Az idei Blois teljesen átlagosra sikerĂĽlt. A Meteor elõrejelzĂ©s elrettentette a lĂ©gi utasok zömĂ©t, õk jĂłl is tettĂ©k, hogy otthon maradtak Ă©s valami normális tevĂ©kenysĂ©ggel szereztek jĂł pontokat, vagy közĂşton jöttek el Ă©s Ăgy megválthatták a 10 eurĂłs napijegyet, a szervezõk Ă©s a fogyasztĂłi társadalom örömĂ©re.
VĂ©gĂĽl is használhatĂł volt az idõjárás, a vakmerõk Ă©s / vagy a forgĂłszárnyasok számára. Szombaton „csak” ordas szĂ©l volt, (90°-ban fĂşjta a pályát, Murphy nem alszik), vasárnap már alacsony felhõalap Ă©s idõnkĂ©nt komolyabb csapadĂ©k is. Az Autogyro Europe nĂ©gy gĂ©ppel repĂĽlt át HildesheimbĂłl, vasárnap reggel, amikor elindultak hazafele, vetettĂĽk utánuk a keresztet. Fõleg, hogy a cudar idõjárás, az elõre Ă©s beláthatatlan viszonyok Ă©s viszontagságok okozta stressz, na meg az elõzõ esti buliutĂłhatásai miatt kissĂ© kapkodĂł utolsĂł ekipázs elĂ©gtelen rotor fordulatszámmal kezdte meg a felszállást, a könnyĂ» alu rotor belengett, majd jĂłl lehetett hallani a csattanást, amivel az egyik lapát eltalált valamit. Ennek ellenĂ©re felszálltak Ă©s ráálltak a kurzusra, ami az egyre rosszabb döntĂ©sek sorozatában logikus is volt. Mint kĂ©sõbb megtudtuk, PárizstĂłl keletre, 250 km megtĂ©tele után higgadtak le annyira, hogy belássák: a cĂ©l elĂ©rĂ©sĂ©nĂ©l fontosabb az Ă©letben maradás. Ez volt az egyetlen „esemĂ©ny” egyĂ©bkĂ©nt, ez sem kapott mindezidáig nyilvánosságot, Ă©n is csak azĂ©rt Ărtam le, mert pár Ă©vvel ezelõtt Ă©n is biztosan Ăşgy járok, mint a bátor germán.Ma már õszintĂ©n mosolyogva szállok vissza Ă©s fogadom a jĂłrĂ©szt gĂşnyos kommentárokat. A tökĂ©letlensĂ©ggel is megtanultam gazdálkodni, nem akarom elkiabálni, lehet, hogy lassan öreg pilĂłta leszek. Nagy Ăşjdonság persze az idĂ©n sem volt. Persze mindenki eljött, aki számĂt Ă©s nem számĂt, de a nagy Ăşjdonságok lĂ©ptĂ©ke az volt, hogy a 682-es Rotax motort láttuk injektoros változatban Ă©s a 912-est Ă©kszĂjjal meghajtott mechanikus kompresszorral szerelve, hogy 120 lovat korbácsoljanak ki belõle.
Motoros sárkányban az egyetlen szóra érdemes újdonság a Revo volt, ami az egriek által fejlesztett Jet Star továbbcsicsázott amerikai koppintása.
Biztosan szeretik az amcsik, nekem feleslegesen dzsesszesĂtettnek tĂ»nt. Nem sok sárkány repĂĽlt, Billy Brooks viszont szombaton is, vasárnap is lenyĂ»gözte a nagyĂ©rdemĂ»t 60, majd 180 km/Ăłrás áthĂşzásaival. MerevszárnyĂşban sem láttunk Ăşjat. GirĂłban viszont már igen: ott volt a Cavalon, a Magni zárt tandem elrendezĂ©sĂ» M16-osa Ă©s a DTA által kĂ©t Ă©ve fejlesztett elsõ francia autogirĂł.
