Hátimotor Hátimotor Motoros sárkány Kezdőlap Merevszárnyú UL Forgószárnyú UL Műrepülés Videók Galéria

Version francaise Versiunea în româneste
 
Motoros sárkány

Vuelacadiz Világkupa 2011


Az idei ultrakönnyű repülős világbajnokságot Ein Yahevben tartották volna, ha Augusztus 12.-én, 64 nappal a kitűzött időpont előtt az FAI nem kényszerült volna lemondani. Az ok az általános érdektelenség, vagy Izrael bojkottja, mindegy.


Mentsük, ami menthető alapon a Vuelacadiz repülőklub az FAI égisze alatt kutyafuttában összehozott egy Világkupát októberre, az Andalúziai Villamartinban. A rendezvényről három forrásból szereztünk infót, a legrészletesebb, egyben a legkevésbé használható beszámolót Olivier Marty-tól kaptuk, az ULM Midi-Pyrénées motoros sárkányos oktatójától, aki most adta először fejét versenyzésre. Ellentmondásos érzelmekkel vágott belé, tíz éves profi pályafutása ellenére félt a megmérettetéstől.
De úgy érezte, ha már úgysem túl kemény a mezőny, miért ne tanulna valamit a versenyzésből akkor, amikor tapasztalatlansága nem túlságosan megalázó. Abból indult ki, hogy egy jó oktatónak kötelessége mindig alázattal kétségbe vonni saját kompetenciaszintjét. A helyszín első látásra sokkolta kissé: októberben 35 ° déltájban, a termikekkel pedig úgy kell bánni, mint matadornak a bikával. Nyugatra holdbéli kopár vídék, keletre a Sierra Grazalema lábai, délre a bájos Arcos de la Frontera nevű városka közelében természetes tavak, északon pedig a híres siklóernyős placc: Moron de la Frontera. Igen változatos játszótér, nem sok és nem egyértelmű terepponttal a navigációs feladatokhoz.
Hétfőn, okt. 10.-én a teljes francia team együtt van, a Spanyolok, Csehek, Lengyelek… társaságában. Mindösszesen alig ötven versenyző. Igen, egyes nemzetek otthon felejtődtek, ez az ő bajuk. A 12 motoros sárkányos ekipázsból 3 francia, autogiróknál Stéphane és Daniel, merevszárnyúval José és Alban, az edző és egyben dadus, aki mindig megoldja, hogy jó legyen a hangulat és emelkedett a morál, José Ortega, aki a motoros ernyőzés berkeiben ismertebb, illetve Paola, az édes üdvöske. A segítőkész hangulat, a csapatszellem olyan, amilyet még álmodni sem lehet.
11.-én bemelegítésképpen economy navigációs számok célraszállással fűszerezve. Reggel szép lágy, szélcsendes az idő, délutánra bedurvulnak a termikek.
12-től 15.-éig bezárólag hivatalos versenynapok non stop. A menü: mindenféle rejtett kapus navigációs számok, időre, fénykép alapján megtalált terepobjektumtól induló új, félköríves kurzusokkal, újabb rejtett kapukkal, percre kiszámított érkezéssel az álló motoros leszálláshoz.
A nagymenők átfázva szállnak le a vegytiszta economy számok után, az átlagos versenyzők két óra körül maradnak fent, Olivier 1h35-el szégyenkezik. Az első nap végén kategóriájukban harmadik helyen virítottak, ami kezdő létükre nem kis dicsőség. Máris úgy érezték, rengeteget fejlődtek, talán többet, mint amennyit versenyen kívül évek alatt tanultak volna. A későbbiek során jártak ugyan a hetedik helyen is, de az utolsó napon, egy délutáni termikes, szeles időnek köszönhető Flamenco-t idéző repülés és főleg egy bravúros célraszállás után végül az ötödik helyen végezték. A lényeg számukra nem az eredmény volt, hanem az, hogy náluk sokkal rutinosabb pilótáktól leshettek el trükköket, ami a legfontosabb: megtanulták, hogy mi az, amit még beszabad vállalni rizikóból.
Stéphane Kübler, az Autogyro Europe francia importőre MTO Sport 912-vel vett részt a versenyen. A legtöbb kempingező résztvevővel ellentétben, ő lakóbuszban kényeztette magát, ami kétségkívül fényűzésnek számított, azzal együtt, hogy a reptéren még egy szálloda is állt a nagyon igényesek rendelkezésére. A szervezők becsületére legyen mondva, néhány szobát nyitva hagytak a sátorozók számára, hadd használják a mellékhelyiségeket. A szervezést ő nagyon profinak ítélte, főleg így, hogy ilyen kevés idő állt a helybeliek rendelkezésére, ami abban is megnyilvánult, hogy a navigációs útvonalakon viszonylag kevés volt a trükkös fotó, nem volt idő találni megfelelő tereppontokat. A térképek viszont elavultnak bizonyultak, az autópályák nem szerepeltek rajtuk, egyes másodrendű utakat négysávossá fejlesztettek amióta kiadták őket. Ezzel is magyarázta a bizonyítványát. Az autogiró kategóriában nyertes duó helybeli, a környéket ismerték, mint a tenyerüket. Számára már csak azért is fontos volt eljönni, hogy a jövőre szintén spanyolhonban megrendezendő „igazi” világbajnoksághoz tapasztalatot szerezzen, megismerje a rendezők, versenykiírók logikáját, szokja a terepet és az aerológiát. Biztos benne, hogy jövő augusztusban az autogirók lesznek a WMC sztárjai.
A harmadik nézőpont a győzteseké. Marcos Chuliá Quitana és Eva Lapena, a navigátora egy Magni Gyro M16C Tandem Trainer forgószárnyán lettek az elsők. Állítják, hogy a híg levegőben a nagyobb inerciájú rotornak köszönhetően voltak precízebbek a célraszállásaik és nyugisabb a repülésük. Spanyol giró nem volt versenyben, pedig az lett volna az igazi hazai győzelem. Reméljük, hogy jövőre jóval népesebb lesz a versenyzők tábora és egy igazi forró hangulatú világbajnokságról számolhatunk majd be.

Szöveg és képek: ULMsite



 
Belépés
   

Kapcsolódó linkek
   

Hír értékelése
   

Parancsok
   

Kapcsolódó rovatok

Forgószárnyas ULMotoros sárkányVitorlázó

Tartalomkezelő rendszer: © 2004 PHP-Nuke. Minden jog fenntartva. A PHP-Nuke szabad szoftver, amelyre a GNU/GPL licensz érvényes.
Oldalkészítés: 0.01 másodperc