 |
Indulás
Odesszából |
A vámeljárás és a határõr-ellenõrzés ennek megfelelõen rekordidõ alatt meglett, az igaz, hogy 150 euróba fájt. Megnyugtató érzés volt számukra, hogy újra a jó öreg Európai Unióban lehettek. Másnap a Duna kevesebb, mint egy óra alatt elvitte õket Galatira, Albert Malaxa placcára.
 |
| Útban Tulcea felé |
 |
| A Dunadelta |
Albert a román ultrakönnyû repülés egyik megkerülhetetlen és mindenképpen legsármosabb alakja. Motoros sárkánnyal, UL merevszárnyúval és leginkább AN2-vel repül, nyaranta egyenesen a tengerparti fövenyrõl, eje ugratás és légi szafári a Dunadeltába, ez a kenyere. Vadeni-ben csinos kis reptere van, ahol két õr a nap huszonnégy órájában biztosít vagyonvédelmet, a cigánykérdés arrafele nagyon aktuális.
 |
| A lenyûgözött repcsik Tulcea nemzetközi repterén |
 |
| Útban Galati-ra, a Duna déli oldalán |
 |
| Albert Malaxa |
A fogadtatás a Keleteurópában szokásos módon nagyon barátságos volt, a felázott futópálya ellenére minden érdeklõ kapott egy kört a giróval, este még egy borozással egybekötött dunai hajókázásra is meghívást kaptak. Idõjárási okok miatt dél felé kerülték másnap a Kárpátokat, Kiss Laci Sirna-i repterét érintve jutottak el a Craiovára. Ez a koszos-kopott város nem lopta magát a szívükbe, a hangárban hagyott dolgaikat megdézsmálták. Itt is a roma kérdés. Másnap nekivágtak a Kárpátoknak, a legnyugatabbra levõ hágón, Herkulesfürdõ és Karánszebes között, de az erõs turbulencia és a rossz látás miatt visszafordultak Drobeta Turnu Severin-re, ahol az éppen bõvítés alatt álló ultrakönnyû repterének osztályon felüli vendéglátó egységében fogadta õket Andrei, a helyi mágnás.
 |
| Craiova füves reptere |
 |
| Minden érdeklõdõ kipróbálhatta a girót |
 |
| A Duna Orsovánál |
 |
| A Kárpátok Herkulesfürdõnél |
 |
| A Temesvári (Cioca) repülõklub |
 |
| Ez már Magyarország, Õcsény elõtt |
Késõ délután már nyugodt körülmények között repültek át a Kárpátok nyugati oldalára, este már a temesvári repülõklub ünnepelte õket. A temesváriak méregdrága merevszárnyú gépekkel repülnek õrült módra és minden szabályt mellõzve, annak ellenére, hogy Sorin, a klubvezetõ és az úri társaság oktatója hivatásos pilóta. Manu, a gazdasági igazgató vendéglátós, a környék egyik legbefolyásosabb embere, ennek megfelelõ modorral repül. Az õ egyik luxus szállodájában töltötték az éjszakát, persze csak a klubtagokkal átmulatott vacsora után. Másnap délelõtt városnézés következett Temesvárott, majd hosszas agyalás a folytatást illetõen, a folyamatosan változó idõjárási feltételek miatt. Zágráb – Velence – Torino és az Alpok helyett végül inkább az északi út, Ausztria és Németország mellett döntöttek.
 |
| A Balaton |
 |
| Indulás Spitzerbergbõl |
Másnap szikrázó napsütés, erõs szél és turbulencia mellett repültek át Õcsénybe, ahol vitorla üzem volt, már meg sem lepte õket, hogy a reptéren milyen szimpatikus fogadtatásban részesültek. Az este értelemszerûen a szekszárdi borospincék feltérképezésével telt. Másnap irány Spitzerberg, Ausztriában. A tejszerû Balaton látványa az egész túra talán legvarázslatosabb emléke. Magyar légtérben nem sokat maradtak. Bár tették volna, mert másnap esély sem volt a folytatásra. Az LOAS reptér roppant kulturált hely, minden földi és légi jóban dúskálni lehet, de repülésre alkalmatlan idõjárásban azért csak nem az igazi.
 |
| Osztrák légtérben |
 |
| Ismét Bajorország |
Így aztán hagyták magukat az onnan 30 km-re levõ Pozsonyba csábítani, egy kis városnézés végett. Másnap hajnalban indultak tovább, még a délelõtt folyamán elérték a München melletti Günzburg (EDMG) repterét. Az akkor még csendes reptér a nap vége felé megtelt, az ultrakönnyû repülõ tevékenység igen pezsgõnek s változatosnak bizonyult. A németek is elismerõen csóválták a fejüket az Odesszát látott franciák elbeszéléseit hallgatva, de a meleg, õszinte baráti fogadtatás már elmaradt. Úgy tûnt Jérome-éknak, hogy ahhoz hiányzik a nyugateurópaiaknak a vasfüggöny mögött töltött néhány évtized. Az irányító toronyban húzták meg magukat éjszakára.
Összességében 5000 km-t repültek, 50 órát töltöttek a levegõben. Ezek a nyers számok, de hogy élményben mennyivel gazdagodtak, azt nem lehet leírni. Egy ilyen út egy évre képes feltölteni a lélek akkumulátorait.
Szöveg: Jerome Prompsy
beszámolója alapján írta Szabó György
Képek: Jerome Prompsy arhív
