Mezei Katalin írása, Kántás Andor
képeivel.
 |
A vállalkozás mottója a következõ volt:
"Felhívni a közvélemény figyelmét egy olyan betegségre, amely csak a nõket érinti, s amelynek neve Rett-szindróma. Szeretnénk Magyarországon egy kelet-európai központot létesíteni, hogy a Rett-szindrómás betegek jobb és szakszerûbb ellátásban részesüljenek. Ez a repülés ennek a létesítménynek az elõhírnöke lenne."
"Bebizonyítani a világnak, hogy egy magyar pilóta, magyar gyártmányú géppel képes maratoni útvonal teljesítésére. Ez lenne az elsõ magyar ultrakönnyû repülõgép, amely teljesíteni a 21 ezer kilométeres, interkontinentális repülést."
Kántás Andor személyében elsõsorban az apa repült Rett-szindrómában szenvedõ Lucia lányáért és annak sorstársaiért - mint mondta, a kislányról ugyancsak Lúcia névre keresztelt ul-lel megtett 21 ezer kilométer inkább a figyelemfelkeltés eszköze volt. Hazájában a Rett-szindrómások helyzete mindmáig megoldatlan, az ellátásukért felelõs szakintézet például szabályosan felvételizteti a beteg gyermekeket. A "rettes" szülõk nemritkán belefásulnak a tehetetlenségbe, Kántás Andor azonban kézvbe vette az ügyet és a botkormányt, s elindult a betegség kezelésében példamutató Ausztrália felé, ahová - nem véletlenül - már 2003-ban, a fogyatékosok évében érkezett meg.
Mûszaki hiba
Alig három éve jelent meg a magyar piacon az egri Halley-mûvekben gyártott Apollo Fox típusú ultrakönnyû repülõgép, mely iránt az utóbbi idõben külföldön is mutatkozik kereslet. A típus - úgymond - kéznél volt Kántás Andornak is, mivel két éve repültet vele utast a Balaton nyugati partján, Keszthelyen. A munka közben szerzett tapasztalatai alapján egy teljes esztendeig készítette fel a gépet a nagy utazásra. Többszöri halasztás után, 2002. november 2-án emelkedett a magasba a Lúcia a sármelléki repülõtérrõl, fedélzetén Kántás Andorral és növendékével, Latky Csongorral. Az elsõ és egyetlen mûszaki meghibásodás közvetlen ezután történt: a szárnyban lévõ üzemanyagtartály szivárgott. A gyártó egri telephelyére tett kényszerkitérõ és az elromlott idõ miatti kényszerpihenõ után, újra startoltak, akkor már 50 méteres felhõalap alatt.
 |
Szegedet elhagyva az idõjárás végképp viszontagságosra fordult. Felszállás után 100 méteres felhõalap várta a pilótákat. A felhõbe - a már említett okok miatt - nem repültek be, így viszont nem tudtak a tervezett biztonságos magasságban átkelni a Kárpátokon. A domborzatot szorosan követve, a kanyonokon keresztül, néha a szikláktól alig néhány tíz méternyire repülve jutottak el Bulgáriába, ahol rövid pihenés után folytatták útjukat Várna felé. Hihetetlenül vastag felhõzetben, teljes gázon, esetenként 180-200 kilométer/ órás sebességgel haladva is csak napnyugta után 5 perccel értek földet az addigra már teljes díszkivilágításban pompázó várnai repülõtéren.
Útvonal-módosítás
A mûszaki hiba és a mind téliesebbre forduló idõjárás miatt Kántásék kénytelenek voltak módosítani az útvonalat. Az Ararat hegyen való átkelés túlságosan is kockázatosnak tûnt, ezért a két vándor - bár mint a szíriai követségen megtudták, a hegyrõl elnevezett konyaknál nincs jobb - Irán "kiiktatásával", Szírián, Jordánián, Szaúd-Arábián és Ománon keresztül jutott vissza az eredeti útvonalra. A karácsonyt és a Szilvesztert Thaiföldön ünnepelték, ahonnan január 2-án indultak tovább Ausztrália, illetve a végsõ desztináció, Sydney-Bankstown felé.
Küzdelem az elemekkel és a hatósággal
A vállalkozás költségvetése igen szûkre szabott volt: a két pilóta - néhány cég és magánszemély támogatása mellett - túlnyomórészt maga "szponzorálta" a repülését. A nagy utazás során - minden jó szándékuk ellenére - több "balhé" részesévé váltak. Szaúd-Arábiába vízumot nem, csak átrepülési engedélyt kaptak, a rossz idõ azonban lekényszerítette õket a tervezett útvonalról. Szíriában - mivel fogytán volt az üzemanyag - berepültek a katonai légtérbe. A "helyi erõk" letartóztatták és kihallgatták a magyar pilótákat, sõt - biztos, ami biztos - kis idõre a telefonjuktól, a fényképezõgépüktõl és a videokamerájuktól is "megszabadították" õket. Végül aztán - belátva, hogy semmiféle veszélyt nem jelentenek a szíriai hadsereg számára - útjára engedték a vándorokat. A pénzszûkébõl adódó csúszások miatt több országba lejárt engedéllyel repültek be, Indiát
 |
- Hogy mi jelentette a legnagyobb nehézséget? A teljes út, az elejétõl a végéig - mondja Kántás Andor. - Takarékossági okokból mindvégig snúrban, IFR-ben repültünk, sokszor olyan légterekben, ahová egymotoros gépek nemigen lépnek be. A partvonalat nem tudtuk követni, mivel ehhez újabb engedélyekre lett volna szükség, a további leszállási illetékekrõl nem is beszélve... Hat-nyolcszáz kilométeres szakaszokat tettünk meg tenger fölött. Igy repültük át az Ara-öbölt, az Arab-tengert, az Andamán-tengert, valamint a Calcutta és Banglades, illetve a Bali és Timor-Kupang közötti szakaszt. Hozzáteszem, a gép nem rendelkezik IFR-vizsgával, csak a GPS adott támpontot.
