemĂ©lyes tapasztalatom, hogy az „ĂĽgyes” pilĂłták, akik fáradozás nĂ©lkĂĽl, azonnal el tudják sajátĂtani a jĂł mozdulatot, mozgássort, akik nem tĂ©továznak, jĂłl idõzĂtenek, satöbbi: rendelkeznek egy icipici „mellĂ©khatással”. Egy idõ után ki szokott derĂĽlni legtöbbjĂĽkrõl, hogy nem csak ĂĽgyesek, de ĂĽgyeskedõk is. Más szĂłval: tisztában vannak „mozgás IQ”-jukkal, azzal, hogy jobb kĂ©pessĂ©gekkel rendelkeznek az átlagosnál Ă©s termĂ©szetesnek Ă©rzik, hogy ez számukra egyfajta feljogosĂtás arra, hogy a társadalom fölĂ© helyezzĂ©k magukat, annak a játĂ©kszabályait magukra ne tartsák Ă©rvĂ©nyesnek vagy legalábbis kötelezõnek. Röviden Ă©s velõsen: nem jelent gondot számukra a csalás, lopás, hazudozás. A versenyzõk soraiban is van ilyen, õk szoktak mindenfĂ©le hĂłkuszpĂłkuszos magyarázatokkal szolgálni arra, hogy pont miĂ©rt nem õk nyertek. Ă•k azok, akik laikusoknak, kezdõknek szoktak szakĂ©rteni, majd rájuk sĂłznak, „csak most, csak neked, soha vissza nem tĂ©rõ” alapon, áron felĂĽl egy olyan versenyernyõt, amivel az illetõ simán meg tudja ölni magát. De ne menjĂĽnk el nagyon mĂ©lyen a konyhai lĂ©lektanba, itt már a pszichopatákkal kezdtĂĽnk foglalkozni, elĂ©gedjĂĽnk meg azzal, hogy tudomásul vesszĂĽk: ez a kategĂłria is lĂ©tezik, pont. A kĂ©t vĂ©glet között pedig rengeteg árnyalat. Mind alkalmas Ă©s esĂ©lyes. A tehetsĂ©g Ă©s a gyakorlás szorzata állandĂł. Ha az egyikbõl kevesebb van, lehet mĂ©g a másikkal pĂłtolni. Van mĂ©g valami, amit nem szabad figyelmen kĂvĂĽl hagyni: a szerencse. A bolondokĂ© Ă©s a rutintalanokĂ©. Gazdálkodni kell azzal is. És vĂ©gĂĽl: a fizikai kondĂciĂł. Azzal nem lehet alkudni. nemcsak a motor cipelĂ©se Ă©s felvĂ©tele, a starthelyen valĂł tĂ©blábolás teljes felszerelĂ©sben, majd a start, hogy a pilonkerĂĽlgetĂ©s testileg megerõltetõ voltát ne is emlegessĂĽk: csak jĂł bõrben Ă©rdemes prĂłbálkozni. De akit mindezidáig nem sikerĂĽlt elriasztani, azt várjuk Budaörsön, hogy meggyõzõdhessĂĽnk rĂłla: helye van a pĂłdiumon.
Augusztus 29.-31.-e között megmérettetés lesz Dunaújvárosban, a 2014-es VB selejtezõje. Ha Budaörs nem alkalmas valakinek edzés és/vagy ismerkedés céljaiból, legalább oda tegye tiszteletét.
Szöveg és képek: Szabó György