Hátimotor Hátimotor Motoros sárkány Kezdőlap Merevszárnyú UL Forgószárnyú UL Műrepülés Videók Galéria

Version francaise Versiunea în româneste
 
Merevszárnyú UL

A Sárga óriás 2


Shuhei barátunk február nyolcadikán szánt jó két és fél órát arra, hogy elmesélje a Karacsi-Manila közötti közel kilencezer km kalandjait.

Tokioból, ahova végül is utasszállító vitte a hátramaradt alig 1000 km-en, mert úgy döntött, hogy nincs értelme tovább erőszakoskodni a szerencsével. Március végén, április elején tervezi visszatérni a Fülöp szigetekre, ahol potom 500 USD-ért luxus feltételek között őrzik repcsijét egy hangárban.
De térjünk csak vissza a Pakisztáni légtérbe. Az F16-os epizód után belekóstolhatott a Karacsi luxusfogda ízvilágába. Ne gondoljunk nagyon Guantanamósra, a börtön, amibe került, a pakisztáni VIP-k mindennapja. Fényűző életet élnek, de rácsok mögött, hogy a terroristákat távol lehessen tartani tőlük. Shuheit, és az elmondottak alapján engem is elborzasztott ez a jövőkép. A terroristagyanús külvilágtól teljesen elzárva, egy aszeptizált, pszeudo-helyi jellegű, de inkább globálisan semmitmondó és méregdrága létforma, elég depis egy vízió, nemdebár?
Borneo sziget felé...
A következő, immár nem kulturális sokk Mumbaiban érte. Ez már az út második felét jellemző rossz látással volt összefüggésben. Karacsitól keletre általában közvetlenül az IFR-t jelentő tízezer láb alatt reptette az irányítás, onnan talajlátása alig volt, a vízszintest pedig jobb nem is emlegetni. Mumbaiban erős forgalom és túlterhelt torony fogadta. Hosszú finálén besorolták két utasszállító közé, valahogy nem mérték fel igazán, hogy milyen sebesség különbségekkel kell számolniuk egy Sport Cruiser és egy B737 között. A mögötte jövőnek a torony 160 csomós sebességet írt elő, Shuhei pedig full gázon süllyedt 100 csomóval. A Thai Airlines gépe értelemszerűen a „rászopódott, a nagyvas pilótája egyre ingerültebben kérte a toronytól az engedélyt az átstartolásra, az viszont nem adott utasítást, inkább csak emberünket faggatta, hogy látja-e már a futót maga előtt.
Bangladish (Chittagon)
Ő már érezte a tarkóján a Boeing pilóta forró leheletét, de a pályát még mindig nem látta. Ebben az idegölő állapotban telt el néhány végtelennek tűnő perc. Szerencséjére még a fésű előtt letette a gépet és az első gurulóúton el is hagyta a futópályát, a nagyvas kerekei akkor visítottak fel, már vagy 100 méterrel előtte. Másnap délben „folow me” kocsival vezették ki a 32-es pálya közepéhez, abból kiindulva, hogy a pálya végén sorakozó négyhajtóművesek közé beállítani nem lenne biztonságos. Már várt párszor tíz percet, mindig újra engedélyt kért a végrehajtóra, mindig mintha megfeledkeztek volna róla, közben a feszültség csak egyre nőtt. Végül eljött a pillanat, amikor csak egy gép volt távoli negyedikben, négy a váróponton, és a torony kiadta az utasítást, hogy lájnapoljon. De Murphy nem alszik, pont akkor váltottak a toronyban, egy hölgy vette át a mikrofont, aki előtt szemlátomást nem volt világos, hogy ő a pálya közepére terelték ki. Shuhei addig abban a hitben volt, hogy fel fogják szállítani még az érkező Singapore Airlines 747-ese előtt, de a váltás a frekin pont felemésztette az erre szükséges időt. Így ítélhette meg az irányító csajszi is, mert kiadta az utasítást Shuheinek: „hold short”. Hősünknek volt annyi lélekjelenléte, hogy rákérdezett, világos-e mindenki számára, hogy ő a pálya közepén ácsorog?
Erre már a nagyvas pilótája is megkérte az engedélyt az átstartolásra, amit azonnal meg is kapott. Shuhei pedig kapott egy „klíring”et egy „expedájted” azonnalira, amivel ő viszont még csakazértis várt egy picit, annyit, amennyi a 747-esnek kellett, hogy vagy ötven méteren áthúzzon a pálya tengelyében, maximális hajtóműteljesítménnyel, még mindig kilógó futóművel és minden ívelőlappal. Annak a vortexébe lett volna muris belekerülni!
