Htimotor Htimotor Motoros srkny Kezdlap Merevszrny UL Forgszrny UL Mrepls Videk Galria

Version francaise Versiunea n romneste
 
Merevszárnyú UL

Demoichelle


Igen, Alberto Santos Dumont, a franko-brazil madárember 60 kg-os, bambuszból és fenyõbõl faragott, 35 lóerõs kéthengeres pöffentõvel hajtott Demoiselle SD 20-asának a modern replikájáról van szó. A változtatható profilú „kisasszony” 1906 és 1909 között repült, akár 3000 m-es magasságba is.

A Demoichelle 2007-ben született. A név végének „chelle”-re torzítása a létra (echelle) szóra utal, Daniel Dalby, a konceptõr létrákból szeret olcsó és praktikus repcsiket barkácsolni, olyanokat, mint például a Pouchel (Pou vagyis bolha, égi bolha plusz létra). Daniel okleveles repülõmérnök, pilóta és oktató majd mindenen, ami repül, õ áll az APEV (repülõ létrák alapítvány) mögött. Mozgalma már a válság elõtt rendkívül népszerûvé vált, a francia repülõs vásárlóerõ hanyatlásával egyre jelentõsebb érdeklõdés övezi. A Demoichelle look-ban autentikusabb, mint mûszaki megoldásokban. Daniel bátran fejlesztett és módosított az egyszerûbb szerkezeti felépítés és a biztonságosabb repülési tulajdonságok érdekében.
A csûrõkormányok szerepét betöltõ profildeformáló mechanizmus helyett inkább a szárny oldalankénti állásszögének a változtatására szavazott. Ezt a megoldást használja egyébként George Pratt, Henri Mignet és Marcel Leyat is. A szárny egyetlen fõtartója 2 mm-es vastagságú élére állított 50x100-as alumínium zártszelvény, a bordák styrodur-ból készülnek,
a belépõ és a kilépõél kompozit, az egészet Diatex 1000-es vászon borítja. A Profil NACA 23112. A félszárnyak állásszöge +2 és -4°között változtatható. A botkormány tövét egy-egy méretes rúd köti össze a szárny bekötéspontjával, a kinematika roppant egyszerû. A stílszerû függõleges vezérsíkot sodronyok mozgatják, a farokfutó szerepét betöltõ gyerekbringa villa + elsõ-kerékkel egyetemben. A magassági kormány elöl tolórudas, majd az ülés mögötti csomóponttól hátrafele sodronyos megoldás, ez a csomópont lehetne máshol, mint a sárkány legalacsonyabb, mint ilyen: legsérülékenyebb pontján.
A sárkányszerkezet alumínium csövekbõl áll, ezeket csavarrögzítésû kötõelemek szolidarizálják, Weedhopper módra. A szárnyak bekötéspontjai csuklósak, úgy a gerincen, mint a dúcok külsõ végpontjain. Ezeket nikózott acélsodrony biztosítja. A motor a gerinc végén, szintén Wedhopperesen rögzített, oldalirányú kitámasztókkal. Összességében kiköpött Santos – Dumont repcsi, ezt a benyomást keltik a részletek: a sugárirányú bordák által meghatározott sokszögletû farokrész, a motorkerékpár-kerekek, a hordó formájú üzemanyagtartály a pilóta feje fölött, és nem utolsó sorban a vesszõbõl font ülés, amit egy Felsõ Saone vidéki kézmûves külön a Demoichelle számára gyárt. A kipróbált gépet 462-es Rotax motorral szerelték, de léteznek 377-es, 447-es és 503-as motorral hajtott változatok, egy 14 KW-os villanymotorosról nem is beszélve, amit 36 kg-nyi akkumulátor 20 percig képes 70 km/h sebességen a levegõben tartani, mindezt már 2010 óta hibátlanul. A beülés nem okoz gondot, de a kényelem a közepes vagy annál kisebb méretûeknek kedvez.
A kormányszervek egyszerûek: egy hevenyészett bot a lábak között, bal kéznél egy gázkar, gumipókos préseltlemez oldalkormány pedálok. A biztonsági öv mindenesetre négy pontos. A mûszerfal is egyszerû: három analóg mûszer: magasság, motor fordulatszám és hengerfej hõmérséklet-mérõk. A sebességmérõ a bal oldali szárny belépõélén. Golyó nincs, nem is kell. A motor berántóval indul, kicsit kéreti is magát, majd keserû kék füsttel érezteti kétütemûségét. Amikor már egyenletesen jár, akkor tûnik fel, hogy nincs fék. A gép könnyû, a fék hiánya nem jelent problémát, hacsak lejtõs pályán nem. Szélvédõ sincs, a pilóta nem csak a menetszélben, hanem a légcsavarszélben is fürdik, nem árt egy jó zárt motorkerékpáros sisak.
