Blois 2012

Kissé borongós, morózus hangulat

Az idén megint kihagytuk a Bloist. Pierre Jean Le Camus, az ULMiste magazintól küldött képes beszámolót, ebbõl az derül ki, hogy nem veszítettünk semmit.

A látogatókat faggatva arra a következtetésre jutottunk, hogy az egyedüli elégedettek (vagy nem túl csalódottak) azok voltak, akik elõször látogattak Blois-ba. Azok, akik ismerték a rendezvényt fénykorából (a régi szép idõkbõl) kiábrándultan, esetenként felháborodva tértek haza. A jókedv, a buli, az esti mulatozások és az általános bandázás kimúlt a kereskedés oltárán. Légi úton egyre kevesebben zarándokolnak az évi rendes találkozásra, a parkolók is inkább csak lakóbuszokkal telnek fel, a lakóbuszosok viszont inkább csak a lakóbuszozásért jönnek, nekik majdnem mindegy, hogy repülésrõl vagy háziállatokról szól a kiállítás.

A kiállítók is egyre feszültebben és már-már kínosan kínálják százezer örós (így ejtik a Franciák az €-t) masináikat, zavartan kerülgetik a választ a leggyakrabban elhangzó kérdésre, hogy mennyit is nyom élõsúlyban?
Mit lehet tenni?
Nem könnyû pálcát törni afelett, hogy ki is a felelõs a világ rangidõs és (még mindig) legnagyobb ultrakönnyû rendezvényének ilyen hanyatlásáért.
Az tény, hogy aki nem túl messzirõl repül Blois-ba, átlag 300 €-t költ el, arra, hogy olyan repcsiket csócsáljon, amilyeneket alighanem soha nem fog tudni megengedni magának. Adja magát az összehasonlítás a szintén szeptemberben Párizsban megrendezett Salon de l’Automobile-al.

Tény, hogy ott is aerodinamikus csodajárgányokra nyáladzik a látogató, ezek is három-négyszer annyiba kerülnek, mint a húsz éves hitelre vásárolt lakóingatlana, de a végén, diszkréten magával viheti a tíz-húszezres eurós árfekvésû városi kiskocsi vagy a szintén megfizethetõ szabadidõ-autó doksiját, amit lehet, hogy meg is enged magának karácsonyra. Évekkel ezelõtt pont az ultrakönnyû repülés akart a polgári (general aviation) hasonló « szabadidõs » eszköze lenni, a nehézkes, kissé sznob nagyvasas repülés könnyed, kifizethetõ és játékos alternatívája. Hála a kereskedõknek, akik nyilván a magas árfekvésben és a pénzes ügyfélkörben érdekeltek, mára az ultrakönnyû repülés elvesztette ezt az identitását és szolgalelkûen majmolja a nagy testvért.
Mennyivel jobban járnánk, mi repülõsök, ha inkább a polgári repülés nyitna lefelé, saját kategóriát kreálva a korszerû, de jellemükbõl adódóan mindenképpen « igazi repülõgépek » számára, ahelyett, hogy az ultrakönnyû géposztály lelkét lopná el.