Hátimotor Hátimotor Motoros sárkány Kezdőlap Merevszárnyú UL Forgószárnyú UL Műrepülés Videók Galéria

Version francaise Versiunea în româneste
 
Forgószárnyas UL

Röpködés a világ körül - másképpen


Arról már írtunk eleget, hogy rendkívüli képességekkel megáldott és szemérmetlenül szerencsés szakik ultrakönnyű repcsivel körberepülték a földgolyót. Ezek a teljesítmények legkevesebb adrenalin és izzadtságszagúak szoktak lenni, a könnyedség és a derű elmarad.

Most egy olyan párosról írok, amelyiket sem a stressz, sem a görcs nem kísérte az öt kontinensen. Igaz, nem is akartak bizonyítani senkinek semmit, nem is a határaikat feszegették, inkább csak röpködtek, úgy lazán, privát gyönyörűségből, úri huncutságból.
Jól csinálták, és nem csak reptechnikailag, hanem manapság (de lehet, hogy örökkön örökké) érvényes gazdasági elvek és elképzelések mentén. Nagyon úgy tűnik, hogy még pénzt is keresnek vele, nem is keveset. Amint látni fogják, önök is beszállhatnak a buliba, részesei lehetnek a kalandnak: megvásárolhatják a szurrogátumát.
Melanie az NDK-ban nőtt fel, nem csoda, hogy határok nélküli utazásról álmodozott. Andreas az NSZK-ban volt kissrác, éber álmai a "Robbi, Tobbi und das Fliewatüüt” című gyerek TV sorozat hároméltű járgánya és a „Csak kétszer élsz” ("You Only Live Twice") című James Bond filmben látható „Little Nellie nevű autogiró körül forogtak. Már házaspárként repültek először autogiróval, 2006-ban. Két évre rá mindketten rendelkeztek giró pilóta jogosítással, 2009-ben már el is kezdődött a nagy kaland, melynek során repültek Európában, Afrikában, Ausztráliában, Új-Zélandon, az Egyesült Államokban és Dél-Afrikában. Néhány szám: 2 év készülődés, 3 év kalandozás, 100.000 km megtett út, 230 óra rep-idő, 6 csapat 5 kontinensen, 6 autogiró, 450 óra HD filmanyag 3 kamerával. Melanie és Andreas egy Berlin melletti reptérről indultak Xenonnal, és Európát átszelő Szent Jakab zarándokutat követték. A 3000 km-es túra során repültek Franciaország, a hóborította Pireneusok és az Atlanti-óceán spanyolországi partja felett, Santiago de Compostela és a Cape Finisterre fokig. Az út több izgalmat tartogatott, mint amire számítottak: volt hajtóműleállás, aminek köszönhetően egy francia katonai bázis betonján kötöttek ki, rossz látási viszonyok között repültek át felhőbe burkolózott hegyek felett, zivatarba is kerültek, röviden és velősen: minden olyan hibát elkövettek, amit a túlbuzgó és a cél elérésére koncentráló kezdők el szoktak követni és amit csak a bolondok szerencséjének köszönhetően szokás túlélni.
Közben azért csiszolták már technikájukat, főleg a logisztika és a kommunikáció vonatkozásában. Később látni fogjuk, ezek az igazán lényeges szempontok, a repülés, mint álom, kaland, vagy akár mint teljesítmény, gyakorlatilag nem több mint közönséges csali, ami lehetővé teszi, hogy profi PR és marketing, rendezvényszervező és forgatócsoportok haszonnal üzemeljenek. Már az első európai csetlés-botlás során bevezetésre került az az édesded trükk, hogy a földi, turisztikai-zarándokolós happeningek során Stützék az érdeklődőket, szájtátókat gyerekkori vágyaikról faggatják…