Jól bezippzározott bõrdzsekiben tûrhetõ a helyzet, egy kövér gázfröccsre meglódul a Demoichelle. Alacsony sebességen élvezetes a gurulás, amint felgyorsul a táj, túlérzékennyé válik az oldalkormány. A repülés alapjait felfedezni jó ezzel az alap-repülõvel. A feltételek mindenesetre ideálisak: közel pályairányú szél lengedez, turbulenciára nem kell számítani, az ég háborítatlanul kék: még mi kell? Végrehajtó, gáz.
Békén hagyom az oldalkormányt, annyi baj legyen, ha eltérünk a pálya tengelyétõl, van hely bõven, akár keresztbe is felszállhatnék. A sebességgel picit elbizonytalanodik az iránytartás, de 50 m után már el lehet emelni a farokfutót, utána még két-három másodperc sebességgyûjtés fõfutón és lehet húzni a botot, hadd repüljön a madár. Visszaveszek a motorteljesítménybõl egy picit, emelkedünk bátran így is. Vagy 600 láb/perccel. Ami rögtön feltûnik, az az orsózó instabilitás. Állandóan billenünk, hol jobbra, hol balra, mint a teherautók által vályúsra koptatott országúton, folyamatosan korrigálni kell, hol jobbra, hol balra. Olyan bizonytalan. Vagy mégse? Nem ijesztõ, de nem ehhez szoktam. Azt szeretem, ha a botot el lehet engedni és a gép magától repül tovább egyenesen. Közben túlságosan orrnehéz az egész.
Trimm meg persze nincs. Ami a teljesítményt illeti, a Weedhopperek világában járunk: 70-80 km/h az utazósebesség, 100 km/h a csúcs, a VNE 120 km/h, 130-ig merték kergetni hatósági berepülésen. Néhány forduló és fordulóváltás elég, hogy megérezzem: mérsékelten virgonc a madárka.
Csûrõ irányban éppen eléggé ahhoz, hogy esély legyen a turbulens körülmények megoldására, bár ezt a gépet messze nem arra találták ki, hogy erõs szélben reszkírozzunk vele. A gázelvétel a sebesség rohamos csökkenését eredményezi, a siklószám egyszámjegyû…40-50 km/h körül határozottan lebólint, amilyen orrnehéz, nem is igen tehet mást. A leszállás nem nagy ügy, 70 km/h-val kell behelyezkedni, az átlagos ultrakönnyûnél határozottabban merül a Demoichelle.
Érdemes motorral földig húzatni, majd gázelvétel és kivárni, amíg lelassul. Az oldalkormánypedálokat mérséklettel használva ki lehet gurulni. Ez az elsõ repülés nem volt túlságosan meggyõzõ, úgy tûnt, valamit nem jól csináltam s emiatt valamirõl lemaradtam. Daniel szerint nem repültem elég gyorsan, amiatt volt a bizonytalanság. Másnap ismét kipróbálom, lássuk mit ronthattam el. A feltételek már messze nem ideálisak, jó kis cúg van. Meglepõ, de a felszállás nem okoz különösebb problémát. A bot és az oldalkormány eléggé hatékonyak. 5500 for/percen járatva a motort, immár 85 – 90 km/h-val repülök, valóban minden stabilabb. Amint lelassulok, ismét lötyögõssé válik a világ. Felnézek a szárnyak bekötéspontjára és érthetõvé válik az ok: a szárnyak állásszögét váltakoztató csuklók hajlékonyak, a légcsavarszél elég ahhoz, hogy elcsavarodjanak. Ez okozhatja az instabilitást. Elég lenne megerõsíteni ezeket, hogy megszûnjön a lõdörgés. Ennyi ismerkedés után kijelenthetem: a repülés alapjainak eredeti és stílszerû megismerésére ideális ez a repcsi. Útvonalrepülésre éppen ellenkezõleg. A terveket 100 €-ért lehet megvenni, 5100 € -ért mr motor és vászonborítás nélküli kittet lehet venni. Ügyes kezû barkácsmester még 7-8 ezer €-t feccol bele az építésbe. Kulcsra készen 14-15 ezer € között lehetne piacra dobni egy ilyen játékszert.
Ha valakit érdekelne: www.pouchel.com

Szöveg és képek:Miguel de Horville (ULMag)
Fordítás és szerkesztés:Szabó György           



 
Belps
   

Kapcsold linkek
   

Hr rtkelse
   

Parancsok
   

Kapcsold rovatok

Merevszárnyú UL

Tartalomkezelõ rendszer: © 2004 PHP-Nuke. Minden jog fenntartva. A PHP-Nuke szabad szoftver, amelyre a GNU/GPL licensz érvényes.
Oldalkszts: 0.11 msodperc