Htimotor Htimotor Motoros srkny Kezdlap Merevszrny UL Forgszrny UL Mrepls Videk Galria

Version francaise Versiunea n romneste
 
Forgószárnyas UL

Görög portya


A májusi számban otthagytuk Shuhei barátunkat április 13.-án a Caposile-i repülõklub bulijában. Másnap, Velence nemzetközi repterének a futópályáját talaj ötvenen keresztezve, a Lido tengelyében érintve Velencét...

...majd nagyrészt a tengerpart felett, szép nyugodtan átrepült Bariba, ahonnan hétfõn speciális VFR rezsimben csekély 100 mérföldet repülve az Adria felett, meg is érkezett Görögországba. Érkezésekor kisebb komplikációk adódtak „nem egészen szokványos” adminisztrációjából adódóan, de a napfényes Hellász vendégszeretõ és laza hatósági emberei nem keresték sem neki, sem maguknak a komplikációkat.
Az elsõ Retsinával már Zakhintos repterének a bárjában öblögette az átélt izgalmaktól kiszáradt torkát. Másnap Mikonos szigetét célozta meg, Athén nemzetközi repterén tervezett tankolni egyet út közben. Az idõjárás közben durvára fordult, viharos erejû északnyugati szél tette pikánssá a történetet. De mégsem eléggé Shuhei ízléséhez képest,
így arra gondolt, hogy Athén elõtt pár perccel még leszáll egy alig 20 x 20 m-es szigetre, hogy megnézze közelebbrõl a tengeri madarak fészkeit. Nos, ez a kis intermezzo majdnem eseménnyel végzõdött, és már nem adminisztratív. A viharos szélben úgy a le, mint a felszálláskor bizony üzemi értékeken túl kellett pörgetnie szerencse-turbóját, hogy az egyenetlen, sziklás talajon elkerülje a borulást. Ezek után már kissé megszeppenve repült tovább Mikonos szigetére, ahonnan színtelen hangon hívott fel. Amikor megláttam, hogy telefonon, voice módban hív, mindjárt tudtam, hogy valami súlyos gond lehet, mert gyûlöli roamingra pocsékolni azt a pénzt, amit egyébként repülés vonatkozásában vidáman szór, mint bolond pék a lisztet. Elcsukló hangon mondta, hogy most egy kicsit le fog higgadni, pár napig nem repül egyáltalán. Elkövetett három olyan hibát, amelyek egyértelmûen arra utalnak, hogy szellemi állapota nem teszi alkalmasra a repülésre. Az elsõ röviddel a Zakinthosi felszállás után derült ki, amikor a kipufogó gáz hõmérséklete kritikus értékre emelkedett,
bekapcsolt a vészjelzõ. Shuhei vészhelyzetet jelentett és megkezdte a süllyedést egy esetlegesen autorotációval végzõdõ kényszerleszállási eljárásban, aztán észrevette, hogy a két benzinpumpa közül csak az egyiket kapcsolta be, pontosabban a felszállást közvetlenül megelõzõen történõ második pumpa bekapcsolást átugrotta a csekklisztben. Bevallotta, hogy a torony sürgetése miatt összetorlódtak a tennivalók, nem maradt idõ végighallgatni az éppen arra a helyzetre vonatkozó aktuális vokális check-list-et, Murphy meg nem alszik.
Az egy pumpa által szállított üzemanyag mennyiség kevésnek bizonyult tartós emelkedésben, a keverék így szegénynek bizonyult.
Második üa. pumpa bekapcs, vészhelyzet lemond, útvonalrepülést folytat. A derekas adrenalin áramlás elmúltával kialakult eufóriás állapot lehetett a madárfészekvizittel egybekötött majdnem-felborulás kiváltó oka. A harmadik hibát akkor észlelte, amikor leszállt Mikonosban: brifkóját, útlevelével és egyéb csecsebecséivel a Zakinthoszi szállodaszobában felejtette. Ezen a ponton eszébe jutott a tanítás, miszerint egy katasztrófa kialakulásához öt ok szükséges, de ezek közül lehet egy az, hogy otthon
maradt a szakszó, vagy épp lejárt a lüfi. A negyedik és az ötödik aztán iszonyú könnyedséggel be tud következni, mint amikor mondjuk beindult a láncreakció. Lévén, hogy az idõjárás is határesetnek ígérkezett a következõ napokban, úgy döntött, hogy pihen egy sort, ezt a döntést én csak dicsérni tudtam. Az persze aggasztotta, hogy netán ott ragad és nem ér vissza Friedrichshafen-re, de megnyugtattam, hogy amíg az utasszállító forgalom mûködik és egy trélerrel meg lehet közelíteni a Kompresst, addig nincs oka aggodalomra. 23.-ára annyira összeszedte magát, hogy már úgy érezte, belefér egy kis kaland a visszaútba. Kialkudta a légi irányítással, hogy tisztes magasságban berepülhessen Meteora légterébe, úgy tervezte, hogy a híres sziklakolostorok közelében picit eltéved, vagy színlel valamilyen hajtómû-gyengeséget, hogy készíthessen pár közelképet a szerzetesekrõl. Azok viszont valamilyen okkult módon megérezhették szándékát és tudhatnak is valamit, mert amikor megkapta az engedélyt a felszállásra, a Kompress tengelykapcsoló elektromotorjának vezérlõegységérõl levált egy icipici tranzisztor, a rotor pedig szépen leállt. Pár óra alatt a reptér rádiós tisztjével sikeresen megbuherálták az alkatrészt, de másnap már nem kapta meg az engedélyt Meteora légterébe, így direktet repült Korfu nemzetközi repterére. Oda aztán úgy érkezett meg, hogy még volt hat perc a GPS szerint a célállomásig, amikor a fedélzeti mûszeregység szerint az utolsó csepp üzemanyag is kifogyott. Leszállás után meggyõzõdhetett róla, hogy a mûszer mennyire pontatlan: volt még másfél liter benzin a tankban. Az egyetlen tartálykocsi viszont csak 19:00-kor állt rendelkezésre, ami vajmi kevés esélyt hagyott neki, hogy napnyugta elõtt átérjen Olaszországba. Balhézott. Lett bazi nagy görög hadd el hadd. De minden jó, ha vége jó: kevéssel napnyugta után zárta a tervet Bariban. Másnap több mint ezer km-t repült két kávé és tankolás szünettel, Astiban, a Helisport farmján ért véget 25.-én este a tavaszi légi portya. Kicsit megint túlfeszítettem a húrt! Gyónta meg SMS-ben. A Kompresszel nehéz megõrizni a józan észt.

Szöveg: Szabó György
Képek: Shuhei Seki   



 
Belps
   

Kapcsold linkek
   

Hr rtkelse
   

Parancsok
   

Kapcsold rovatok

Forgószárnyas UL

Tartalomkezelõ rendszer: © 2004 PHP-Nuke. Minden jog fenntartva. A PHP-Nuke szabad szoftver, amelyre a GNU/GPL licensz érvényes.
Oldalkszts: 0.11 msodperc