A Cavalonnal repĂĽltem negyven percet, zajszintje, kĂ©nyelme, könnyed Ă©s tökĂ©letesen vibráciĂł-mentes kormányszervei nagyon meggyõzõek voltak, de rĂ©m hosszan szállt fel Ă©s az a sebessĂ©g, ahol igazán jĂłl Ă©rezte magát, az a 100 km/h volt. A 140 km/h-s sebessĂ©ghez közel 6000 ford/perc kellett Ă©s bizony mĂ©g Ăgy is -2 m/s merĂĽlt közben. Nem is Ă©rtem, miĂ©rt jöttek 100 lĂłerõs motorral Ă©s fix állásszögĂ» tolĂłlĂ©gcsavarral. A Magni M16-oshoz nem is a gyár, hanem a francia dĂler, Eric Changeur fejlesztette a kicsit Apache-ra emlĂ©keztetõ plexi burkolatot. Azzal repĂĽlte a bemutatĂłt, Ă©s bizony, mindenkinek tátva maradt a szája. Gurulás nĂ©lkĂĽl szállt fel Ă©s utána olyan figurákat mutatott be vele, hogy a repĂĽlõmodellezõk megirigyelhettĂ©k volna. Ă• lett volna a nap hõse, ha nem következik mĂ©g utána az Ăşj DTA bemutatĂłja, egy fiatal Ă©s ismeretlen gyári pilĂłtával, aki mĂ©g Ericet is lerepĂĽlte az Ă©grõl. A Montelimariak nagyon beletrafáltak. AdminisztratĂv okok miatt sajnos nem tudtam kiprĂłbálni az Ăşj cájgot, de bĂzom benne, hogy sikerĂĽl TĂłth Balázs barátomat, a DTA magyarországi importõrĂ©t kellõkĂ©ppen megfertõzni, hogy hozzon egyet, hadd legyen teljes az autogirĂłs kĂnálat idehaza.
Volt egy igazán nagy Ăşjdonság, de olyan kategĂłriában, amirõl már Ăgy is tĂşl sokat Ărtam: az ultrakönnyĂ» helikoptereknĂ©l.
Persze ott volt a Fama Ă©s az ukránok is a Subaru motoros Aerokopterrel, de a szupersztár a Heli-Sport CH 77 volt, a jĂłl bevált CH 7 Kompress egymás mellett ĂĽlõs tesĂłja. Ezen egy EPA Power által hekkelt 130 lovas Rotax 114-es volt, mĂ©g amikor kĂ©t szemĂ©llyel repĂĽltĂ©k, akkor is bõven elegendõnek tĂ»nt az ereje. És ez nem elĂ©g, az LCA standján kitben kĂnálták gyakorlatilag ugyanazt a helikoptert karbon rotorral Ă©s „echte originál” titán törzsráccsal, ami már annak a motornak a befogadására lett elõkĂ©szĂtve, amit maga a Rotax dob állĂtĂłlag piacra mĂ©g az idĂ©n: a 130 lĂłerõs boxer nĂ©gyhengerest. Ez lesz a válasz a gázturbinák offenzĂvájára.
A szombati nap meglepetĂ©se vĂ©gĂĽl is az lett, hogy hat Ăłrakor, amikor lejárt a hivatalos program Ă©s kezdõdhetett volna az általános örömröpködĂ©s, a kiállĂtĂłk testĂĽletileg nyĂ»göztĂ©k le gĂ©peiket, felcsapták a lacikonyhát Ă©s elkezdõdött az evĂ©s-ivás. Ăšgy folyt a sör, mint a bor. Volt ott eszem-iszom, jĂłkedv, Ă©jszakába menõen ment a szakĂ©rtĂ©s, a kalandok, anekdoták mesĂ©lĂ©se. Lehet, hogy ez már annak a jele, hogy az ultrakönnyĂ» repĂĽlõs mozgalom tĂşl van felnõttkorán, lassan megĂ©rkezik második gyermekkorába.
Szöveg és képek: Szabó György