A következő dobás Dél-Afrika volt. Annyi tapasztalatot már szereztek, hogy belássák: a Xenontól meg kell szabadulni. De még nem eleget, így egy Ela lett a következő giró, turbós motorral. A látványos képek kedvért 10 gépes társaságot verbuváltak, hogy minél nagyobb kötelékben repüljenek Dél-Afrika, Botswana és Namíbia széles területein. A tervezett útvonal szerint végigrepülték volna az Okavango Deltát, a Kalahári és a Namíbiai sivatagot, valamint a Fish River kanyont. Közvetlenül indulás előtt azonban egy marketing célú légi bemutatón leamortizálódott a gépük. Javításra már nem volt idő. Úgy tűnt, a kaland befejeződött, mielőtt még igazán elkezdődött volna. Csalhatatlan üzleti érzékű hőseink ilyen apróságon nem akadtak el, behiénázták magukat két helyi pilóta mögé, (ha már úgyis összetrombitálták őket), most már két szögből filmezhették és fényképezhettek, főleg egymást. Az afrikai vadvilág, az elefánt, zebra és víziló csordák feletti alacsony repülés egyébként tényleg lélegzetelállító lehetett. Valóságos szín kavalkád tárult eléjük: az Okavango Delta a buja zöldjével, a látóhatárig húzódó sós tavak hófehérségükkel, a lengedező elefántfű aranysárga színével valamint a világ legmagasabb homokdűnéje a maga tűzpiros színével. A sors vagy a forgatókönyvíró kedvének köszönhetően volt kényszerleszállás Namíb földútra az ezzel járó katonai intervencióval, továbbá egy ennél életszerűbb rotor felpörgető mechanizmus meghibásodás.
Melanie és Andreas utasszállító géppel repült Sidneybe. A pilóta-páros Ausztráliában egy helyi autogiróval akart repülni. Tanultak, ez már egy Autogyro Europe MT 03 volt. Több hetes csúszással indult a kaland, a helyi hatóságok nem fogadták el az európai reporvosi bizonyítványt, a helyi girónak nem volt érvényes biztosítása. Ez idő alatt egy kis lakókocsiban éltek az ausztráliai bush közepén. A kenguruk, koala macik és kakaduk közvetlen szomszédságában valóságos Ausztráliai Álomvilágba kerültek. Az adminisztratív akadályok legyőzése után sikerült jellegzetes Ausztrál tájak felett repülni, a repüléseket pedig hatékonyan rögzíteni. Kipipálhatták az eukaliptusz erdőket a Nagy-Vízválasztó-hegységet, majd a part mentén, Cairns felé, a tajtékos hullámok felett a mélyrepülés. Az egyre romló időjárási viszonyok miatt Új-Zélandon folytathatták a repülést. Itt a pilóta-pároshoz csatlakozott 5 helyi giró és 60 mindenféle merevszárnyú repcsi, amelyek közül néhány veterán gép a New Zealand Air Safari-ból. Északról több mint 5000 km-t repültek a legdélebbi fekvésű Gyűrűk Ura Szigetéig és vissza.
A Wellington Nemzetközi Reptérhez közeledve, erős turbulenciában egy időre elveszítették az uralmat gépük felett. Sikerült megőrizniük hidegvérüket, s szerencsésen landoltak Új-Zéland fővárosában. Ahhoz, hogy északról a South-szigetre jussanak 50 km-t kellett repülniük a nyílt tenger felett. Itt, a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt megszakadt úgy a rádiós, mint a vizuális kapcsolat a kötelék másik két gépével Az utolsó leszállások egyikénél a lökéses szél majdnem katasztrófához vezet. Melanie lélekjelenlétének köszönhető, hogy megúszták. Kalandban tehát nem volt hiány, minden napra jutott. Ha netán nem sikerült lefilmezni, gondolom megcsinálták még egyszer. S mindaddig, amíg lett megfelelő minőségű muszter.
