Motoros ernyős rekordok

A 2011-es szezon számomra kicsit nehezen indult be. Egy keresztszalag szakadás utáni térdműtét majdnem egy évet elvett a repüléstől, idén különösen megbecsültem ezért minden egyes levegőben töltött órát, és igyekeztem kihozni repülési lehetőségeimből a maximumot.

Így hoztam össze három világrekordot.
Az első kísérlethez, az 50 km-es zárt pályás sebességi feladathoz Sz. Gyuritól kaptam kölcsön a szépséges, piros kis boszorkát, a Plasmát, a Dudek jól sikerült versenyernyőjét. Imádom. A Kunmadarasi repteret is.
                              Koleszár Edina
Innen indultam döcögős, termikes utamra koppig nyomott gyorsítóval.
Rá kellett jönnöm, – amit igazából rég tudok – hogy az 50 kilós testsúlyommal a sebességi feladatokat nem nekem találták ki, azzal a felületi terheléssel, amivel repülök, sohasem fogom tudni kihozni a legjobb teljesítményt az ernyőből. Hogy mégis női világrekordot érhet az 51,75 km/h-s eredményem, az azért van, mert nem túl nőies feladatfajta, és a léc még nincs túl magasra helyezve. A szívem mélyén igazából már le is mondtam a sebességről, de amikor Gyuri a napokban kiejtette azt a szót, hogy Hadron… Hát, akkor megmozdult bennem valami. És megjelent előttem 30 kiló ballaszt képe. Khmm…Erre még gyúrok egy kicsit.
A szívem csücske az economy, abba minden tudományom beletehetem. Microlight osztályban ez a feladatfajta cseppre pontosan kimért és hitelesített 7,5 kg üzemanyaggal repült zárt pályás repülést jelent, háromszöget, vagy céltávot sok-sok betartandó játékszabállyal. Dudek Nucleonnal vágtam neki, Gyuri saját, sokat látott ernyőjével. Gyors, és bár nem termikelésre termett - lévén full reflex profilos motoros ernyő -, nagyon jól tudtunk együtt dolgozni.
Szeretem a kihívásokat, ezért nem is bántam, hogy többszörösen hátrányos helyzetű gyermek lett ez a rekordkísérlet, kényszerű időpont-választással, a hígnál is hígabb kánikulai levegővel, váratlan szembeszelekkel, küzdelemmel a magasságért a talajközeli buboréktermikekben, egyetlen deci maradék üzemanyaggal a végén, de pont ezek adják az értékét. Nagyon élveztem, jól megdolgoztam a 130,3 kilométerért. Ez egyben egy harmadik világcsúcsot, zárt pályás távolsági rekordot is jelent. Nem mellesleg ez két százalékkal jobb eredmény, mint a hivatalos férfi economy világrekord.
A labda most az FAI-nál van, hátra van még a ratifikáció. Tengernyi papírmunka, bizonyítékok, tanúk… A dokumentáció majdnem akkora kihívás, mint maga a repülés.
Azt szoktam mondani, hogy egy világrekord csapatmunka, akkor is, ha csak egy ember neve szerepel ott a végén. Én szívem szerint a világrekordot igazoló FAI diplomára a sajátom mellé odaírnám családtagjaim és barátaim nevét is, akik segítették az utamat, nélkülük nehezen ment volna. Remélem, egyszer lesz alkalmam meghálálni nekik.

Michel Carnet régi motoros.
A szakma minden hájjal megkent fenegyereke.

Az elmúlt tíz évben folyamatosan ott van a hátimoros világ élvonalában, Ha a világ bármelyik táján benevez egy versenyre, jó eséllyel pódiumon végez. Ő csinálta meg az abszolút referencia motoros ernyős magazint, a Paramotor Magazine-t, illetve a www.paramotormag.com portált, amibe aztán bevonta Markus Kinget és az XC Mediát. Az idén így már lett ideje „just for fun” is repülni, aminek egy lehetséges formája nála a rekordok döntögetése. Október másodikán West Witteringben (GB) 15 km-es egyenes vonalú oda visszán 75 km/h, 50 km-es oda-visszán pedig 72,8 km/h-s csúcsot állított be. Ezáltal visszavette az első rekordot az olasz Raffaele Benedettitől, aki azt tőle hódította el 2009-ben (64,85 km/h) illetve a másodikat honfitársától, Dean Elridge-től, még mielőtt azt az FAI hitelesítette volna, a hivatalos rekord ugyanis még a spanyol Juan José Garciáé,(65,4 km/h, 2007.01.20.-a óta). Michel 25 m2-es Nucleonnal és Nirvana hátimotorral repült.