Jerome Prompsy még ki sem heverte jóformán a Párizs – Odessza oda vissza fáradalmait, máris újabb kalandokba vetette magát. Bár girós tapasztalata saját belátása szerint is csak „szerénynek” nevezhetõ, nem sokat kérette magát, benevezett a Marugan-ban megrendezett ultrakönnyû repcsis világbajnokságra.
 |
| A Pireneusok északi lankái |
 |
| A távolban Adour |
 |
| A fennsík Burgos után |
De nem ám akárhogy: úgy döntött, hogy nem puhány módra, közúton járja meg Spanyolországot.
Élményeirõl az alábbiakat mesélte:
Szombaton, Augusztus 4.-én indultam Meaux-ból, vasárnap Montpezat-ban, a helyi UL bázison dekkoltam jobb idõjárásra várva. A VB-re igyekvõ merevszárnyú angol csapat tagjai vakmerõbbek voltak nálam, nekivágtak a Pireneusoknak a csapnivaló idõ ellenére, végül 15 ezer lábon, zivatarcellák között szlalomozva, kényszerleszállóhely esélye nélkül verekedték át magukat a hegylánc déli oldalára. Hétfõn ígéretes, bár bizonytalan volt az idõ, amint a Garonne folyó ködje felszállt, indultam is, 600 km várt rám. Aires sur l’Adour-ban tankolás, aztán csak kerülgettem a cumulusokat, ezt sosem lehet megunni. Nyugatra, St. Jean Pied de Port felé vágtam neki a hegynek, majd San Torcuato-ban (Burgos elõtt) tartottam pihenõt. Burgos-ig izgalmas hegyvidék, utána kisimult a táj, végtelen fennsík, Don Quihotte-e sárgára égett pampája alattam. Marugan reptere a semmi közepén.
 |
| Marugan reptere |
 |
| A versenyzõk kempingtábora |
Por és hõség. A francia csapat már a helyszínen. Stéphane Kübler és párja, Patricia kocsival jöttek (az MT OSport meg utánfutón). Úgy döntöttünk, hogy megengedjük magunknak a közeli kemping luxusát. Három és fél nap edzés után kezdtem érezni, mennyire amatõr vagyok. De máris rengeteget tanultam: A 220 helyett 280-as rotorfordulatszámra történõ felpörgetés, a tolólégcsavar állásszögének hõmérséklet és a légköri nyomás szerinti beállítása felszállásaimat megtáltosította. A hangulat laza és családias volt, a versenybírák viszont komolyan vették a feladatot és egyben magukat.
 |
| Hivatalos mérés a verseny elõtt |
 |
| Mûszaki felkészítés |
 |
| Verseny elõtti ellenõrzés |
 |
| Navigációs feladat elõkészítése |
 |
| GPS-ek ellenõrzése és adatok letöltése |
 |
| Tornádó közeledik |
 |
| Edzés közben Patriciával |
 |
| A megnyitó ünnepség |
 |
| Üzemanyag mérés |
A hivatalos mérések során kiderült, hogy gépem, navigátorom és jómagam tömegadataival 44 liter üzemanyaggal gazdálkodhatunk, egy cseppel se többel. Serge 38, Eric 50, Stéphane 70 literrel indulhattak. Gyakoroltuk a navigációt és a célraszállást, ez utóbbi nekem nem ment valami fényesen. Délutánonként õrült meleg volt. Egy mini tornádó is tiszteletét tette, a károk szerencsére nem voltak vészesek. Tizenegyedikén este volt a megnyitó, 12 nemzet képviseltette magát, nagybeszédek, köszöntõk, rezesbanda, ejtõernyõsök, díszkötelék, koccintás, egy-kettõre tíz óra lett, akkor következett csak a briefing, a másnap reggel 7-es kezdéssel kapcsolatban.
 |
| Navigációs feladatra indulunk |
Attól kezdve felgyorsultak az események. 2-3 versenyszám naponta, héttõl este kilencig non-stop. Nekünk 8 versenyszámunk volt. Egyesekben kimondottan ügyesnek bizonyultam, hízott is a májam, az economy számokban egy picit átlag alattinak éreztem magam, a gépem se zsír új, reszkírozni sem szeretek, így csodákra nem számíthattam, célraszállásban pedig rengeteget bénáztam, az egóm csorbult is rendesen.
 |
| Stephane és Catherine indulnak |
 |
| A karantén (zárt park) |
 |
| Fel és leszállás a 120 m... |
 |
| ...hosszú „repülõgép anyahajón” |
 |
| Catherine és Stephane |
 |
| Jerome |
 |
| Patricia |
 |
| Taktikai tanácsadás |
 |
| Vége a versenynek |
 |
| Barátságtalan idõjárás |
De tanultam és fejlõdtem. Végül is, mi más célja van a versenyzésnek?
Hál’istennek, Patricia, a navigátorom nagyon penge és rutinos versenyzõ, sokat segített. A 3. és az 5. hely között mozogtunk nap, mint nap. A nagymenõk, az egy más világ, de nekik elég volt egyetlen hiba a drámához. Van reklamáció bõven, várakozás, idõhúzás úgyszintén. Három versenyszámot rossz idõ miatt töröltek. A Francia csapatban igen jó volt a hangulat. Az összesített csapatversenyt meg is nyertük annak rendje s módja szerint. A versenyzõk nagyrészt profik, Eric Changeur például, aki az aranyat nyerte, a Magni Gyro francia importõre, a giró szó szerint a kenyere. Ilyen mezõnyben nem szégyen az ötödik hely, ami nekünk jutott.
 |
| Mindhárom érmet Magni Gyroval nyerték |
 |
| Útban hazafelé, Zaragoza elõtt |
 |
| Laza debriefing |
 |
| Ünnepi paella |
 |
| A Pireneusok, visszafelé |
Péntek este a verseny véget ért. Debriefing, sör, pezsgõ, emelkedett hangulat.
 |
| Villanueva del Galluego, 40° C! |
Hazafele már kötelékben jöttünk a bajnok gépét hazarepülõ Serge Maurice-al, a navigátorral. Biarritz környékét és a Pireneusok nyugati részét az erõs szél miatt kerültük, Zaragozába eszméletlen hõségben érkeztünk, izzott a beton alattunk. Bagneres de Luchon-nál repültünk át a hegyláncon, 16 órakor még 4000 m-en is meleg volt és állt a levegõ, a kánikulában még az ég is sziesztázott. Montpezatban megaludtunk gyorsan, másnap délután már Otthon, Meaux-ban meséltem Deborah-nak, hogy milyen ügyes voltam.
 |
| A Pireneusok, visszafelé |
 |
| A Pireneusok, visszafelé |
Szöveg és képek: Jerome Prompsy
