Az idei Blois teljesen átlagosra sikerült. A Meteor elõrejelzés elrettentette a légi utasok zömét, õk jól is tették, hogy otthon maradtak és valami normális tevékenységgel szereztek jó pontokat, vagy közúton jöttek el és így megválthatták a 10 eurós napijegyet, a szervezõk és a fogyasztói társadalom örömére.
Végül is használható volt az idõjárás, a vakmerõk és / vagy a forgószárnyasok számára. Szombaton „csak” ordas szél volt, (90°-ban fújta a pályát, Murphy nem alszik), vasárnap már alacsony felhõalap és idõnként komolyabb csapadék is. Az Autogyro Europe négy géppel repült át Hildesheimból, vasárnap reggel, amikor elindultak hazafele, vetettük utánuk a keresztet. Fõleg, hogy a cudar idõjárás, az elõre és beláthatatlan viszonyok és viszontagságok okozta stressz, na meg az elõzõ esti buliutóhatásai miatt kissé kapkodó
utolsó ekipázs elégtelen rotor fordulatszámmal kezdte meg a felszállást, a könnyû alu rotor belengett, majd jól lehetett hallani a csattanást, amivel az egyik lapát eltalált valamit.
Ennek ellenére felszálltak és ráálltak a kurzusra, ami az egyre rosszabb döntések sorozatában logikus is volt. Mint késõbb megtudtuk, Párizstól keletre, 250 km megtétele után higgadtak le annyira, hogy belássák: a cél elérésénél fontosabb az életben maradás. Ez volt az egyetlen „esemény” egyébként, ez sem kapott mindezidáig nyilvánosságot, én is csak azért írtam le, mert pár évvel ezelõtt én is biztosan úgy járok, mint a bátor germán.
Ma már õszintén mosolyogva szállok vissza és fogadom a jórészt gúnyos kommentárokat. A tökéletlenséggel is megtanultam gazdálkodni, nem akarom elkiabálni, lehet, hogy lassan öreg pilóta leszek. Nagy újdonság persze az idén sem volt. Persze mindenki eljött, aki számít és nem számít, de a nagy újdonságok léptéke az volt, hogy a 682-es Rotax motort láttuk injektoros változatban és a 912-est ékszíjjal meghajtott mechanikus kompresszorral szerelve, hogy 120 lovat korbácsoljanak ki belõle.
Motoros sárkányban az egyetlen szóra érdemes újdonság a Revo volt, ami az egriek által fejlesztett Jet Star továbbcsicsázott amerikai koppintása.
Biztosan szeretik az amcsik, nekem feleslegesen dzsesszesítettnek tûnt. Nem sok sárkány repült, Billy Brooks viszont szombaton is, vasárnap is lenyûgözte a nagyérdemût 60, majd 180 km/órás áthúzásaival. Merevszárnyúban sem láttunk újat. Giróban viszont már igen: ott volt a Cavalon, a Magni zárt tandem elrendezésû M16-osa és a DTA által két éve fejlesztett elsõ francia autogiró.
A Cavalonnal repültem negyven percet, zajszintje, kényelme, könnyed és tökéletesen vibráció-mentes kormányszervei nagyon meggyõzõek voltak, de rém hosszan szállt fel és az a sebesség, ahol igazán jól érezte magát, az a 100 km/h volt. A 140 km/h-s sebességhez közel 6000 ford/perc kellett és bizony még így is -2 m/s merült közben. Nem is értem, miért jöttek 100 lóerõs motorral és fix állásszögû tolólégcsavarral. A Magni M16-oshoz nem is a gyár, hanem a francia díler, Eric Changeur fejlesztette a kicsit Apache-ra emlékeztetõ plexi burkolatot. Azzal repülte a bemutatót, és bizony, mindenkinek tátva maradt a szája. Gurulás nélkül szállt fel és utána olyan figurákat mutatott be vele, hogy a repülõmodellezõk megirigyelhették volna. Õ lett volna a nap hõse, ha nem következik még utána az új DTA bemutatója, egy fiatal és ismeretlen gyári pilótával, aki még Ericet is lerepülte az égrõl. A Montelimariak nagyon beletrafáltak. Adminisztratív okok miatt sajnos nem tudtam kipróbálni az új cájgot, de bízom benne, hogy sikerül Tóth Balázs barátomat, a DTA magyarországi importõrét kellõképpen megfertõzni, hogy hozzon egyet, hadd legyen teljes az autogirós kínálat idehaza.
Volt egy igazán nagy újdonság, de olyan kategóriában, amirõl már így is túl sokat írtam: az ultrakönnyû helikoptereknél.
Persze ott volt a Fama és az ukránok is a Subaru motoros Aerokopterrel, de a szupersztár a Heli-Sport CH 77 volt, a jól bevált CH 7 Kompress egymás mellett ülõs tesója. Ezen egy EPA Power által hekkelt 130 lovas Rotax 114-es volt, még amikor két személlyel repülték, akkor is bõven elegendõnek tûnt az ereje. És ez nem elég, az LCA
standján kitben kínálták gyakorlatilag ugyanazt a helikoptert karbon rotorral és „echte originál” titán törzsráccsal, ami már annak a motornak a befogadására lett elõkészítve, amit maga a Rotax dob állítólag piacra még az idén: a 130 lóerõs boxer négyhengerest. Ez lesz a válasz a gázturbinák offenzívájára.
A szombati nap meglepetése végül is az lett, hogy hat órakor, amikor lejárt a hivatalos program és kezdõdhetett volna az általános örömröpködés, a kiállítók testületileg nyûgözték le gépeiket, felcsapták a lacikonyhát és elkezdõdött az evés-ivás. Úgy folyt a sör, mint a bor. Volt ott eszem-iszom, jókedv, éjszakába menõen ment a szakértés, a kalandok, anekdoták mesélése. Lehet, hogy ez már annak a jele, hogy az ultrakönnyû repülõs mozgalom túl van felnõttkorán, lassan megérkezik második gyermekkorába.
Szöveg és képek: Szabó György
