Ismét a VB egyetlen magyar indulójaként vágtunk neki a spanyolországi Marugánig vezetõ hosszú útnak. Három nap fárasztó utazást követõen késõ este megérkeztünk a közel ezer méter magasan fekvõ repülõtérre.
A táborverést követõen másnap összeszereltük a gépet, de az erõs szél és a nagy meleg miatt csak este kezdhettük el az ismerkedést a vidékkel. A hazai viszonyokhoz szokott szemnek kevés a zöld, kies, navigációs pontokban szegény a táj. Hamar kiderült, hogy versenyrõl szinte teljes egészében számûzték a fotókeresést, a verseny igazgatója számítógépes szakember, a monitor mellõl tervezte meg szinte valamennyi számot. Az egyik hivatalos edzõ feladat egy economy szám volt, amiben a hazai teszt számokra alapozva egy kicsit túlterveztük magunkat (1000 m magasan a reptér), így nem csoda, hogy kényszerleszállás lett a dolog vége. Hatalmas tarlók alattunk, ameddig a szem ellát, de a szem késõn veszi észre a tarló közt megbúvó méretes köveket. Jobb hátsó defekt lett a dolog vége. Reggel már az elsõ keréken is folytonossági hiányt kellett megszüntetnünk, de ekkor még nem gondoltunk ennyi bajra. A folyamatosan bekövetkezõ újabb defektek hatására aztán felsejlett bennem a húsz évvel korábbi, mindössze 80 km-el odébb megrendezett VB emléke.
Az akkor 12 gépes magyar csapat (milyen szép idõk voltak!) minden tagja küzdött a királydinnye tüske okozta problémákkal. A délután folyamán váratlan szélvihar csapott le a reptérre, csapatsátrunk összedõlt. Az angolok rosszabbul jártak, az õvék megsemmisült, egy rendezõi nagy sátrat a gépeik közé vitt a vihar, négy gép jelentõsen megrongálódott. Összehangolt csapatmunkával használható állapotúra hoztuk a sátrat. A megnyitó napja üzemanyag fogyasztási tesztekkel, új beállítások kipróbálásával telt, majd újabb három órát kapaszkodtunk a sátorba, mert megint erõs lett a szél. Aztán megerõsítettük a „védvonalat”, így már nyugodtan indultunk a megnyitóra. Navigációs feladattal kezdtünk, célraszállással zártuk a számot, majd egy fékútméréses célraszállás következett. Másnap benzinbeméréssel kezdõdött, fordulópont vadászat során repüld a legnagyobb távot, érintsed a legtöbb fordulópontot. A teszt feladat emléke kísértett, ezért nem mertük a betervezett adagot megrepülni, két fordulópontot és 21 km-t megspóroltunk. Utólag kiderült, kiadta volna. A szlovák verseny házigazdájának, Arnost barátunknak az „aranyköpésével” vigasztaltuk magunkat: „jobb itt sörözni (borozni) a sátor alatt, mint a kukoricában szagolni a benzint”.
Másnap az 1m magasan kifeszített szalag felett kellett a lehetõ legközelebbrõl indulva felszállni.
Molnár Zolika egy speciálisan kikönnyített gépet épített számunkra, adott egy erõs motort, ennek, illetve Qwakk speciális kiegészítõinek köszönhetõen idén végre nem kellett attól tartanunk, hogy nem tudunk felszállni a deckbõl. Qwakk kiegészítõjét kizárólag a felszállásoknál használtam, itt most elkövettem azt a hibát, hogy gyakorlás nélkül a leszállásnál is alkalmaztam. A feladat az volt, hogy a szalag mögé leszállni, aztán fék. Bejöttem 1 m magasan repülve, a szalag elõtt 20-25 m-re leült a gép. Nagy hiba volt.
Két újabb navigációs feladat, köztük egy célraszállással, a másodikban kétszer 20% büntetést kaptunk, utolsóként végeztünk. A feladat során egy Picasso által rajzolt bika vonalait kellett követni, két elõre meghatározott helyen lévõ idõmérõ kapuval, számos rejtett útvonal-ellenõrzõ kapuval.
Azért büntettek bennünket, mert a két idõmérõ kapu elõtt „S-eltünk”. Valóban van a helyi szabályzatban egy mondat, ami ezt a kapu elõtti 1000 m-n büntetéssel fenyegeti, de egy másik pont ennek részletes ismertetését írja elõ. Nem ismertették a büntetések között, mégis büntettek. Panaszoltunk: elutasították, óvtunk: elutasították.
Másnap újabb üzemanyagos szám: repülj egy háromszöget a lehetõ legnagyobb területtel.
Csak a kezdõ és egyben végpontot adja meg a rendezõ, úgy építed fel a háromszöget, ahogy akarod. Az elsõ szár egyben sebességi szár is. Nagyot terveztünk, nem mertük megrepülni, de így is rendesen elvertük a mezõnyt. Utolsó versenynapon reggel egy navigáció, délután termikszám. Ez volt a harmadik üzemanyagos szám, más versenyeken kettõnél több még nem volt. Akik ismernek, tudják, hogy mennyire nem szeretem ezeket a számokat. Szerencsénkre másoknak sem erõsségük a termikelés. Megközelítõleg 8 liter benzinnel kb. 100 percet repültünk, köszönhetõen Thuróczy Endre „szegényítõ” csapjának, meg a hazulról kapott
jótanácsoknak és annak, hogy mertünk motort állítani többször is. Ismét jól elvertük a mezõnyt. A jó hajrának köszönhetõen feljöttünk a harmadik helyre, így hét év után újra van VB érme a magyar könnyûrepülésnek.
Részletes eredmények a
http://marugan2012.es/microlight/scores honlapon.
Nem akarom még elkiabálni, de ha minden igaz, megpályázzuk a 2014-es VB szervezését.
Szöveg és képek: Ferinc Vince