Ha már a kenguruk és a koalák földjét kipipálták, úgy tervezték, hogy az Amerikai Egyesült Államokban Washington Államból indulva Oregonon keresztül Kaliforniába repülnek. A 2011. szeptember 11.-i terrortámadás miatt speciális óvintézkedések érvényesek az ilyen típusú repülésre. Több mint három hétig kétségesnek tűnt a kalandozás az ígéret földjén. Megfelelő PR munkának köszönhetően végül sikerült megrepülni a Nyugati Partot. San Franciscoban lencsevégre kapták a Golden Gate hidat, meglett Hollywood, az álomgyár. A változatosság kedvéért elrepültek a Mount Rainier és a Mount St. Helens hósapkás vulkánjai mellett is. Borzalmasan rossz időjárási viszonyok között repültek a Cascade-hegységen keresztül a Csendes-óceán partjáig. Dél-Oregonból a partvonalat követték Kaliforniáig. A San Francisco-i reptérre rossz látási viszonyok között érkeztek meg, itt is volt eksön, ahogy azt a néző szereti. Los Angeles, Las Vegas, a Grand Canyon és a Route 66 sem maradhatott ki.
Ezek után menetrend szerinti járattal mentek Peruba. Perun és Bolívián keresztül busszal és vonattal jutottak Buenos Airesbe. Miután végigjártak hét különböző hivatalt, s az Argentin CAA elnökétől személyesen kaptak engedélyt, Melanie és Andreas nekivághattak az Argentín égboltnak. Egy 70 éves őskövület teherautó fuvarozta girójukat a reptérre, de közvetlenül a hangár előtt elakadt a sárban. Kiszabadításához egy 4X4-es terepjáróra és egy traktorra volt szükség.
Hőseink ezután az Uruguay folyó mentén repültek. A Föld mágneses terének sajátossága miatt az iránytű és a GPS is felmondta a szolgálatot, így egy ideig nem tudtak tájékozódni. Mindezek ellenére sikerült eljutniuk az Iguazú vízeséshez, s a Föld legnagyobb vízesését lefilmezték a levegőből és a talajról egyaránt. A következő repülés idején a dzsungel felett viharba keveredtek, de végül sikerült elérniük Brazíliába, az Atlanti-óceán partjára. Az izgalmas földkörüli út utolsó állomása nem is lehetett volna más, mint a Copacabana és az Ipanema plázs. Rio de Janeiroban körülrepülték a Jézus-szobrot, hadd legyen a 2 évig tartó földkerülgető kalandnak lelki csúcspontja is. Dél-Afrikában, Indiában, Thaiföldön, Peruban és Bolíviában tervezett módon végrehajtott kolbászolásaik során Melanie és Andreas a Children's Fund „Terre des hommes” alapítvány által felkarolt gyermekeket látogattak meg, s álmaikról kérdezgették őket. A gyermekekkel és oktatóikkal történt beszélgetésekből a páros számára világossá vált, milyen jelentős hatásuk lehet az életben a gyermekkori álmoknak. Azok a gyermekek, akiknek van életcéljuk, kitartóbbak és könnyebben sikerül leküzdeniük az akadályokat. Hát ez bizony igen dicséretes. Sőt. torokszorongatóan szép.

Melanie és Andreas története nem csak szép, de tanulságos is. Ügyes. Így kell ezt csinálni.
Aki meg nem eléggé talpraesett vagy/és gátlástalan, elégedjen meg azzal, hogy megvásárolja a kitűnő minőségű DVD kollekciót öt kontinens légi és földi felvételeivel. A tájak miatt.

Elérhetőség:
cross-frontier GmbH, Bad Brunnthal 3, 81675 Munich, Germany
e-mail: andreas.stuetz@cross-frontier.com
www.weltflug.com

Szöveg: Melanie és Andreas
beszámolója alapján írta: Szabó György
Képek: Melanie és Andreas



 
Belépés
   

Kapcsolódó linkek
   

Hír értékelése
   

Parancsok
   

Kapcsolódó rovatok

Forgószárnyas UL

Tartalomkezelő rendszer: © 2004 PHP-Nuke. Minden jog fenntartva. A PHP-Nuke szabad szoftver, amelyre a GNU/GPL licensz érvényes.
Oldalkészítés: 0.04 másodperc