Az idõjárás újabb és újabb kihívások elé állított minket. Egy alkalommal az erõs szél miatt a tenger fölött 5 méterrel repülve kerültük ki a szembejövõ hajót. A trópusokra épp az esõs évszakban érkeztünk meg. Volt, hogy hat órán keresztül repültünk szakadó esõben, gyakorlatilag nulla látás mellett, kizárólag a mûhorizontra hagyatkozva. Közben lépten-nyomon kerülgetni kellett a viharfelhõket. A szokatlanul erõs termikektõl pedig egyszerûen kiakadt a varió, emelkedésben és süllyedésben egyaránt.
Az elemek mellett a helyi bürokráciával is meg kellett küzdeniük. Számos alkalommal próbáltak nagygépre "méretezett" összeget fizettetni velük, reptéri illeték címén - figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy nem B-767-esrõl, hanem egy ultrakönnyû repülõrõl van szó. Az ilyesfajta nézeteltéréseket Kántásék - pszichológiai érzéküket is latba vetve - általában elsimították, de elõfordult, hogy nem volt apelláta a helyi hatalmasság döntése ellen.
 |
Nemkülönben viszontagságosra sikerült az ausztráliai megérkezés. Túl a "point of no return"-ön trópusi ciklon zárta el a vándorok útját, ráadásul kiderült, hogy a timori iránytás tévesen adta meg a beléptetõ pontot. Tizenöt-húsz viharfelhõ verekedve át magukat jutottak el a a második világháborúból "itt felejtett", nem hivatalos truscotti repülõtérre - mintha csak az erdõben repültek volna, mondta Kántás Andor. Ekkor vette csak igazán hasznát a mögötte álló több évtizedes repülési tapasztalatnak - e nélkül, még ha le is tudtak volna szállni, a földön biztosan felborul a gép. Mivel Truscottban nem maradhattak, hasonlóan turbulens, viharos idõben folytatták útjukat Kununurrába, ahol az elefántbébi nagyságú rendõrök - a letartóztatás terhe mellett - közölték velük: másnap irány a beléptetõ pont, azaz a darwini reptér. A fekete "trutymó" formájában manifesztálódó ciklon megint csak keresztülhúzta a magyarok számtását, gy kénytelenek voltk visszafordulni és több mint másfélórás, szembeszeles küszködés után ismét Kununurrában leszállni. Amit persze a rend szigorú rei nem fogadtak kitörõ lelkesedéssel, mire Kántásék nemes egyszerûséggel kijelentették: egy rohadt papírért nem hajlandók megdögleni. Végül az engedély is megérkezett Darwinból faxon.
"Lúcia a halmozottan sérültekért"
25 500 kilométert maguk mögött hagyva 2003. január 30-án, helyi idõ szerint 14 óra 10 perckor érkeztek meg Sydney-Bankstown repülõterére, ahol közel 60 fõs csoport várta õket, köztük a városrész polgármester asszonyával, a magyar fõkonzullal és az ausztráliai AOPA elnökével. Jelen volt a földet többször átrepülõ ausztrál pilóta, Dick Smith is, aki 5-5 ezer dollárt adott a vándorokat fogadó Rett-szindrómás kislánynak, illetve a magyar pilótáknak a visszaútra. A különbözõ médiumoknak adott interjúk során Kántás Andor nemcsak az út viszontagságairól számolt be, hanem a Rett-szindrómára is felhívta a közvélemény figyelmét. Úgy véli, küldetése Ausztráliában elérte célját, erõfeszítéseit a legmagasabb szinteken is támogatták. A rangos Avalon Air Shonw-n díszvendégként vett részt. Több, a Rettszindrómás és halmozottan sérült gyermekek ellátására szakosodott intézetet látogatott meg, ahol sokszorosan bebizonyosodott az, amit addig is sejtett: ezek a betegek igen jó hatásfokkal fejleszthetõk.
A magyar vándor útja folytatódik. A Rett-szindrómás gyermekekért indult útnak, s az ausztráliai tapasztalatok alapján immár a halmozottan fogyatékos gyermeke ügyét tûzte képzeletbeli zászlajára. "Lúcia a halmozottan sérültekért" néven alapítványt hozott létre. Célja, hogy elõször Keszthelyen, majd minden 20 ezernél több lakossal rendelkezõ településen létesüljön szakintézmény a halmozottan sérült gyermekek számára - akik jóval többen vannak, mint gondolnánk.
Kántás Andor 1976-ban, a Postás Re-pülõklubban ejtõernyõsként kezdte a pályafutását. Késõbb megalapította a Keszthelyi Repülõ és Ejtõernyõs Egyesületet. Húsz éve ejtõernyõs-, tizenegy éve motorossárkányrepülõ-oktató. Bár 1992-ben sikeresen letette a CPL-vizsgát, megmaradt az ultrakönnyû repülésnél. Hosszabb idõt töltött Kaliforniában, ahol több amerikai oktatói jogosítást megszerzett. A világon elsõként repültetett utast lábról indulva, segédmotoros siklóernyõvel. Jelenleg az oktatás mellett utas- és sétarepültetéssel foglalkozik Keszthelyen.
Folytatás ---->>>
További információ
E-mail: andor.k@axelero.hu
Internet: http://fly4rett.freeweb.hu
