Eddig csak nagyot mondó pilóták színes beszámolóiból volt valami halvány elképzelésem a mostanra már hagyományosnak mondható One-Two-Fly szervezésû horvátországi túrák szépségérõl.
Idén végre minden adott volt a személyes tapasztalatgyûjtéshez: repülõeszköz, idõjárás és nem utolsó sorban 4 nap szabadidõ. Most már én is tudok nagyokat mondani. Ez itt a sztori röviden:|
|
1. nap: LHTL-LHSM-LDVA-LDZE-LDPM, 514km, 5ó 30p
Reggel fél nyolckor hangárnyitásra már Tökölön vagyok, cuccaimat belehányom a gépbe (ez még mindig a piros MTOsport), szkafander fel és 08.10-kor indulás. Az elõzõ napok zivataros idõjárása enyhülni látszik, de a hõmérséklet még ilyenkor alig kúszik fel 13 fok fölé. Fél 10 körül le is érek Sármellékre, jó, hogy 9-et beszéltünk meg a találkozóra a fertõszentmiklósi csapattal, de semmi gáz, mert még így is várunk vagy egy órát az indulásig. 6 giróból és 5 merevszárnyúból álló kötelékünk szuper szabályosan, repülési tervvel vág neki a Sármellék-Zágráb szakasznak. Kilépve Magyarországról, Zágrábhoz közel ér az elsõ és egyben utolsó hidegzuhany.
 |
Nem zivatarra kell gondolni: a horvát irányítókkal folytatott kaotikus rádiózás eredményeként alacsony katonai repülésekre hivatkozva egyszerûen visszafordítanak Magyarországra. Ilyen könnyen azért nem adjuk fel, Varazdinon szállunk le, ahol szerencsésen túlesünk a vámkezelésen is. Az idõjárás délebbre nem túl biztató, de azt megkockáztatjuk, hogy a közeli Zvekovac reptérre átugorjunk. Itt már jóval barátságosabb fogadtatásban van részünk, tankolás és egy-két pizza betolása után este 6 körül indulunk tovább Medulinba. Isztria déli csücskéig még át kell repülnünk 1200m magas hegyeken pont a tengerpart elõtt és ezen a vidéken kényszerleszállóhely elvétve található csak, viszont gyorsan tud változni az idõjárás és a hegyek gyakran felhõbe burkolóznak. Az elõttünk átvonuló zivatarok nyomait gõzölgõ párapamacsok formájában még láttuk a talajon, de minden aggodalom ellenére eseménytelen és látványos repülés után landolunk napnyugta elõtt pár perccel.
 |
 |
2. nap: LDPM-LDPV-LDPM, 80km, 1ó 40p
Habár tegnap megfogadtuk, hogy a mai napot a tengerparton sörözve fogjuk eltölteni, mégsem bírtunk magunkkal és reggeli után már ismét a reptéren voltunk. A nap hétágra sütött, enyhe szellõ lengedezett, nem is kérhettünk volna többet. Mai úti célunk az isztriai parton északabbra fekvõ Vrsar repülõtere, ahová bonyolult navigáció nélkül, egyszerûen a partvonalat követve jutottunk el. Kihasználtuk az alkalmat és leküzdve víziszonyunkat alacsonyan csapattunk végig, kerülgetve a parti erõdítményeket, a vitorlások árbocait és a fürdõzõket. Az élmény intenzív volt, kétszer is, mert egy jól megérdemelt hideg bambi után már indultunk is vissza ugyanazon az útvonalon, ugyanazon a magasságon.
 |
3. nap: LDPM-LDLO-LDPM, 100km, 2ó 50p
 |
4 nap: LDPM-LDZE-LHSM-LHTL, 496km, 4ó 50p
10 körül indulunk hazafelé és elõször a túra alatt hátszelünk van, így kevesebb mint két óra repülés után, még pont beesünk Zvekovacba a repülõnap elõtt.
 |
 |
Sármellékre még épp zárás elõtt érünk, hogy átessünk a beléptetési procedúrán, 5 perc után már indulunk is tovább, elkerülve a hosszított nyitva tartás horrorisztikus költségeit.
A régi és új barátoktól már csak a levegõben tudok elbúcsúzni, rajtam kívül mindenki Fertõszentmiklóson lebegtet a nap végén.
A repüléssel eltöltött négy nap után hétfõn még mindig 10 centire a föld felett jártam, ezért megfogadtam, hogy ezt a lehetõséget jövõre sem hagyom ki.
 |
Szöveg és képek: Tóth Balázs