Indiából nem sokat lehetett látni három km magasból, így aztán a földön töltött időben pótolta a hiányzó látványt. Aroungabad például egészen kellemes kis reptérnek bizonyult, a gyér forgalom is üdítően hatott. Néhány templomromot kipipált, másnap továbbállt Kalkuttába, ami szerinte a földi nyomor fővárosa. Rangoon felé röptében beköszönt a Csittagongi hajódarabolós munkásosztálynak. Nem esett pont útba, de összejött az eltévedt turista trükk, még le sem tolták érte, sőt, az irányítás egyenesen támogatta az ötletét, hogy talaj 500 lábon repüljön, így legalább nem veszélyeztette az IFR forgalmat és még fotózni is tudta a világ legnagyobb hajótemetőjét. A szívszorongató szegénység után felüdülés volt megérkezni Thaiföldre, Chian Mai-ba, majd onnan tovább Bangkok repterére, Bang Phra-ba. Ott ismét csak pénzről szólt minden, és lévén, hogy esély sem volt kibújni alóla, Shuhei inkább jó pofát vágott hozzá . Hat napon keresztül lazított, de a nagy ellazulásnak brutálisan véget vetett a rossz hír, miszerint a vietnami hatóságok visszavonták repülési engedélyét. Az új év így nem indult a legjobban. Nem volt más választása, január negyedikén dél fele folytatta az útját Hat Yai repterére. Ez a döntés az első volt az egyre rosszabb döntések sorozatában, melyek előbb-utóbb emberéletet szoktak követelni, de amely sorozatot Shuhei, átlagembertől eltérő módon, még időben képes volt megszakítani. Délre haladva ugyanis trópusi időjárási körülmények közé került, ezeket pedig ebben az évszakban nem ultrakönnyűek számára találták ki. A következő állomás Malájföldön Ismail Szultán (Johur Baharu) reptere volt, onnan pedig „csak” egy négyszáz mérföldes ugrás a tenger felett Kuching. Az időjárás előrejelzések egyre megbízhatatlanabbá váltak, amikor úgy tűnt, hogy alkalmas rés nyílik a trópusi esőzések közepette, elég volt rákészülni, hogy az utolsó pillanatban rosszra forduljon az idő. Kétes időjárás mellett, jelentős közforgalom okozta stressz közepette szállt fel Sandakan felé, kitérő reptérnek Miri-t adva meg. 500 km-nyi vakrepülés áttekert hozzájuk és megkérdezte, hogy milyen látással kecsegtetnék, és az onnan alig egyórányi repülésre található reptérről 100 m-es felhőalapot és négy km-es vízszintes látást ígértek neki. Nem kérette magát, azonnal északra fordult és hamarosan bele is trafált egy beágyazott CB-be. Vagy húsz percig rázatta magát, saját bevallása szerint viszonylag nyugodtan, mert a radaron látták, az irányt tudta tartani, csak a légcsavar állagát féltette a dézsából ömlő víztől. Aztán lassacskán romlani kezdett a helyzete, olyannyira, hogy egy idő után már a full gáz is csak -5 m/s-os variót eredményezett, mindaddig, amíg meg nem pillantotta az őserdőt, vagy öt méterrel a bal szárny törővége alatt. Máig sem érti, hogyan úszta meg. A zivatarral a háta mögött, ismét biztonságos magasságba tudott emelkedni, kicsit le is higgadt, már csak éppen le kellett szállnia Miriben. A torony előbb háromezer, majd 1000 lábra hozta le, ami azzal együtt nem zavarta, hogy így talaj menti felhőzetbe keveredett, mert a GPS adatai és az addig látott talaj alapján tökéletes síkságnak értékelte azt ami alatta elterülhet. Mit sem sejtve törte át a felhőzetet és szerencsésen le is szállt. Másnap saját GPS track-jét követve rá kellett döbbennie, hogy gondviselése két hegycsúcs között egy völgyben terelgette le a reptérre, ott, ahol korábban már több kisgép és egy charter járat is odaveszett, a sikságból felszólítás nélkül kitüremkedő domboldalon. Na ez már sok volt neki. Sandakan-ból még Puerto Princesa érintésével elvergődött Manilába, de ott átmenetileg feladta. Érezte, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Addig jár a korsó a kútra, satöbbi. Decemberben még 25 napból húszat repült, januárban fordítva, huszonötből már csak ötöt. Ez a helyzet rossz döntési alap, kritikus döntési kényszer. Ebből ki kellett törni.
Most már biztos, amint ésszerű lesz, be fogja fejezni az átrepülést. Akkor majd mi is vele. De csak úgy, mint olvasók. Senki ne próbálja ki otthon, hacsak nincs olyan jól fizetett őrangyala, mint a sárga Óriásnak. Irigy tréfán túl, be kell látnom, hogy az elmúlt évek kalandjai egészen más, sokkal megfontoltabb, már-már rekommendálható pilótát faragtak a szerencse fenegyerekéből.

Szöveg: Szabó György
Képek: Shuhei Seki


 
Belépés
   

Kapcsolódó linkek
   

Hír értékelése
   

Parancsok
   

Kapcsolódó rovatok

Merevszárnyú UL

Tartalomkezelő rendszer: © 2004 PHP-Nuke. Minden jog fenntartva. A PHP-Nuke szabad szoftver, amelyre a GNU/GPL licensz érvényes.
Oldalkészítés: 0.03 másodperc